Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Apácakolostorok, beginaházak tulajdonképpen a város kegyurasága alá tartozott, a király azonban kivonta a tanács felügyelete alól, majd később új, nagyarányú kórház építésébe lógott Felhévízen. így a Szentléiek-ispotály királyi kórház lett, amely helyett az uralkodó az alhévízi Szent Erzsébet-ispotály birtokában erősítette meg a várost, és annak restaurálására ingatlanokat adományozott, amelyeket Pintér János tanácstag, a kórház mestere vett át. János királynak az ispotályok iránti kedvezéséhez nyilván a háborús események is hozzájárultak.

32 A szigeti és óbudai apácák 1527 28-ban visszatértek, azonban az 1529-es török támadás elől nyilván mindkét kolostor lakói elmenekültek. Ügy látszik, hogy az óbudaiak nem is tértek viszsza, a szigetiek azonban igen. Sövényházi Márta és társai a harmincas évek elején még kódexet másoltak a kolostorban, mintha a sziget időközben nem is vált volna a török folyami hajóhad kedvelt támaszpontjává. A budai polgár Ötvös Tamás lánya, Orsolya, volt ott 1536-ban apáca. Megmaradtak a beginaházak is. Ötvös Orsolya a budai terencesrendi begináknak ajándékozta házát. A pesti ferencesek 1542-ben a török uralom alatt a pesti beginaházba költöztek.

33 Mohács előtt Budán a reformáció már jelentős haladást ért el, azonban elsősorban a német A reformáció ajkú polgárság között. Távozásukkal tehát az új hit hívei is elhagyták a fővárost, és mivel János király és főbb tanácsosai hűek maradtak a katolikus egyházhoz, a lutherizmus terjedésére tulajdonképpen nem gondolhatnánk. Ennek ellenére azt olvassuk Frangepán Ferenc kalocsai érsek és Brodarics István szerémi püspök, János király diplomatáinak egyik 1533. évi levelében, hogy: „most nem csupán a jelentősebb magyarországi mezővárosokban tanítják és prédikálják nyíltan a lutherizmust, de itt is Budán". A király maga sem tett ellene, és ők is csak nehezen tudták arra rávenni, hogy eltiltsa Budán a lutherizmus nyílt hirdetését. János király magatartásához hozzájárult az is, hogy a pápa a Habsburgok követelésére kiközösítette. Ezenkívül az általa kinevezett püspököket sem erősítette meg. A pajjság egy része elmenekült, az egyházi javakat sok helyen elfoglalták az egymással viszálykodó királyok párthívei, ami megakadályozta, hogy a magyar egyházi vezetőség szembeszálljon az új hittel. Voltak azonban az új vallás terjedésének társadalmi okai is. Különösen a városokban, mezővárosokban, ahol jóval több tanult ember élt, és ahonnan sok külföldi egyetemen megfordult tanuló került ki, hatott a reformáció haladó vonásai révén. A polgárok az „olcsó egyházat" keresték. Hozzá kell tennünk, hogy az arisztokraták legnagyobb része is melléje állt, hiszen ez lehetővé tette a katolikus egyház nagy vagyonának kisajátítását. Budán valószínűleg a „magyar Luthernek" nevezett Dévai Bíró Mátyás terjesztette az új hitet, A főúri családból származó Bebek Imre prépost fogadta házába. Később börtönbe vetették ugyan, majd Turkovith Miklós, akkor még fehérvári harmincados, a közben Ferdinánd pártjára visszatért Nádasdi Tamás szolgálatába ajánlotta. Bebek 1534-ben megnősült, feleségül vette egy görög származású budai ötvösmester szegény és csúnya árváját, nyíltan vallva, hogy a házasságot nem a római egyház, hanem az evangélium szerint kötötte. János király ezt már nem tűrhette, és Bebeket bebörtönöztette. Bár az uralkodó valójában nem engedte az új vallás nyílt hirdetését, az mégis terjedt. A lutheránus Turkovith bíróvá választása óta a város vezetőségében is pártfogóra leltek az új vallás hirdetői, noha a bíró már ekkor óvatosan járt el, mint ahogy még látni fogjuk 1541-ben is. Hivatalosan ragaszkodtak Budán a katolikus valláshoz. János védelmébe vette az elűzött Huet Mártont, és rossz néven vette Verancsics erdélyi és budai prépost, királyi titkár — a későbbi esztergomi érsek erkölcsi botlását is, akinek egy budai polgárnőtől gyermeke született. A polgárság talán nagyobb része továbbra is hű maradt a római egyházhoz, Mizsér Mihály végrendelete ezt világosan mutatja,

34 4. IGAZGATÁS Budát és Pestet a régi szokások szerint választott bíró és tizenkét tagú tanácsos kormányozta A városi a városi főjegyző által vezetett iroda segítségével. Budán a magisztrátus jogkörét, a már tárgyalt hntosa

ü kiváltságlevelekkel, János király még világosabban körvonalazta, illetőleg megerősítette, új cí- es Jog on mert is adományozott fővárosának. Módosulás természetesen történt, hiszen a németek eltávoztak. A főváros büntető-bíráskodási jogkörét is tovább gyakorolhatta, sőt úgy látszik, jobban kiépíthette. Legalábbis Szeréminél azt olvashatjuk, hogy árulási tervéért egy apátot is elítéltek, majd kivégeztek. Ugyancsak bűnügyi eljárásról értesülünk a város egyik, 1530. évi leveléből, amelyet Bánfi nádorhoz intézett. A városházán fogva tartották a nádor egyik familiárisának szolgáját, aki gazdájától néhány ruhadarabot és egy vég posztót lopott. A tanács „ennek a királyi városnak az ilyen ügyekben mindig megtartott törvénye és szokása szerint" kínzással vallatta, de a tettes csupán ezt az egy lopását ismerte el. Ezek után nem voltak hajlandók halálra ítélni, hiszen az