Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

XPV. század XV. század 46. Az óbudai prépostság templomának alaprajza feltárt maradványai alapján mellékhajók és széles főhajó szokatlan arányait a valamival később épült lőcsei volt ferencrendi templomon találhatjuk meg ismét. Az alaprajz és a műformák tekintetében a garamszentbenedeki templomhoz áll a legközelebb. Az ásatás tanúsága szerint a később hozzáépített nyugati homlokzati torony egyszersmind a díszkapu előcsarnokául szolgált. Különösképpen nem a régi templomot nagyobbították meg vagy építették át, hanem közvetlenül mellette emelték az új templomot.

14 A régi 1471-ben már annyira omladozik, hogy Kara László óbudai prépost lebontását kéri a pápától. Az új prépostsági templom mintegy tizenöt éven át épített rendkívül költséges épületét sok értékes ereklyével díszítette, és bőséges javadalmakkal látta el „Krisztusban drága leányunk Erzsébet, Magyarország királynője" írja 1349-ben VI. Kelemen pápa. Egy oklevél 1311-ben a korábbi templom kriptáját említi. A Péter-Pál-oltárt igen korán létesíthették. Szent Miklós hitvalló és pápa oltára már a régi templom kriptájában állhatott.

15 A főoltár Szűz Máriának lehetett szentelve, a Szent Kereszt-oltárról csak 1436-ban értesülünk. Ugyancsak a XV. század derekán Gergely pápa és Krisztus teste oltárát említik. Szent Katalinnak, Szent Dorottyának, Szent Sebestyénnek, Evangélista és Keresztelő Szent Jánosnak, sőt még Szaniszlónak szentelt oltár is volt rektorokkal, káplánokkal és misealapítvánnyal. Az oklevelek bizonyítják, hogy egy oltár több szentnek is lehetett ajánlva.

16 Ebben a templomban állott Szent István oltára is. Sőt, mint ahogy a búcsúnapokból következtetjük, Az óbudai templomok és zárda felszerelése