Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

töredéknél még ilyen mértékig sem vagyunk képesek visszakövetkeztetni az ábrázolás tárgyára. Kivehető még egy könyvet és kardot tartó női szent álló alakja is (Ecclesia?), más kéztől származhat, és valamivel későbbi. A lóhere lezárás középső ívmezején több helyen angyalfejet lehet felismerni. Ezek között különösen kiemelhető egy ugyancsak más kéztől származó olasz típusú angyal, amely amellett, hogy rámutat a trecento hatására, a sorozat helyi jellegzetességét is érzékelteti. Az itáliai irányzat érvényesülését mutatja a szentségház férfi és női szentje is (91. kép). Ezek a freskók a szentségház néhány összeillő töredékén maradtak fenn.

126 A gótikus faragványok töredékei alkalmat adtak a szentségház középső részének összeillesztésére (92. kép). Festett mezői, szobortalapzatai és baldachin-maradványa a szentségháztípusnak szokatlan és korai emlékével ismertetnek meg bennünket. A szentségházak csak a német nyelvterület liturgiájában nyertek felhasználást, legtöbb példáját a XV. század második feléből ismerjük. A Felvidéken is igen el volt terjedve. Nemcsak a belvárosi templom falain, hanem a profilos kőtöredékein, pillérein, bordáin is találtak főleg geometrikus és hullámvonalból álló elvont díszítéseket, melyek alapján Gerő László visszaállította a templom festését. Az egykori benyomás felkeltése ezek nélkül elképzelhetetlen. Ha összehasonlítjuk ezeket a mintákat, a Mátyás-templomban lelt maradványok másolatait és a budavári ásatás néhány festett kőtöredékét, világosan látszik, hogy az épületfestészet ugyanazon díszítő irányzatának többé-kevésbé kialakult motívumairól van szó. A szentély a XIV. század végén már valószínűleg elkészült, és kifestésé után megkezdődhetett belső díszítése is. Ez akkor is időszerű lett volna, ha az új szentély kibővült nagy tere nem kívánta volna meg az új oltárokat, ugyanis a XLV. században kialakuló, a későgótikus berendezés jelentékenyen különbözik a korábbi oltárok építésmódjától. Magyarországon az itáliai oltárasztalok és triptichonok éppen úgy divatban voltak, mint az Északnyugat-Európában otthoríos oltárszekrények.

]27 A templomok bővítése után az új oltárokról rendszerint csak később értesülünk. A vargák confraternitása 1444-ben állíttatta fel a Máriának és Szent Erzsébetnek, Szent Borbálának és Szent Ilonának szentelt oltárokat a pesti plébániatemplomban, 1446-ban a fegyver- és nyereggyártók a Mindenszentek-oltárát, a szűcsök pedig a Sarlós Boldogasszony-oltárát emelték. Szent Gellért-oltárát 1447-ben a szabók és posztó92. A rekonstruált gótikus szentségház részlete vetők adományozták, 1482-ben a kotorok