Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

65. Torzfejes gyámkő a Mária (Mátyás-) templomból reállítási munkák elvégzése nélkül, egyszerűen az arányok alapján megállapíthatjuk, hogy a középkori magyar építészet egyik túlzó és legmerészebb téralkotását ismerhettük fel. A szűk ablakokon beszűrődő világosság alig volt elegendő, hogy a meredek boltozat homályba vesző formáit megvilágítsa. A XV. század első felében utánozzák a szentély merész téralakítását. A vallási és filozófiai tanítások magyarországi központja a domonkos kolostorban alapított „Studium generale", a Szent Miklóstemplom égbemenő, testetlenné váló falával e miszticizmus kifejezője. Az előzőekben kifejtettük, hogy a racionálisabb itáliai irányzattal szemben Erzsébet királynő és udvara, környezete az északi, északnyugati irracionálisabb művészeti irányzatot részesítette előnyben. E kor magyarországi művészetében, de János mester műhelyében is e két ellentmondásos irányzat együtt él. Alakosság viszonylagos jólététre és szaporodására azonban nemcsak a budai templomok építéséből, bővítéséből és átépítéséből, hanem a pesti plébániatemplomnak a század végén bekövetkező átépítéséből is következtethetünk. Lajos-kor A kevés eredeti maradványból kiindulva, az itáliai és az északi irányzatot, valamint két fő építészei korszakot, a harmincas-negyvenes évek és az ötvenes-hetvenes évek építészetét különböztethetjük meg. A korábbi korszak központja a budai váron kívül inkább Óbuda, és ha János mesterben a korszak nagy építészét, úgy a nagyjában vele egykorú Konrád mester óbudai polgárban a királynői építkezések nagy szervezőjét és irányítóját ismerhetjük fel. Az 1374. május 12-én kelt oklevélből, amely az apácáknak átengedendő földdarabról intézkedik, megtudjuk, hogy már nem él, pontos címén (procurator operum) kívül a leírás egy részlete az építkezési munkások elhelyezéséről, amiről valószínűleg neki kellett gondoskodnia,szemléletes képet nyújt: ,,. . . amivel szemben a munkások bekerített bódéi és sátrai állottak a Nagy utcától egészen Konrád felesége és fiai kapujáig . . .". Mindez a zárda közelében volt.

64 Nem lehet kétséges, hogy Konrád mester az öreg királynő óbudai alapítványainak, építkezéseinek intézője, igazgatója volt. Nemcsak a pénzügyeket intézte, hanem feladatához tartozott a munkálatok ügyeinek intézése, szervezése, beleértve a munkások alkalmazását, sőt elhelyezését a technikai vezetés előírásainak megfelelően. Ez a kettős jellegű vezetés az egész középkoron át érvényesült, és ezt több magyarországi példa is mutatja.

65 Pontosan az előbb megvilágított kifejezésekkel magyarázhatjuk azt a híres, 1301-ben kelt királynői rendeletet, amelyben az óbudai vár (nyilván elsősorban építkezési) ügyeinek intézését (procurationem) és kijavítását, fenntartását (conservationem) a már említett Soproni István mesterre, mind az ácsmunkák, mind a kőfaragó munkák költségeinek biztosítását pedig néhány főúrra és a tárnokmesterre bízta. A nagy óbudai építkezések idején és után a kőműveseken és kőfaragókon kívül az építőipar 66. A budavári domonkos kolostor Szent Miklós másik fő ága művelőinek, az ácsoknak neve matemplomának tornya nyugatról, az 1940-es években radt fenn szinte csokorban egy kőház és szőlő