Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

62. János mester: Női szent szobrának fej töredéke. Lelőhelye a budai királyi palotakápolna stilisztikai sajátsága, amely még a különben szerény templomon is megmutatkozik. A Mária Magdolna-templom helyén álló korábbi templomok kusza és össze nem függő alapfalaiból nem könnyű feladat a templom építéstörténetét kihámozni. Valamivel könynyebb megítélni a domonkosrendi Szent Miklós-templom alapos átépítését, melyet a XIV. század második felében kezdtek el. (66. kép); Az 1902-ben végzett feltárásakor ugyanis megtalálták a szentély boltozatát tartó pillértalapzatokat, amelyek a királyi műhely formavilágából származnak. Az átalakítás lényeges munkáit már a XV. század elején végezték: a hosszház alacsonyabb, síkmennyezetet tartó falait több méterrel felemelték, és karcsú ívű magas boltozatot feszítettek közé. M^ég látszik az eredeti levésett koronapárkány helye. Az új, jelentékeny falmagasság és a boltozat miatt nem lehetett a falat meggyöngíteni, így az erdeti félköríves keskeny ablakok megmaradtak. Valószínűnek látszik, hogy a szentélyt is meg kellett hosszabbítani, különben nem boltozták volna azt is újra már a XIV. század második felében. A hajót és a szentélyt elválasztó, ugyancsak új, rendkívül magas és karcsú diadalívet is kapott. A barokk falba történt későbbi beépítés jelentős magasságban megőrizte az északi falat, valamint a boltozat ívének vonalát is, és ebből tulajdonképpen a templom tere visszaszerkeszthető volna. A megfelelő feltárás és hely- 63—64. Gyámkő a budai királyi palotából 17 Budapest története II. 2-57