Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

különlegesnek tekinthető. (Óbudára mindez kevéssé vonatkozik, hiszen tulajdonképpen Buda mezőgazdasági jellegű külvárosa volt.) Korszakunkban mindhárom város és külvárosaik életében gazdasági és művelődési fejlődés figyelhető meg. A fővárosi jelleg, a szarvasmarha-kivitel növekedése, amelyből a magyar főváros testvérvárosával földrajzi helyzete következtében jól kivehette részét, a nyugati határszéli városok gazdasági hanyatlása egyaránt hozzájárult Buda (és Pest) országos empóriummá, gazdasági központtá válásához. Megmutatkozott ez a hanyatló városok gazdag kereskedőcsaládjainak, valamint a külföldi nagy cégek képviselőinek a korábbinál nagyobb mérvű Budára költözésében, továbbá a többi magyarországi városnál jóval erősebb (és legalábbis részben a külfölditől független) kereskedelmi tőkének fővárosi összpontosulásában, végül pedig abban, hogy a két testvérváros volt leginkább érdekelve a városi rend egységes fellépésében és az országos piac létrehozásában. Buda és Pest között először kisebb eltolódást tapasztalhatunk. Előbbi már a XV. század első évtizedeitől töretlenül haladt ezen az úton, míg Pesten két nagyobb fejlődési szakasz mutatható ki. A XV. század húszas és negyvenes évei közt alakul ki állatkereskedelmi és úgy látszik, hogy a hatvanas években borkereskedelmi vezető szerepe. Mindkét város kereskedelmi fénykora azonban az 1470-es évektől a XVI. század első évtizede végéig tartott. A kereskedelem fejlődését nyomon követte a kézműiparé. Budán a Hunyadi-korban a Zsigmond-korhoz, a Jagelló-korban a Hunyadi-korhoz képest jobban differenciálódtak az egyes iparágak, és növekedett az iparosok száma is. Kétségtelen, hogy egyes iparágak a nagyobb arányú külkereskedelmi forgalom következtében nem fejlődhettek tovább, sőt talán bizonyos mértékben el is sorvadtak, mások azonban annál jelentősebbé váltak. A kereskedelem tehát (valamint a fővárosi jelleg és a hadihelyzet) inkább csak átcsoportosította az ipar szervezetét (fényűzési, fegyvergyártó, élelmiszer és ruházati iparágak rohamos fejlődése). Egyes mesterségek esetében talán már a céhes iparon túlmutató vonásokat is feltehetünk (a vasgyártás — felhévízi hámor—, a malomipar, sörgyártás). Pest a Hunyadi-korig kereskedő-mezőgazdasági jellegű kisváros volt, csak a XV. század közepétől kezdődik, és a forrásokban kifejezően megmutatkozik ipari fejlődése. Az állatkereskedelem növekedését követte az 1440-es években a nagyobb arányú iparosodás, a céhek alakulása, majd a század végén a város területének kiterjedése. Mindkét város iparosai megfordultak áruikkal az országban szétszórt vásárhelyeken. Ugyancsak fejlődést tapasztalunk Óbudán és Felhévízen is: a Jagelló-korban növekedett az iparágak és az iparosok száma. Mezőgazdasági vonatkozásban nem beszélhetünk lényegbevágó változásokról. Buda (Óbudával és Felhévízzel együtt) uralkodott a Duna-jobbpart kétmérföldes körzetű szőlő vidékén. A XrV. században megindult a pusztásodás a város környékén. Ezt a jobb parton a szőlőműveléssel, Pest környékén a XV. század eleje óta növekvő állattenyésztéssel magyarázhatjuk. A Duna egyik partján sem igazolhatjuk ezzel szemben adatainkkal a szántóterület növekedését. A gazdasági alap erőteljes fejlődését a művelődési színvonal emelkedése követte. A fővárosban több iskola működött, és ezekben kiváló tanárok tanítottak. Az értelmiségi foglalkozást űzők számaránya megnőtt a testvérvárosokban. Természetesen ezt elsősorban a fővárosi jelleg következményének tekinthetjük, de azt is ki keli emelnünk, hogy az itt élő hivatalnokok, a bíróságoknál munkát találó ügyvédek egy része a helyi polgárságból származott, vagy később itt polgárjogot szerzett. A gazdasági és művelődési fejlődés kapcsolatát azonban a legkifejezőbben az egyetemre járók számának változása mutatja. 1440-től — ideiglenes visszaeséseket nem számítva — 1510-ig egyre többen iratkoztak be külföldi egyetemekre. Az egyetemre járás mintegy mutatója a főváros fejlődésének, és ennek alapján az 1510 utáni helyzet képét is ennek tekinthetjük. Rohamos, eddig nem észlelt csökkenést tapasztalunk az egyetemekre iratkozott fővárosiak számában. Ügy látszik, hogy valamilyen megtorpanást, ha nem hanyatlást kell feltételeznünk Buda és Pest fejlődésében a XVI. század második évtizedétől. Más források ezt nem mutatják ilyen élesen, bár ezek is megengedik annak feltevését, hogy a Jagelló-korban kedvezőtlen jelenségek hatása érvényesült. Ilyennek tekinthetjük először a rézkereskedelmet. Nem sokkal azután, hogy a budai kereskedelmi tőke bekapcsolódott a felvidéki rézbányák termésének értékesítésébe, kénytelen volt innen visszavonulni, mert nem bírta a Fugger Thurzó cég versenyét. Erősödött más téren is a délnémet kereskedők üzleti versenye. Az olasz kereskedelmi útvonal hanyatlása meggyengítette a délnémetek legerősebb vetélytársainak, a firenzei és velencei kereskedőknek erejét: a nagy értékű olasz árukat, illetőleg azok egy részét most már németek hozhatták be. Ez a budai kereskedők egyik csoportjának a többi rovására történő erősödését hozta magával. Megnőtt a feudális urak pénzét üzleteikben felhasználó kereskedők jelentősége is, bár még nem beszélhetünk arról, hogy a feudális urak bekapcsolódása az áru-, főleg ál lat kereskedelembe, károsan hatott volna. Egyre több olyan törvényt hoztak továbbá, ami a főváros kereskedelmét akadályozta. Komolyabb nehézséget azonban mindez még nem jelenthetett. Buda a század első éveiben még megkísérelhette nem sok ered-