Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A tizenkét év alatt eléggé tájékozottak vagyunk a tanács összetételéről. Két teljes (1530, 1537) és két részleges (1532, 1541) tanácslistával rendelkezünk, de ezenkívül is van még egy-két adatunk. Különösen lényeges az 1530-as, amely közvetlenül a németek távozása utáni év városi vezetőségének névsorát tartalmazza. Sem itt, sem a későbbiekben német név nem fordul elő már. Sajnos, az utolsó tanácslista ez előtt 1523-ból származik, és így bizonyára akadtak olyanok, akik 1523 után, de 1530 előtt jutottak a tanácsba (mint maga Pálczán is), azonban nem maradt rájuk adat. Ennek ellenére a tizenhárom tanácstag közül öten: a bíróviselt Patikárus Mihály, Sárhajú János, Nyírő Gergely, Kalmár Antal és maga Pálczán nem újak a város vezetőségében, tebát még a régi patríciátus tagjai voltak. Oda kellett azonban tartoznia természetesen a város bírájának, Balázs kereskedőnek is, hiszen az előbbi fejezetekben már említett városi szokások szerint bíróvá csak volt tanácstagot választhattak. (Ettől a szabálytól csak ritkán, királyi tisztviselők esetében tértek el). Balázsnak a régi patríciátussal való kapcsolata onnan is nyilvánvaló, hogy az 1530-as ostrom alatt átszökött a Habsburg-párti ostromló sereghez, és így vette át helyette Pálczán a város bírói tisztét, és kezdte meg bírói pályafutását. (Pálczán tanácstagi helyét nem töltötték be, az ez évbeli tanácsiistákPálczánonkívül csak 11 esküdtet sorolnak fel.) A régi patríciátushoz tartozott még Ádám Jeromos, aki nyilvánvalóan Ádám Gergely, egykori sokszoros bíró fia vagy rokona lehetett. így tehát amiak ellenére, hogy 1523 é)ta nincs tanácslistánk, és ezenkívül is csak néhány esküdt nevét ismerjük, a tanácsnak több mint fele, hét személy kimutathatóan a régi patríciátus tagja volt. A patríciusi szintet elért, vagy esetleg már régebben is odatartozó esküdtekhez számíthatjuk még Tordai Jánost is, aki már Mohács előtt a város egyik legtekintélyesebb ügyvéde volt és a pesti Mizsér patrícius családba nősült. Mindössze tehát Pintér János, Ferenc ötvös, Babos György, Szekeres Benedek és Trombitás János esetében tételezhetjük fel, hogy új emberek voltak a tanácsban. Szekeres tekintélyes szőlőbirtokkal rendelkezett, Trombitás talán királyi szolgálatban álló tiszt volt, és így az ő esetükben sem olyan biztos, hogy nem tartoztak-e a régi vezetőréteghez. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az iparosok felső rétegéből 1529 után valamivel többen juthattak be a város vezetőségébe, mint korábban. Megjegyezzük még, hogy a régi, 1529 előtti magyar patríciátus nem minden tagja vállalt tanácstagságot 1530-ban: a bíróviselt Attádi János, a volt esküdt Tétényi István nevét most nem olvassuk, csak a következő években.

19 Az 1541-ig terjedő időszakban összesen hét személynél, azaz 21,9 százaléknál mutathatjuk ki, hogy 1529 előtt már tanácstagok voltak. Hozzájuk számíthatjuk a patrícius Ádám Jeromost, Balázs kereskedőt és Etyeki Albert bírákat (1531), akik feltehetően szintén nem 1529 után kezdték pályájukat. A régi patríciusok aránya ezzel 31,4 százalékra növekszik. A város vezetőségében a tényleges hatalmat azonban változatlanul ugyanabból a rétegből származó polgárok tartották a kezükben, mint a németek távozása előtt, Amennyiben alábbi táblázatunkat a Mátyás korabeli és Jagelló-kori helyzetet mutató táblázattal összehasonlítjuk, ez világosan látszik. A budai városi vezetőréteg 1541-ig A budai tanácstagok foglalkozási megoszlása 1530 -1541 Foglalkozás Szám "u Kereskedő 10 31,3 Iparos 7 21,0 Értelmiségi és hivatalnok 3 9,3 Zenész 1 3,1 Ismeretlen 11 34,4 összesen 32 100,0 Szekeres Benedeket a kereskedőkhöz számítottuk, amennyiben pedig a zenész Trombitás Jánost a hivatalnokokhoz soroljuk, azok aránya 12,4 százalék lesz. A kereskedők számaránya csak valamivel alacsonyabb az 1440 1529-es aránynál, míg az értelmiségieké azzal megegyezik. Megnőtt azonban az iparosok aránya. Az iparosok tanácstagsága részben megfelel a régebbi állapotoknak: két-két ötvös és egy szabó mellett egy nyírő. Új jelenség azonban két pintérnek, eredetileg nem a leggazdagabb mesterség képviselőinek feltűnése. Módosult a kereskedők összetétele is. A három kalmár, azaz az összes tanácstag 9,3 százaléka nagyobb képviseletet jelent, mint amellyel ez a kereskedőfajta 1529 előtt rendelkezett, A német patríciátus távozása után tehát a magyar vezetőréteg nagyobb mértékben kényszerült a középréteghez is tartozó polgárokat bevenni a városi tanácsba. A város vezetésében az iparosok számának növekedése nem jelentett lényeges módosulást. A városbíró méltóságot kizárólag a régi patríciátus tagjai vagy királyi tisztviselők viselték. Nem számítva a szökése miatt leváltott Balázs kereskedőt, Pálczán legalább négyszer, Turkovith kétszer, Attádi és Etyeki egy-