Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A jobbágyok szabad költözködésének helyreállítása A főváros javára kiadott kiváltságlevelek az év végén, még inkább 1531 első napjaiban jöhettek össze a rendek Budára. Mindenesetre 1530. december 30-án már 53 tekintélyes feudális úr tartózkodott Budán, akik saját pecsétjükkel ellátott oklevélben fogadtak hűséget Grittinek. A bányavárosokat még 1531. január 6-án is fel kellett szólítani az országgyűlésen való megjelenésre. A király végül is csak februárban adta ki a - - sajnos eredetiben ránk nem maradt — törvény végrehajtási utasítását, Ezt az országgyűlést és az azon hozott törvényeket János politikája értékelése szempontjából igen jelentősnek kell tartanunk. Lényegében csak három rendelkezést tartalmaz: a szarvasmarha- és lókivitel eltiltását, a jobbágyság szabad költözésének visszaállítását és az országban forogni engedélyezett pénzek meghatározását. Az állatkivitel eltiltása - mint láttuk — már a Jagelló-korban is időnként előfordult a törvények között. János maga is engedélyhez kötötte az 1527 tavaszi országgyűlésen. Most az ostrom után, az ország megfogyatkozott állatállományával és az ezáltal kiváltott éhínséggel indokolta a határozatot. Ha nem is csupán az állatkivitel, hanem a háborús események kétségkívül csökkentették az állatok számát, és így a törvénynek bizonyos mértékben igaza volt (lásd a budai húshiányt), mégis más okot kell keresnünk. A magyar állatokkai élelmezték ugyanis a német birodalmat, az állatkivitel megtiltása tehát a Habsburgok elleni gazdasági rendszabálynak is felfogható. Hozzá kell még tennünk, hogy már Mátyás király is gyakorolta azt az üzleti fogást, hogy állatkiviteli tilalmat rendelt el, és így kiviteli engedéllyel rendelkező megbízottai monopóliumot élveztek a jnacon. Később erre is van adat János uralkodása alatt, feltehető tehát, hogy 1530 31-ben is gondoltak erre. Mindenesetre János 1526—27-es intézkedésével összehasonlítva, változatlanul azonos gazdaságpolitikát tehetünk fel. Az állatkivitel eltiltása a magyar állatkereskedő polgárság szemében nem lehetett népszerű intézkedés. A törvény pénzügyi rendelkezései azonban már az ő érdekeiket szolgálták. Az intézkedés ki is emelte, hogy a sokféle pénz csak zavart okoz a kereskedelemben. Csak az elmúlt időszak jó pénzeit, valamint Ferdinánd körmöci és János budai veretű dénárait ismerte el. Kimutatható, hogy János király valóban jó minőségű pénzeket veretett.

6 Az országgyűlés legfontosabb határozata azonban a jobbágyság szabad költözésének visszaállítása volt. A szabad költözés jogát Zápolyai Jánosnak Dózsa felett 1514-ben aratott győzelme után szüntették meg, és tették a parasztokat örökös jobbággyá. Most maga János állította helyre a szabad költözést. A sors iróniáját még fokozta, hogy az 153l-es törvényt mint főkancellár az a Werbőczy szövegezhette, aki az 1514-est alkotta. János ezért kényszerült ennek az intézkedésnek a kiadására, mert korábban a Ferdinánd-párt ellen kapitányai felfegyverezni igyekeztek a parasztságot, ami nyilván csak úgy sikerült, hogy ha valami ígéretet tettek számukra. Az ígéret teljesítése annál is inkább szükségessé vált, mert a szultán bécsi kudarca miatt egyelőre nagyobb segélyt nem várhatott a töröktől. A törvény meghozatalánál azonban a városi polgárság megnyerésére is gondoltak. Buda és a többi szabad királyi város már 1514 előtt is síkra szállt a jobbágyok szabad költözési jogának biztosításáért. Most, a háborús pusztítások után, a polgárok erre még jobban rászorultak. János részéről a szabad költözési jog nem egyszeri intézkedés volt csak. A nagyváradi országgyűlésen 1536-ban újból megerősítette. Hogy ez a rendelkezés mennyiben szolgálta a városok érdekeit is, azt igazolják a királynak az alföldi megyékhez intézett parancslevelei, hogy ne akadályozzák meg a jobbágyok Szegedre költözését. A törvényeknek a későbbi magyar fejlődésre azonban nem volt hatása, mert a János király uralma alá tartozó területek tekintélyes része török kézre jutott, törvényei pedig Ferdinánd országrészére nem vonatkoztak.

7 Nemcsak a törvények mutatják azonban Jánosnak és tanácsadóinak a polgárság irányában folytatott jóindulatú politikáját, hanem még sokkal jobban a király által Buda javára sorozatosan kiadott kiváltságleveleket A királyi kegynyilvánításokban természetesen az 1530-as ostrom alatt az uralkodó oldalán kimutatott hűség és bátorság megjutalmazási szándéka is megmutatkozott, de az uralkodó várospolitikájának hatását sem hanyagolhatjuk el. Már a jobbágyvédő tön enyek is részben a polgárság érdekét szolgálták, hasonlóképpen a jó pénz forgalmát elősegítő intézkedések. Mégis leginkább a kiváltságlevelek mutatják a király városvédő politikáját. Mind az egyes polgárok, mind Buda városa számos privilégiumban részesültek az ostrom után. A király kisebb birtokokat adományozott a budai bírónak, nemes Filetinei Pálczán Péternek. Pálczán, akit kortársa Szerémi következetesen Szabónak nevez, délvidéki származású iparos lehetett, talán kisnemes volt, vagy később nemesítették. A számára adott kiváltságlevélnél sokkal fontosabbak azok, amelyeket a város javára bocsátottak ki. Ezeket a főváros nem egyszerre kapta, a király haláláig szinte állandóan részesült különféle adományokban. Amint János visszafoglalta Budát, a polgárok szükségét érezték, hogy újból megerősítsék privilégiumaikat, arra hivatkoztak, hogy a korábbiak a török támadásnál elégtek. János 1530. április 1-én ki is adott egy általános megerősítő oklevelet, amelyben csupán IV. Béla aranybullájára hivatkozik név szerint. A nagy kiváltságlevelek az 1530-as ostrom után következtek.