Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Az óbudai királynői váron végzett munkák Szent Lászlónak és Imre hercegnek is lehetett oltára. Mindez igen érthető, hiszen székhelyről van szó.

17 A szent királyok oltárai a templom állami feladatkörére is mutatnak, hasonlóképpen, mint a Mátyás-templom mellett a királyoknak szentelt kápolna. Az óbudai prépostság szellemi tekintélyét a Zsigmond alapította egyetem mutatja. Már uralkodása elején működik; Lukács óbudai prépost a csanádi püspökség mellett az óbudai egyetem kancellárságát is megtarthatja 1395-ben.

18 Teológiai, jogi, orvosi és szabadművészeti kara volt.

19 Nem kevésbé volt fontos a budai művészet központi helyzetének kibontakozása szempontjából az, hogy a klarissza kolostor és temploma szebbnél szebb oltárokkal, síremlékekkel, textil, arany és ezüst felszereléssel volt tele. Az oklevelekből erről fogalmat alkothatunk, de a művészet lényegét kitevő formai sajátságokról sajnos, nem értesítenek. Erzsébet királynő kincsei közül egyetlen emléket, a maga nemében páratlan házioltárát ismerjük, melyet valószínűleg kedves klarissza kolostorának hagyományozott, miután a kolostorban berendezett lakosztályában használhatta.

20 Három hozzá hasonlóról van tudomásunk az egész világon. A kisméretű triptichon gótikus oromzattal díszített, fülkeszerűen kiképzett szekrénye a gyermekét tápláló Mária és két hegyikristály ereklyét tartó angyal aranyozott és színezett ezüstszobrát zárja magába. Oltárszárnyai kívül és belül Mária életéből vett jeleneteket és szentek ezüstzománc képeit tartalmazzák (47 48. kép). A gótikus ötvösség csúcspontját jelenti a jellegzetes XIV. századi technika alkalmazása, amely különösen francia és olasz területen terjedt el. Az ezüstbe vésett képeket ragyogó színű áttetsző üvegmázzal borították. A technika elterjedését Magyarországon Simon fia, a sienai Gallicus Péter, a király ötvöse és harmadik nagy pecsétjének vésőjével, a szepesi alispán és várispán testvére, Miklós munkájával hozták kapcsolatba. Az ezüstzománccal díszített iglói pacificale N. G. betűinek jelzésén alapul ez a feltevés. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy az ezüstzománc, akár korábban a niellótechnika, az udvari ötvösség kedvenc és gyakori eljárásai közzé tartozott, amint ezt a Gallicus-múhellyel is kapcsolatba hozott, a budai Szent János-kórházi kápolna kelyhe is valószínűsíti.

21 Leegyszerűsített ábrázolásainak stílusa nemcsak az iglói pacificalén, a körtvélyesi cibóriumoh, hanem Erzsébet házioltárán látható, a milánói Poldi Pezzoli-gyűjtemény ezüstzománc házioltárára vagy Jean Pucelle miniatúráira emlékeztet. Buda része volt ennek a nemzetközi stílusnak, melynek egyéni veretet egy sienai műhely, vagy párizsi atelier adott. Erzsébet házioltára minden ízében francia jegyeket árul el, ezeket azonban Magyarországon is megkaphatta, elég ha a lőcsei Dorottya-legenda ábrázolására gondolunk, vagy még az előző korszakhoz tartozó, ugyancsak niellóval díszített kígyóspusztai aranycsatra. Legjobban meggondolkoztató azonban, hogy a kétségtelenül francia arctípusú Madonna és angyalok keresetlen primitív bája, redőzetének bizonytalanabb, nem kiérlelt formaadása a francia anyagban nem található. Jeanne d'Evreux Madonnája királynő az Erzsébet-oltár ,,szolgálólányához" képest. Ezek a stilisztikai és kifejezésben" finomságok a származás eldöntéséhez nem elegendők. Az emlék mindenesetre kiemeli a magyarországi Anjouk és főuraik, az udvar nemzetköziségét, a nyugat-európai művelődés uniformizálódását, amely nyilván kifejezésre jut a főváros templomait megtöltő sok száz oltáron. A klarissza zárdatemplom Krisztus teste-kápolnájában emelkedett Erzsébet anyakirálynő síremléke is, ahogy ezt a művészettörténet számára becses végrendeletében olvashatjuk.

22 Innét tudjuk meg azt is, hogy egy gyönggyel kivarrt arany atlasz papi ornátust a kolostorban készítettek. Az apácák iparművészeti munkát is végeztek, ez a jártasság mutatkozott művészetpártolásukban is. Hogy milyenek voltak ezek a síremlékek, erről rövid jellemzést Gilbert apát életleírásában olvashatunk; drága felszerelések, arany kelyheknél is jelentékenyebbek az ezüst és arany csodálatos művű koporsók, szentek ereklyéivel, öt magát is ezüst koporsóban, márvány síremlék alá temették.

23 Szerencsére maradt egy emlék Zárában, Szent Simeon koporsója, amely elárulja, milyenek voltak ezek a művek. Az ifjú Erzsébet királyné megrendelésére Francesco de Milano készítette 1380-ban. Oldalait a szent életéből vett jelenetek díszítik, a tetején a szent életnagyságú alakja pihen. Igen jelentékeny ábrázolási tapasztalatokkal járt a nagyobb szabású fémszobrászat megteremtése, amely végül is a Kolozsvári testvérek művészetéhez vezetett. K sírkőtípus első emlékét Villard de Honnecourt Meráni Gertrúd síremlékében sejthetjük. Ujabb ösztönzéseket a Nápolyban kialakuló sírkőszobrászattól is kaphatott. Kétségtelen, hogy Észak és Nyugat-Európára kezdetben a domborművekkel díszített oldallapok kevésbé jellemzőek. Ez a későbbi típus Lengyelországban Magyarországról terjedt el. Tudomásunk van Szent Péter ezüst koporsójáról, mely talán a prépostsági templom Szent Péter ereklyéje számára készült. E két hatalmas arányú óbudai egyházi építkezés mellett sokkal kisebb jelentőségűek a kirájyi várkastélyon végzett munkálatok.

24 Az épület előtt kelet felé nyitott csarnokfolyosó állhatott, mint azt a pilléralapzat csonkjaiból meg lehet ítélni. Különben ezeknek a hornyoltán profilozott pilléreknek hasonmásai Boroszlóban a XIV. század derekán emelt templomokban láthatók. Nagyobb arányú átépítést valószínűleg az óbudai várat ábrázoló, az alaprajzzal is megegyező