Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

VI. ÖSSZEFOGLALÁS Végére érkeztünk a magyar főváros története egyik igen fontos szakasza leírásának. Munkánkban a helyrajzi viszonyok összefoglalása után részletesen foglalkoztunk a főváros története három fő korszakának különböző vonatkozásaival: először a gazdasági alappal, majd a társadalmi viszonyokkal, a városigazgatással, hogy végül a művelődési élet képét kíséreljük meg felvázolni. Buda és testvérvárosai kétszáznegyven éves történetének általunk bemutatott képe bizonyos mértékben mozaikszerű. Nemcsak munkánk beosztásából következett ez, hanem a három város (és külvárosaik) egymástól valamelyest eltérő fejlődéséből is. Szükséges ezért rámutatnunk azokra a közös vonásokra, amelyek összekötik a három város történetének különböző ágait. Az így nyert képet ezután össze kell hasonlítanunk a korszak magyar történetének, különösen várostörténetének jelenségeivel, hogy rámutassunk az egyezésekre és különbségekre, továbbá, hogy ez utóbbiakat megmagyarázzuk. A népességszámot tekintve Buda és Pest külön-külön is a középkori nagyvárosok körébe tartozott. Semmiféle módon nem tagadhatjuk, hogy a középkori főváros közéjük sorolható. A két, egymást gazdaságilag kiegészítő és szomszédos város lakossága mindenképpen elérte azt a szintet. Buda önmagában is az ország legnépesebb városa volt, Pest Kassával, Szegeddel és egy-két erdélyi szász várossal együtt tartozott a legnagyobb négy-öt magyarországi városhoz. Együttvéve Budát és Pestet és hozzászámítva jogilag önálló külvárosaikat, valamint Óbudát, pedig messze a fővárosé volt a túlsúly a magyar koronához tartozó összes város között. Ezt, a már fenn is érintett tényt joggal ki kell emelnünk, mert ez sokat megmagyaráz az alább érintendő jelenségek közül, és megindokolja a testvérvárosoknak a magyarországi városi fejlődésben elfoglalt szerepét.

1 Már nehezebb feladat annak a meghatározása, hogy Buda és Pest az európai városok melyik típusába sorolható. Kétségtelen, hogy Budán a szőlőművelés, Pesten a kertészet és az állattenyésztés jelentős helyet foglalt el a város gazdasági életében, azonban igen elhibázott dolog lenne ezért a két város bármelyikét a mezőgazdasági város, az „Ackerbürgerstadt" kategóriájába sorolni.

2 Szűcs mutatott rá arra, hogy legfontosabb városaink életében a szőlőművelés egyáltalán nem jelentette azt, hogy a mezőgazdaság a lakosság fő megélhetési forrása. Különben is, a szőlőművelés különleges helyet foglalt el a mezőgazdaságban.

3 Ugyanakkor kikapcsolhatjuk vizsgálódásaink köréből a második várostípust, a helyi jellegű ipari várost, amelyre ugyan kézműipara a jellemző, de csupán kisebb körzetet lát el. Más a helyzet a további városkategóriáknál: az exportiparradolgozónál, a kereskedővárosnál, és különleges fogyasztási feltételekkel rendelkezőnél.

4 Ezek között vannak rokon vonások, nehéz elválasztani őket egymástól. A jelentős és távoli piacok számára dolgozó export ipari város szükségkép]) egyben jelentős szerepet foglalt el a távolsági kereskedelemben, bár ez fordítva nem állott fenn. A nagy fogyasztóváros viszont szintén igényelte a kereskedelmet. Meg. kell azonban jegyeznünk, hogy egyáltalán nem lehetetlen, hogy Budának és főleg Pestnek export ipara lett volna. Természetesen nem a legfontosabb ilyen jellegű iparágban, a szövőiparban, hanem a ruházati és bőriparban, Felhévízen pedig a fémiparban. Főleg a pesti szűcsökre és tímárokra gondolunk. Ezek az iparágak előbb idézett adataink alapján távoli piacok számára is dolgoztak, azonban forrásaink arra nem elégségesek, hogy középkori értelemben export iparnak foghassuk fel. Buda és Pest már földrajzi helyzete alapján is elsősorban kereskedőváros lett, amihez még a fővárosi jelleg, és az ebből következő különleges fogyasztási feltételek járultak, amelyek mind a kereskedelemre, mind az iparra éreztették hatásukat. Általában kedvezően hatott ez mindkét város gazdasági életére. Hozzávetőlegesen nagyszámú, a gazdasági életben nem termelő személy élt állandóan vagy ideiglenesen a fővárosban, és ezáltal a helyi kereskedők és iparosok számára a többi magyarországi városnál jelentősebb fogyasztópiacot teremtett. Mindez feltétlenül hatott a népességszám növekedésére. Összefoglalva: Buda (Pesttel) fogyasztó és kereskedő (sőt talán bizonyos mértékben export iparú) város volt, és mint ilyent, joggal nevezték a kortársak a XVI. században „egész Magyarország piacának".

5 Ahogy gazdasági vonatkozásban, úgy népességszám tekintetében az ország legerősebb városa volt. Ilyenformán nem mindenben kereshetünk hasonlóságot a fővárosi és a többi hazai városi fejlődés között, hiszen Buda és Pest helyzete