Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Megmaradt oldalainak, boltozatindításainak, két középpillérének és leszakadt tagozatainak alapján helyreállítható volt (79 — 80. kép). A déli kiépítéssel együtt, illetőleg azt követően a Zsigmond-kori palotához alkalmazták a várfalakat, tornyokat, védmüveket és kapukat a hadászat legújabb eredményeit felhasználva. Különösen a falszorosok, a ,,zwinger"-ek és összekapcsolásuk tükrözi az új haditechnikát. Mindezek az erődítések másodrendűek voltak, a főcél, a paloták szépsége és kényelme mögött. A várfalakat koronázó gyilokjárók egyúttal fenséges kilátást biztosító sétányok is voltak, mind ezt Ambrogio Traversari pápai követ leveléből tudjuk, aki így emlékezik meg Zsigmond palotájáról: „Végighaladtunk a széles körfolyosókon, ahol mindenképpen csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk".

114 Az új korszak legjelentékenyebb budai templomépítése szinte elválaszthatatlan az új palota emelésétől. E párhuzamosság még szembetűnőbb a kisebb Mária-egyház, vagy amint később nevezték, Szent Zsigmond-prépostság építkezési évszámaiból. Az 1410-ben alapított templom 1417-ben már nyersen elkészülhetett, felszerelése és művészi kiképzése 1424 körül.

115 Ezek — mint látjuk — részben egyeznek a palota építésének évszámaival, 1417 —18-ban szükség volt a templomra a nyugati útjáról érkező Zsigmond megnőtt udvarát kiszolgálandó. (A templom pontos helyét ismerjük, egy sarkát fel is tártuk a volt honvédelmi minisztérium déli oldala előtt.) A királyi megbízások csökkenésével 1424 táján az udvari mesterek szétszéledtek, új feladatokat vállaltak. A polgári építészetet vizsgálva úgy tűnik, hogy az a századfordulón és az első két évtizedben tetőzik, majd hanyatlik az építőkedv, akárcsak a királyi alapításoknál. Az e korban épült paloták elengedhetetlen tartozékai az árnyas udvarok nyitott oszlopcsarnokai. Legépebb példája ennek az Országház utca 2. számú épület. A sarokpalota udvarát nyitott pillércsarnokok fogják közre a ház két szárnyának folytatásában (81—83. kép). A ház méreteihez képest meglepően nagyok az ívek és a pilléreket is leegyszerűsített monumentális, befoglaló formák jellemzik, hiányzik a felesleges moduláció és a profil. A legkiválóbb gótikus udvarmegoldások közé tartozik, amit a polgári építészetben Magyarországon ismerünk. Hasonló loggiás udvar tűztől lepattogzott pillérmaradványait építették be később az Űri utca 38. számú házba. Annyira elpusztult, hogy a műformák hasonlóságát már csak sejtjük. Az Országház utca 2 földszinti helyiségének keresztboltozatát levésték. Egyetlen kereszt-boltozatos szoba maradt fenn viszonylag ép állapotban az Országház utca 13. számú házban, amelyet századunk húszas éveiben állítottak helyre (84. kép). Ugyancsak nagyméretű és a XV. századból származik az Űri utca 64 — 66. hátsó részében fennmaradt, falerősítő támpillérek között vont árkádív pillér maradványa. Kapualjának ülőfülkesora az Űri utca 32., Országház utca 2 alatt található hasonló emlékekkel rokon. Már inkább a század derekán készültek a kapuk felett elhelyezkedő erkélyek, amelyek a szuroköntők (machicoluis) kiképzéséhez hasonlóak (Országház utca 18., 20., 22) (85. kép). E szegmentíves kapukat, akárcsak a szegmentíves ülőfülkéket a század első felében, de főleg dereka körül készítették. Megjelenésük nagyarányú, de szerényebb építkezésre utal, és az egyszerűbb kézműves polgárság előretörését példázza. Az ívekkel összeköttött gyámköveken nyugvó, a homlokzati síkból kiálló emeletek ugyancsak egyszerűbb lakóházakat jellemeznek (Fortuna utca 18 , Tárnok utca 14., Táncsics utca 26). Fordított piramis állította meg az Úri utca 24., kapualjában a szegmentíves 10 m XIII. 13801475század eleje -1400 között 1480 körül Polgári építészet a későgótikus Budán 87. A Belvárosi plébániatemplom alaprajza 18* 275'