Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Irodalomtörténetírásunk felismerte, hogy Mátyás és a Jagellók korában mind a deákműveltségnek, mind az új humanista irányzatnak legfőbb képviselői, terjesztői, illetőleg mecénásai a királyi kancelláriák munkatársaiból kerültek ki. Megkísérelte továbbá a kancellária két osztályának, a kül- és belügyekkel foglalkozó nagykancelláriának és az igazságszolgáltatást végző kiskancelláriának a művelődési életben játszott szerepét is szétválasztani: az előbbi, ahol főleg olasz egyetemeken járt tisztviselők dolgoztak, a humanizmust terjesztette, míg az utóbbi a nemesi deákértelmiség ideológiai központjává vált. Azt teljes mértékben elismerhetjük, hogy mind a deákműveltségnek, mind a humanizmusnak a királyi központi hivatalok voltak a központjai, és mivel ezek a hivatalok Budán működtek, ez hozzájárult ahhoz, hogy a főváros Magyarország művelődési központjává vált. Nem lehet azonban ilyen élesen megkülönböztetni a nagy- és a kisebb kancelláriát: sem munkatársaikat, sem pedig műveltségterjesztő szerepüket, Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy egyrészt a kincstár és személyzete éppúgy részt vett a művelődési életben, mint a kancelláriák munkatársai, másrészt nem kapcsolhatjuk ki a fővárosi és környéki nem királyi hivatalnok és értelmiségi elemet (városi, káptalani jegyzők, iskolamesterek). Más is ellentmond a két kancellária művelődési megkülönböztetésének. Mind a nagyobb kancellária, mind a kúria valamennyi bírósága, mind a kincstár között szoros személyi kapcsolatokat lehet kimutatni. Nem egy olyan hivatalnokról maradt fenn adat, aki élete folyamán mindhárom hivatalban, illetőleg bíróságnál szolgált. Szegedi Lukács a nagyobb kancelláriában kezdte pályáját, a kincstárban folytatta, a végén már kincstartó és püspök, majd személynök, azaz a kisebb kancellária feje lett. Ugyanakkor az sem állt fenn, hogy a nagyobb kancellária tagjai, vagy legalább csak a titkárok, egyetemet végeztek volna. Közismert, hogy Szálkai László csak deákműveltséget szerzett, mégis titkár, kincstartó és főkancellár lett. Igaz, anélkül, hogy egyetemre járt volna, a humanistákkal érintkezve, maga is azzá vált. II. Lajos titkárai között is többen voltak, akik lígy látszik, nem jártak egyetemre, és éppen ezeknél nem lehet kimutatni a humanizmus iránti érdeklődést. Például Bácsi Miklós, Bucsai Illés, Albisi Bernát. A jegyzők zöme deák volt. A Mátyás alatti helyzetet sem tekinthetjük másnak. Joggal írta erről Bonis: ,,A humanizmus elterjedését a kancelláriában meglehetősen túlbecsülték".

118 Mindössze annyit lehet elfogadni, hogy a humanisták többsége titkár volt, és csak kisebbségük működött a kúriában. Azonban sem a titkárok, sem a nagyobb kancellária munkatársainak többsége nem volt humanista szellemű, ezzel szemben a kúria sem zárkózott el teljesen a humanizmus elől. Ez a központi hivatalnokréteg nem csupán azáltal növelte Buda művelődési jelentőségét, mert a fővárosban élt, az itteni értelmiségi körökkel tartott fenn kapcsolatot, hanem mert egyes tagjai maguk is vagy innen származtak, vagy hivatalukból történt kiválásuk után polgárjogot szereztek. Ezt igazolja a kincstár és a polgárság közötti szoros összeköttetés. Szóltunk már a személynöki ítélőmester Budai Dénesről, de idézhetnénk még számos hasonló adatot. Hogy csak néhány nevet említsünk a XV. század második feléből: Pesti Balázs, Bereck és Ferenc, Budai János kúriai (személynöki) jegyzők; Budai Antal és Pesti Miklós deákok kúriai kiküldöttek, ezek általában szintén jegyzők voltak. Pesti Balázs ügyvédkedett is, Bereck pedig óbudai kanonok volt, Miklós deák úgy látszik, később a kincstárhoz került. A kúriai, kancelláriai jegyzők a középnemesség ideológusai voltak, és így a köztük elég nagy számban előforduló polgárfik is feltehetően társaik ideológiáját szívták magukba. A hivatalnokok és polgárok között az is elősegítette a kapcsolatot, hogy sokan házat vásároltak a fővárosban, és hivatalból történő kiválásuk után polgárjogot szereztek. Szakácsi Balázs, kancelláriai írnokból, majd jegyzőből lett kincstári tisztviselő, végül pesti kereskedő. A központi hatóságok és bíróságok képzett hivatalnokrétege annál is inkább jelentős műveltségi súlyt képviselt, mivel nagyszámú volt, Csak egy rövid időszakot tekintve: 1526. május 23 és június 30 között a királyi kincstár központjában tizennyolc hivatalnok nevét ismerjük, akik közül hatan kimutathatóan deákok voltak. Sokkal nagyobb lehetett természetesen a kancelláriai, kúriai jegyzőknek száma, hiszen a kincstár nagyszámú munkatársainak zöme nem a viszonylag kis létszámú központban, hanem az országban szétszórt kincstári hivatalokban, így a budai harmincadon és a pesti sókamarában dolgozott, Sajnos, a jegyzők számát nem ismerjük: számukrarávilágít egy 1482-es adat, birtok iktatáshoz kijelölnek a kúriából egy kancelláriai, hét személynöki és tíz kúriai jegyzőt. Ugyanebben az évben egy más oklevélben hat személynöki jegyzőt említenek. Csak egy személy azonos az előbbi oklevélben említettekkel. Ezek szerint a személynöki irodában, a kisebb kancelláriában, legalább egy tucat jegyző dolgozott, Nem valószínű, hogy a nagyobb kancellária a kisebbnél kevesebb jegyzőt alkalmazott volna. Ezek után azt hisszük, hogy a központi hivatalnokréteg tanult munkatársainak száma megközelíthette a százat. Hozzájuk számítva az iskolák, a városi hivatalok munkatársait, az ügyvédeket, közjegyzőket, orvosokat és a nagyszámú, legalábbis részben szintén középfokú vagy egyetemi végzettségű papságot, valamint a tanulókat, világosan látjuk Buda és testvérvárosai értelmiségi város jellegét. A hivatalnokréteg mint a kulturális törekvések terjesztője A fővárosi polgárság és a központi h ivatalok A hivatalnokok száma