Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

hogy jogi képzettsége lett volna, vagy hivatásosan foglalkozott volna ügyvédkedéssel. Földesurakat ezért gyakran valamelyik familiárisa vagy jobbágya, városokat valamelyik esküdtje vagy jegyzője, a káptalanokat egy kanonok, és így tovább, képviselték. A királyi kúria bíróságainak kiépülésével és az árutermelés fejlődésével párhuzamosan növekvő számú birtokperekkel a nagybirtokosok egyre inkább rá voltak utalva arra, hogy állandó jogi képviselőket vegyenek igénybe. Gondoljuk el csak a következőket, Egy bírósági tárgyaláson valamely birtokperben az egyik fél olyan oklevelet mutat be, amely egy harmadik, a perben nem szereplő felet is érint. A harmadik fél számára egy másik perben egy ilyen oklevél esetleg főbizonyíték lehet. Valamennyi tárgyaláson természetesen nem volt lehetséges, hogy mindenki jelen legyen, és így senki sem figyelhette meg az összes ügyeket. Az a szokás alakult ki ezért, hogy a tekintélyesebb birtokosok vagy városok több személyt megbíztak képviseletükkel. Ezek a hivatásos ügyvédek minden tárgyaláson ott voltak. Az ügyvédi megbízólevelek, az úgynevezett ügyvédvalló levelek általában egy évre szóltak; és ezekben többnyire sok név szerepelt. Ezekben az ügyfél rokonai, szomszédai, barátai és jobbágyai, illetőleg egyházi testületek és városok esetében ezek tagjai mellett majd minden esetben olyan neveket is feltüntetett, akik az ország más részén kiadott hasonló ügyvédvalló levelekben is előfordulnak. Az ítéletlevelek többségében ugyancsak ezeknek a hivatásos ügyvédeknek a nevét olvassuk. Általában deákműveltséggel rendelkeztek. A legismertebb fővárosi ügyvédek közül sokan polgárjogot is szereztek a városban, hogyha nem is polgárként kezdték pályafutásukat. A XV. század közepén, több évtizeden át Budai György deák, a volt altárnokmester és kamarahaszna-ispán, a budai magyar patríciátus egykori vezetője volt a főváros egyik legtekintélyesebb ügy védje. Még 1470-ben is ügyvédkedett. Budai polgár volt az a Benedek deák, aki közel húsz éven át, az 1470-es évektől a kilencvenes évekig mind a királyi bíróságok, mind a tárnokszék előtt gyakran szerepelt, és úgy látszik, hogy elsősorban a polgárok és a városok nevében járt el. ügyfelei közé tartoztak azonban feudális testületek is. Vele egyidőben működött legalább egy negyed századon át Ledeci István budai polgár, korának egyik legkeresettebb iigvvédje. Ügyfelei közé főurak, papok, köznemesek tartoztak, egyaránt szerepelt világi és egyházi bíróság előtt: Magyi János, a pesti jegyző, egyik formulájában magyarul ,,ageb"-nek, azaz vén kutyának nevezte, 1505 előtt halt meg. Nem minden ügyvéd költözött Budára. Ledeci kortársa volt Győri Pál deák, különben legalább öt ízben Pest város tanácstagja a XV XVI. század fordulóján. Ez a hivatásos ügyvéd, kezdetben nádori jegyző, tanácstagságával egyidőben is folytatta ügyvédi gyakorlatát. Á Pest megyei Zsidó faluban nemesi birtokrésze volt, és királyi emberként is kiküldték a megyébe. A XV XVI. század fordulóján minden ügyvédtársánál nagyobb tekintélyt szerzett Óbudai Ferenc deák. Neve származáshelyét és lakóhelyét jelenti, eredeti vezetéknevét nem ismerjük. Az óbudai apácák jobbágya volt, aki ügyvédként kereste kenyerét, és úrnőit is képviselte. Foglalkozása révén nemességet szerzett, és benősülvén az óbudai Kálmán családba, birtokokhoz is jutott. Ferenc.deák a XVI. század elején a másik óbudai jobbágy származású deáknak, Bak Jánosnak a helyettese lett a leleszi konventnél, majd visszatérve Óbudára, a főváros legtekintélyesebb ügyvédje lett. Bakócz Tamás, esztergomi bíborosérsek és királyi főkancellár jogügyi igazgatójának nevezte ki, 1518—19 fordulóján halt meg, János nevű fia szintén deák lett. A Jagelló-kor végének egyik híres ügyvédje, Ficsor Benedek 1510 táján tűnt fel. Ekkor Szatmári előnevet viselt. Később Budai, majd Óbudai, végül többnyire 1536-ig Kissingi Ficsor Benedek a neve. Ügy látszik tehát, hogy a tiszántúli Szatmár városból költözött Budára ügyvédi gyakorlatot folytatni, majd Óbudán szerzett talán valamilyen ingatlant, hogy végül Kissing részbirtokosa és nemes legyen. Körülbelül Ficsorral egyidőben működött Tordai János deák, a nagybirtokosok kedvelt ügyvédje. Ó sem származott a fővárosból, itt azonban János király uralkodása idején városi tanácsos lett. és szintén a harmincas évek végéig ügyvédeskedett, Felesége, a pesti Mizsér patríciuscsaládból származott, és az ő sógora volt az író, Pesti Gábor. Természetesen nem csupán ezek az ügyvédek laktak a fővárosban vagy környékén, azonban ők tartoztak a legtekintélyesebbek közé. Zömükben kimutathatóan deákok: Budai György és Benedek, valamint Óbudai Ferenc mindig, Győri gyakran, Tordai olykor, míg Ledeci és Ficsor sohasem viselte ezt a címet, Majdnem mindegyikük vidékről költözött be a városba, és mint ügyvéd szerzett polgárjogot. Tulajdonképpen ez volt a polgárság egyetlen olyan rétege, amely törekedett a nemesség megszerzésére, ami különben természetes is, hiszen ügyfeleik feudális urak voltak, akik előtt egy nemes ügyvédnek nyilván jobb neve volt. Hogy ennek ellenére a várospolitikától sem idegenkedtek, azt mutatja Győri és Tordai példája. A közjegyzők is ugyanahhoz az értelmiségi réteghez tartoztak, mint az ügyvédek. Mint isme- hözjegyzi rétes, Magyarországon az úgynevezett hiteleshelyek végezték el azokat a feladatokat, amelyeket a külföldi államok nagy részében és manapság a közjegyzők láttak és látnak el. A hiteleshelyek okleveleit azonban noha egyházi testületek voltak épp az egyházi bíróságok nem fogadták