Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

42. Reneszánsz; nyíláskeret szemöldökköve a budavári királyi palotából a következő feliratokkal : Hic fuit Stanislaus de Keurif vecsilifer et sartor A D 1538 . . . Zenth Margith ázzon nap után való keden f

felsiges kiral — Hic fuit Joannes de Cracoiua 1539 — (Itt volt Kevi Szaniszló zászlótartó és szabó az Úr 1538 évében. — Itt volt Krakkói János 1539) A király helytartói és a főváros A kincstartó, a várnagy és az udvarbíró Fellebbviteli bíráskodás Óbuda és Csepel kormányzata A megyei hatóság ellopott tárgyak, amelyek amúgy is megkerültek, nem értek sokat, hanem ehelyett pellengérre állításra és megkorbáesoltatásra ítélték. Nem tudjuk, hogy hol történt a lopás, de az adat így is érdekesen mutatja a városi büntető-bíráskodási szokásokat. A két város vezetőségének munkáját, ahogy erre a kiváltságlevelekből is következtethetünk, elsősorban a háborús viszonyokkal kapcsolatos igazgatási ügyek: beszállásolás, várfalak karbantartása töltötte ki.

35 A háborús viszonyok következtében az uralkodó, vagy megbízottai sokkal erélyesebben és gyakrabban avatkoztak be a város ügyeibe, mint korábban. A gyakori házadományozások is bizonyítják, hogy a király nem sokat törődött a város háramlsi jogával. Az itt állomásozó katonaság (42. kép) növelte ugyan Buda belső piaci lehetőségeit, azonban a királyi udvar itttartózkodásának hasznát csak ritkán élvezhette. János gyakran volt távol, főleg Váradon tartózkodott, mert ez biztonságosabb helyen fekvő és kényelmes elhelyezkedést biztosító város volt. Ilyenkor maga helyett helytartókra bízta Buda és a környező országrész igazgatását. Ezt a feladatot általában mindig más gyakorolta. A harmincas évek elején Bánfi nádor, 1533-ban Ráskai Gáspár. Eredetileg ekkor Czibak Imrére akarta bízni fővárosát a király, azonban az elfogadhatatlan feltételeket szabott: tegyenek neki hűségesküt a várnagyok, valamint a két város bírái.

36 Már korábban is a királyi hatalom a főváros irányában a kincstartón és a várnagyon keresztül érvényesült. Most is hasonló volt a helyzet. A kincstár befolyását mutatja a kincstári tisztviselő Turkovith bíróvá választása. A kincstartó Gritti és Fráter György szerepét már láttuk. A kincstartói, várnagyi és udvarbírói tisztség 1534-től kezdve Fráter György kezében egyesült és ez egységesebb kincstári politikát tett lehetővé. A barátot még Gritti tette meg udvarbíróvá Atinai Simon helyébe, majd a kormányzó meggyilkolása után a kincstárat is .átvette. Az udvarbíró továbbra is felettese maradt a pesti hajósok céhének. Megjegyezzük, hogy János megkísérelte a budai vártartomány kiépítését. Részben Ferdinánd-pártiak lefoglalt birtokait bízta az udvarbíróság kezelésére, részben pedig elkobzott birtokot adott szolgálati birtokként a mindenkori várnagynak. Fráter Gvörgv mint udvarbíró az udvarbíróság jövedelméből el tudta látni a Várat.

37 János királynak a harmincas évek közepéig, Kassa elfoglalásáig, Budán és Pesten kívül egyetlen tárnoki város sem volt birtokában. Tárnokszéket tehát nem tarthatott, és nyilván Buda sem vett részt a Ferdinánd-párt tárnokszékein. Tárnokmestere ugyan volt Jánosnak, Kendi Ferenc. Azáltal, hogy a tárnoki városok többsége Ferdinánd kezére került, a városi rend egységes fellépésének lehetősége mindkét uralkodó országrészen a legcsekélyebbre csökkent. A tárnokszék valószínű szüneteltetése miatt a fellebbezett ügyeket úgy látszik, hogy a király bírósága, feltehetően a személynök elé utalták.

38 Az óbudai és csepeli uradalmakat, Mária özvegy királyné birtokait János pártja, amint Ferdinándtól visszafoglalták Budát, azonnal elfoglalta.

39 Úgy látszik, hogy János az udvarbíróság felügyelete alá helyezte, hiszen az udvarbíró közbenjárására mentetett fel, mint láttuk, egy csepeli házat a király. A vármegyei joghatóságot továbbra is csak szolgabírák, négyen Pest és ketten Pilis megyékben, főispán és alispán nélkül gyakorolták. Pest megye törvényszékét Üllőn, Pilis megyéét Felhévízen tartotta. A főváros környéki nemesség tehetősebbjei részt vettek a megyék vezetésében,