Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

gyertyatartót, melyek akkor már Dél-Németországban, Nürnbergben iparszerűen készültek, és Magyarországon számos példányuk ismeretes. A kályhacsempék kisplasztikái és díszítő művészete az újabb ásatások, főképp a budai vár feltárása óta ismert. De az ötvösség széles területéről különösen az ékszerek már régen központi helyet foglaltak el a kutatásban. Zsigmond kincstárának emlékei az európai ötvösművészet remekei közé tartoznak, és különböző ajándékokból származnak. így minket nem véletlenül inkább a Zsigmond ajándékából külföldre került darabok érdekelnek, hiszen azoknál tehető fel, hogy Budán a király ötvösmestereinél készültek. Az a technika, amely az emlékcsoport összekapcsolásának konkrét alapot ad, a sodronyzománc. A piros, zöld, sárga, kék, barna, fehér színű zománcmasszát egymástól vékony szálakból sodrott és az ötvöstárgy felületéhez forrasztott drót választja el. A felületre illeszthető díszítés ugyan sekély, de tetszetős. Az eljárást Itáliában is használták, felmerült tehát az az észszerű gondolat, hogy onnan vettük át, viszont Lengyel-, Cseh- és Németország felé a közvetítő Buda volt.

146 A kérdés azonban nincs megoldva. A legkorábbi emlék Magyarországon található, ami természetesen a véletlentől is függhet. Ennél komolyabb érv a technika magyarországi származása mellett, hogy virágmotívumai idegenek az olyan jól ismert trecento és a quattrocento elejének művészetétől. Pedig ebben az esetben a technika és tematika elszakíthatatlan; a sodronyzománc elsősorban a virágmotívumok kivitelére alkalmas. Ezek a motívumok a XVI. és XVII. század népművészetében is felbukkannak, alapjában véve a török művészetből ismertek. Néhány hasonló motívum hámozható ki a középkori magyar huzalpártákon. Feltevéseink további kutatást kívánnak meg. Kétségtelen azonban az, hogy annak a kardnak, melyet Zsigmond a szász választófejedelemnek ajándékozott, az úgynevezett Kurschwert hüvelye az összes emlék között talán a legszebb, és valószínűleg Budán készült.

147 Motívuma és technikája egy sor további ötvöstárggyal rokon, és így a budai ötvös központ világosabb körvonalakat ölt. Pengéje régensburgi, viszont a legközvetlenebb kereskedelmi kapcsolat Bécsen kívül ehhez a városhoz köti Budát. Számos, a magyar ötvösséggel kapcsolatba hozható kehely és egyéb tárgy (így a nürnbergi korona) közül messze kiemelkedik művészi értékével, sodronyzománc indába foglalt virágmotívumainak és cizellált leveleinek a kardhüvelyhez kapcsolódó egyezésével Dorottya boroszlói hermája, melynek talán ez utóbbi összefüggése miatt budai származását tehetjük fel, bár arctípusa német- 97-98. Stibor királyi főkamarás sírköve, 1430-as szláv. évek. A Mátyás-templom előtt találták