Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

kiválóbb volt. Szerémitől tudjuk, hogy egy Kristóf nevű budai ötvös Czibak püspök számára készített egy drága kelyhet, az 153l-es tizedlajstromban is említett Balázs pedig Fráter György megbízásából állítólag pecsétet vésett. Először van adatunk órakészítőre Budán, viszont más fényűzési ipart művelő mesterek, mint a gyöngyfűzők, eltűntek. Megmaradtak természetesen a bortermeléssel kapcsolatos iparágak: pintér, korcsolyás. Változatlan maradt a fegyvergyártás aránya, amit az állandó háborús idők magyaráznak. A bőriparnak a Jagelló-korhoz viszonyított számaránynövekedése valószínűleg ugyanezzel magyarázható (szíjgyártó, nyereggyártó). Az ostromok pusztításai fejlesztően hatottak az építőiparra is. Szinte teljesen eltűnt viszont a szövőipar. Fokozatos, a külföldi behozatal versenyére visszavezethető csökkenése meggyorsult. Teljesen érthető ez, ha arra gondolunk, hogy nehezen juthattak a hadjáratok okozta pusztítások miatt a fővárosi mesterek gyapjúhoz, a felhévízi és dunai kallómalmokat pedig az 1529 30-as ostromok után rendbe kellett hozni. Egyedül nyírok maradtak, akiknek a behozott posztó nyírásában is szerepük volt. A malmok esetleges pusztulása lehetett az oka annak is, hogy csupán egyetlen molnár fordul elő a lajstromban. Péket nem találtunk a tizedjegyzékben, azonban természetesen ez a szakma sem tűnt el teljesen, így az 1530 —3l-es Nádasdi-féle számadásban előfordul. Itt különben elsősorban javító-szolgáltató munkát végző, nem pedig piacra termelő iparosokra találunk adatokat, ami szintén tanulságos jelenség. A lajstromból a német iparosok távozásának következményét nem tudjuk lemérni, azonban a háborús események hatását igen. Buda már nem az ország egyik ipari, főleg fényűzési vonatkozásban legfejlettebb városa, amelynek hatása az egész országra kiterjed, azonban még mindig tekintélyes, jelentős kézműves központ. Feltehetően a főváros ipara is ki tudta volna heverni az 1529-es megrázkódtatás hatását, ehhez azonban újból az egész ország fővárosává kellett volna válnia, és helyre kellett volna állnia a békének. A testvérvárosok iparáról még kevesebbet tudunk mondani. Mint elébb láttuk, Pest városában 1529-ben adták ki az ötvösök céhlevelét. Adatok maradtak zsemlesütő mesterre is, a tanácsban is sok az iparos. Még 1547-ben a török uralom alatt is tizenöt iparághoz tartozó huszonnégy iparost írtak össze Pesten, köztük nyírőt és ötvöst. Nyilván nem véletlen, hogy négy —négy szabó és mészáros volt köztük, 1541 előtt azonban az összeírásban nem említett tímárok is dolgoztak a városban, az 1541-es ostrom idején említik a Duna-parton álló házaikat. Nem tudjuk megállapítani természetesen, hogy Pesten is beszélhetünk-e a városi ipar hanyatlásáról az 1530as években, azonban a budai adatokat és az általános helyzetet ismerve, itt is fel kell ezt tennünk.

16 C) Mezőgazdaság Buda lakosságának a szőlőtermelés változatlanul csak mellékfoglalkozása maradt. A sasadi tizedlajstromból iigy tűnik, hogy az egyes szőlőhegyeken fekvő parcellák nagyobbak voltak a budai, mint a sasadi tizedkerületben. 1505-ben egy parcellára eső termésátlag százhuszonhárom, 1510-ben, amikor rossz volt a termés, kilencvenegy köböl, 1531-ben pedig Sasadon csupán ötven köböl. Igaz, az 1529-es és 1530-as ostromok, hadfelvonulások, birtokoscserék aligha segítették elő a szőlők rendszeres művelését, Ennek is lehetett következménye a hanyatlás. A sasadi szőlőhegyek termése 1531-ben Szőlőhegy Termés köbölben Birtokosok száma Termésátlag Isten kútja 20 2 10 Isten kertje 120,5 4 30 Akasztó-hegy 415 17 24 Kányakapu 101,5 4 25 Mázas (Mázsás?) 1 210 20 00 Gombárnál S53 27 32 Eperjes 83« 22 3S Kis Ujmál 329,5 10 33 Nagy Űjmál I 399,5 35 40 Szakadat 2 001,5 13 154 Kis Köves 1 143 19 (50 Nagy Köves 1 914 30 04 Hollóméi 2S2 ti 47 Bécs kő 91 5 18 Nádas kút 1 715 30 5 5 Sasad 1 1S2 27 44 Ligetvölgy 124 2 02 összesen 13 745,5 273 50