Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

tevés, bármennyire csábító, alig tartható fenn, mert a kassai kapuk a század első éveiben épültek.

106 így Péter kassai szerepe a húszas években más feladattal, talán az építkezések befejezésével magyarázható. E közvetett érvek alapján a Friss palota tervező építészének Péter mestert gondoljuk a szakirodalommal egyetértésben. Az ugyanebben az időben felbukkanó „Egyed, a király őfelsége különleges kőfaragója.. ."-ban inkább a gyakorlati, díszítő munkák végrehajtóját, e kor nagy szobrászát véljük felismerni.

107 Mint minden más műhelynél és páholynál, fontos szerep jut az építkezéseknél a vezető kovácsmesternek is, akinek neve ugyancsak fennmaradt: „Simon, király urunk kovácsa".

108 Valószínűleg az ő munkája tette lehetővé a gótikus stílus jellemző díszítését. Az ég felé emelkedő karcsú fiatornyokat, kőrózsákat kovácsolt vas váz erősítette a falakhoz, támpillérekhez. A kődíszek tengelyének furatait ólommal bélelték, így biztosítva a belehelyezett vasrúd illeszkedését, rugalmasságát. Ez az egyetlen példa is megvilágítja, hogy az építkezések hatalmas arányai, nehéz feladatai magas ipari fejlettség nélkül megoldhatatlanok lettek volna. Azt a művészi teljességet, azt a stílust, amit egy palota vagy templom jelentett, csak néhány tucat iparág bizonyos fejlettségi fokán és összehangolásával lehetett elérni. Az ipari fejlettség és a stílus tehát nemcsak közvetett módon, a társadalom közigényén keresztül, hanem közvetlenül is összefüggött. Míg a kovácsmunkákat főrészt a faragással együtt a helyszínen kellett elvégezni, az ácsmunkáknak bizonyos fokig előkészített nyersanyagát Ausztriában szerezték be. Johann Weissenstein budai polgár 1411-ben Zsigmond megbízásából ,,. . . építkezésünkhöz mindenféle faanyagot . . ." vásárolt ezer forint rendkívül magas összegért.

109 Kétségtelen, hogy ezeket a budavári építkezéseknél használták fel. Ha a források gyér anyagát az ásatásból nyert eredményekkel és a kő-leletanyag stilisztikai időrendjével összevetjük, meglehetősen egyértelmű képet kapunk az építkezések szakaszaira nézve. A Parler-stílus budai és visegrádi jelentkezése és a visegrádi ablak 1392-es felirata kétségtelenné teszi, hogy az építkezések a kilencvenes években már folytak, de első szakaszuknak a századforduló után be kellett fejeződnie.

110 Viszont 1411-ben rendkívül serényen dolgoztak ismét a palotán. A Bécsből megrendelt nagy mennyiségű fa a tetőszerkezet befejező ácsmunkáira is utal. Nem kétséges viszont, hogy a Friss palota jelentékeny része Zsigmond távolléte alatt, nyugati útja idején készült, mint ahogy Vencel cseh király is a Hradzsin építése idején a város keleti szélén álló királyi udvarházban, kúriában lakott. Ez építkezésekre mutat kísérőjének, Pvozgonyi Istvánnak levele Párizsból 1416-ban, mely szerint ,,. . . Zsigmond király urunk több mestert, aranyművest és egyéb mestert küldött Budára . . .".

m Nyugati útjáról hazafelé Stuttgartban Stephen Holl kőfaragót, Augsburgban Georg von Tübingen kőműves mestert tizenhat segédjével együtt fogadta fel és Erhardt, valamint Lienhart Vingerlin ácsmestereket hat segéddel.

112 Utóbbiak budai szolgálata kétséges. Mindezek azt bizonyítják, hogy az építkezések második szakasza legélénkebben hat-nyolc évvel befejezésük előtt, 1416 — 24 között folyhatott. Ezt erősíti meg Windeckének mint kortársnak hiteles feljegyzése, hogy mikor Zsigmond hazatért Budára, ott állt az épülete, palotája.

113 Ez azonban nem jelentette azt, hogy be is volt fejezve. A Zsigmond-kori építkezések legutolsó művének kell tartanunk az Anjou-kori palota déli végének kiépítését, melyek az István tornyot vették körül. Thuróczy leírása Mátyás társainak meneküléséről valószínűvé teszi, hogy ez a szárny 1457-ben már állott, a Hartmann — Schedel ábrázoláson 1470 körül láthatjuk. A déli szárny átépítését a sziklalepény, illetőleg az alatta fekvő agyagréteg megcsúszása tette szükségessé. A délkeleti oldal egyetlen nagyobb csarnokot, az emeleti dísztermet foglalta magába 86. A pesti Mária (ma Belvárosi) plébániatemplom belső részlete a Schmidt, Lux, Borsos, Gerő-féle helyreállítások után