Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

mutat. Erősen kiugrik Mátyás bécsi uralmának hatása. Az ideiglenes eséseknél, amikor a hallgatók száma az előző időszakhoz képest csökkent, a mélypont szintén egyre magasabb lesz: míg az 1450 54-es időszakban mindössze öten iratkoztak be, az 1490-94-es mélypontnál tizenhármán. Fővárosi és környéki hallgatók számának változása Bécsben és Krakkóban 1440—1529 összes Évkor Buda Pest (környékkel együtt) szám 1440-49 = 100 szám 1440 -40 = 100 szám 1440 40 = 100 1440-1449 12 100,0 6 100,0 18 100,0 1450-14.59 10 83,3 5 83,3 15 83,3 1400-1469 12 100,0 17 283,3 29 161,1 1470-1479 17 141,7 19 316,7 36 200,0 1480-1489 29 242,2 15 250,0 46 ' 255,6 1490-1499 19 158,3 9 150,0 30 166,7 1500-1509 30 250,0 21 350,0 53 294,4 1510 1519 29 242,2 9 150,0 42 233,3 1520-1529 6 50,0 7 116,7 15 83,3 összesen 164 108 284 Nagyobb egységet, tízéves időszakokat számítva, és az első 1440 —49-es évtizedet száznak véve, ugyancsak tanulságos és az előbbi adatokat még jobban megvilágító képet kapunk. Adataink világosan mutatják, hogy kilencven év alatt időnkénti visszaesések ellenére, állandóan nőtt az egyetemek iránti érdeklődés. Ez az általános műveltség színvonalának emelkedését ho?ta magával, ami annál jelentősebb, mert a Jagelló-korban már a bécsi és krakkói egyetem is behódolt a humanizmusnak. Az adatok igazolják azt is, hogy a Jagelló-korban nem történt visszaesés — leszámítva a trónviszályokkal és különféle háborúkkal terhes első fél évtizedet — a Hunyadi-korhoz képest. Azonban 1510 után eleinte lassú, majd erősebbé váló visszaesés következik be, hogy a húszas évek végére szinte teljesen eltűnjenek a magyar fővárosból származó hallgatók a külföldi egyetemekről. Ha felidézzük azt, amit fentebb a város gazdasági és társadalmi fejlődéséről mondottunk, világos, hogy az egyetemre járás annak a tükörképét nyújtja. Megállapítható az egyetemre járók számából, hogy a város gazdasági fejlődésének csúcspontját az 1495 1509 közti másfél, viszonylag békés évtizedben érte el. A tízes években kezdődő csökkenés egyik oka kétségkívül a török veszély volt, ami a húszas években már egyértelmű leg kimutatható. Gondolnunk kell az ország gazdasági szerkezetében bekövetkező változásra is. A tízes évek csökkenése olyan jellegű volt-e csak, mint amit az előző időszakban is szakaszosan megfigyelhettünk, és ennek hatása egy idő múlva a külső török veszély nélkül éppúgy megszűnt volna, mint korábban, ezt azonban nem tudjuk. Más egyetemre a bécsin és krakkóin kívül csak nagyon kevés budai és pesti származású hallgató iratkozott be. Prága ebben az időben már nem népszerű, olasz egyetemekre általában csak azok mentek, akik római vagy kánonjogból akartak doktorátust szerezni, és előtte már Bécsben, vagy Krakkóban megszerezték a szabad művészetek magistère címét, így Szentmihályi Mihály pesti plébános és Juncker János (Péter budai kereskedő fia) bécsi tanulás után mentek a páduai egyetemre jogi doktorátust szerezni. Az említett Kakas János krakkói magistersége után ment a bolognai egyetemre jogot tanulni, a doktorátust mégis Páduában szerezte meg. Az olasz egyetemeken tanult budai és pesti polgárfiúk zömében egyházi javadalmak birtokosai voltak: Juncker veszprémvári prépost, Kakas oltárigazgató Egerben. A domonkos rend tagjai közül sokan tanultak tovább az olasz egyetemeken. Bár Buda és Pest azokhoz a magyarországi városokhoz tartozott, ahonnan a legtöbben fordultak meg külföldi egyetemeken, de számuk a városok lakosságához képest mégis csak elenyésző kisebbség volt. Hozzátehetjük, hogy a külföldön tanulók többsége még baccalaureusi fokozatot sem nyert el. Amennyiben azonban valaki ezt az alsó fokot megszerezte, az igyekezett magisterré is válni. Úgy látszik, hogy kétféle diák járt egyetemre: olyan, aki nem is törekedett egyetemi fokozatot szerezni, és olyan, aki amennyiben módja volt rá, vállalta a továbbtanulást is. Az egyetemre beiratkozott fővárosi polgárfiúk között, amennyiben ismerjük vezetéknevüket, többségükben patríciusok, kereskedők gyermekeit találjuk. Az iparosok közül főleg mészárosok fiai tanultak külföldön. Volt olyan patríciuscsalád, ahol majdnem minden fiút egyetemre küldtek (Ebendorffer, Haller, Harber, Wann). Egészen bizonyosan nem egyetemi fokozatot akartak ezek a gazdag családok fiaikkal szereztetni, hiszen azt Magyarországon általában csak az egyházi renden belül lehetett értékesíteni. A Bécsben és Krakkóban tanult négy Haller testvér közül csak egy ment papnak és szerzett fokozatot. Nyilvánvaló, hogy elsősorban világot látni, idegen Gazdasági élet és egyetemre járás Más egyetemek Az egyetemre járás célja, a hallgatók szárniazása