Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Szőlőtermelés Pesten. Földművelés Ha összehasonlítjuk ezt a táblázatot a század eleji állapotot mutató táblázattal, még világo­sabban látjuk a különbségeket. A birtokosok kerek 85 százaléka száz köböl, azaz körülbelül 8,5 hl bornál kevesebbet termelt, tehát még piacra sem igen adhatott belőle. Legfeljebb öt százalék volt olyan, aki meg tudott élni szőlőjéből. Az öt legnagyobb szőlőbirtokos közül ketten: Szekeres és Pintér János tanácstagok voltak. Ötük együttes termése 1732 köböl volt, ami az össztermés 12,6 százalékát jelenti. A szőlőtermés szerepe Pesten módosult, A Szerómség török kézre kerülésével a polgárság el­vesztette ottani szőlőit, ami növelte a város határában fekvőknek a jelentőségét. Ilyenekről olvasunk 1537-ben Mizsér Mihály volt pesti városi tanácstag végrendeletében. A városok távo­labbi környékén, a háborús pusztítás miatt csökkent a földművelés és a szőlőtermelés jelentő­sége, ami kihatott a városi élelmiszerárak növekedésére. A patríciátus ezért érdekeltté vált a pusztán maradt falvak betelepítésében, annál is inkább, mert ez nemcsak a földművelés terje­dését, hanem jó üzletet is jelentett. Etyeki Albert, volt budai bíró vállalkozott a telki apátság pátyi birtok részének benépesítésére. Páty másik részét, mint láttuk, Buda városa kapta a ki­rálytól, és így feltehetően a főváros telepítette. 37 D) Társadalmi tagozódás Lakosság Sajnos, nincs elegendő forrásanyagunk arra, hogy Buda és Pest lakosságszám változását és annak mértékét megállapíthassuk. Mindenesetre fel kell hívnunk a figyelmet a következő té­nyekre: 1. Elköltöztek a budai németek és a Ferdinándhoz húzó magyarok. 2. Az 1526 29 és 1530-as ostromok közül az első alkalmával az egész Budát, a második kettőnél a külvárosokat felégették vagy a harcok alatt elpusztították. Hasonló lehetett a helyzet Pesten is. Ez valószí­nűvé teszi, hogy csökkent a külvárosok népességszáma. 3. A török elől sokan elmenekültek, és részben Budára költöztek. A kérdés az, hogy a menekülők mennyire tudták pótolni az 1529-es események folytán elköltözők vagy a harcokban elpusztultak helyét, A külvárosoknak feltétle­nül csak egy része települt meg újra. Nem véletlen, hogy az 1547-es török adólajstromban az eredetileg íeglakottabb budai városrésznek, a Szentpéternek kisebb a lakossága, mint a legtöbb várbeli utcák bármelyikének. (Igaz, arra is kell gondolni, hogy akkor már sok idegen élt a kül­városban.) Ugyancsak erre mutat, hogy több, eredetileg a külvárosban élt család tagjai, mint a Barkasok, Bozorádok 1547-ben már a Várban laktak. És ha ezt az utóbbi adatot másként is dehet értelmezni (meggazdagodott külvárosiak felköltöztek), az egyértelműen bizonyítja a kül­városok pusztulását, hogy már az 1541-es ostromról készült Erhard Schön-féle metszet nem mutatja Logodot és az északi hegyoldalon feküdt, az ostromoknak leginkább kitett Tóthfalu külvárost sem ismerjük fel egyetlen későbbi metszeten. A város lakosságának csökkenését —• a menekültek beköltözése ellenére is fel kell tehát ten­nünk. Ez érthető is, hiszen a németek, a már régebben eltávozott zsidók, valamint a Ferdinánd­párti magyarok együttvéve olyan nagy számot tehettek ki, amelyet nehéz volt alig több mint egy évtized alatt, bizonytalan politikai helyzetben pótolni. Pedig a beköltözők száma sem lehe­tett kevés. Nem tudjuk ugyan, hogy a kimutathatóan délvidéki származású és a harmincas években a fővárosban élő polgárok mikor költöztek Budára, hiszen már a Jagelló-korban is je­lentős volt a számarányuk. A Valkó megyei Filetincre való Pálczán Péter már gyermekkorában, az 1510-es években Budán ólt. A menekültek jelentőségét mutatja azonban az a hír, amelyik szerint 1541-ben az egész budai polgárság át akarta adni a várost a németeknek, de az odamene­kült és Fráter Györgyhöz húzó pécsiek akadályozták meg. Pesten sem lehetett más a helyzet, legalábbis ami a hadi pusztulást vagy a Ferdinánd-pártiak menekülését illeti. A németek száma azonban mintha nőtt volna. 1529 után ötvenhét pesti pol­gár nevére maradt fenn adat, ami elég alacsony szám, de mivel csak kereskedőkre, városi tanács­tagokra, és királyi tisztviselőkre vonatkozik, mégis - ha a Jagelló-kornál nyilván kisebb jelentős lakosságú várost enged feltételezni. Nyolcan közülük, azaz tizennégy százalékban né­metek, mind kereskedők (két Eisaler, egy-egy Göth, Haller, Hebenstreit, Kammermair, Pern­neckher, Schwerk). Az Eisalerek és a Hallerek már 1526 előtt is Pesten éltek, Göth viszont Budáról nősült ide. A többiről nem tudunk, azonban nem lehetetlen, hogy 1529 után Budáról költöztek át. 18 Az 1529-es ostrom Buda középkori történetének talán legnagyobb társadalmi változását hozta magával. A városon közel háromszáz éven át uralkodó német patríciátus eltűnt Budáról. A velük kilencven év óta a hatalmon osztozó magyar vezető réteg tehát egyeduralomhoz jutott, A kér­déses az, hogy a németektől megüresedett tanácstagi helyeket a magyar patríciátus ki tudta-e sajátítani a maga számára, vagy pedig kénytelén volt osztozni a középpolgársággal. Azaz 1529 többet hozott-e két patríciusi csoport évszázados szembenállásának az egyik gyökeres hatalom­fosztásával lezáruló befejezésénél. Az 1529-es események hatása a budai patríciátusra

Next

/
Thumbnails
Contents