Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
új egyetem épülete el nem készül, a domonkosrendi kolostorban helyezte^ el. A Heltai-szöveg értelmezése azonban vitatható, nézetünk szerint túl késői forrás, és így nem használható fel. Heltain kívül még Petrus Niger domonkosrendi szerzetesnek 1481-ben Velencében kiadott és Mátyás királynak ajánlott ,,A tomisták pajzsa" című munkájának ajánlása említi az egyetemalapítást. Niger szerint Mátyás „egyetemes gimnáziumot" (azaz egyetemet) alapított a budai domonkos kolostorban, és ezen filozófiát és teológiát adnak elő. A tanárokat a király fizeti, és ellátja a hallgatókat is. Őt, Nigert, egyik rendtársa, a királyné káplánja, most modrusi püspök, ajánlására bízták meg az iskola igazgatásával. A domonkos rend 1304. évi nagykáptalani határozata értelmében minden országban felállítottak egy rendi főiskolát. A magyarországi a rend budai kolostorában működött. Niger ennek igazgatója volt. Mátyás tehát nem új egyetemet létesített, hanem a rendi főiskola irányításába avatkozott be tanárok kinevezésével, dotálásával és a tanulók ellátásához való hozzájárulással. Lehet ugyan, hogy a király, talán a pozsonyi egyetem hanyatlására, esetleg megszűnésére tekintettel, a jól működő domonkos főiskolát bővítette, és oda talán a rendbe nem tartozó professzorokat is alkalmazott. Mindezek fejében elérte, hogy nem csupán domonkosrendi növendékek tanulhattak ott. Sajnos, ez azonban csak feltevés, és így nem tudjuk, hogy valóban tanultak-e Mátyás alatt és utána itt rendhez nem tartozó személyek is. Ez a rendi főiskola azonban kétségkívül jogosult volt egyetemi fokozatokat, mint például a magisterit adományozni, és nemegyszer egyetemnek is nevezték. A rend vezetősége igyekezett a budai főiskola tekintélyét azáltal is emelni, hogy csak olyan magyarországi rendtagnak engedte meg a külföldi tanulást, aki előtte Budán filozófiát tanult. A budai rendi főiskolán tehát lehetett ugyan egyetemi fokozatokat is szerezni, azonban csak filozófiát és teológiát tanítottak. A domonkos rend vezetősége Nicolaus de Mirabilibus magyarországi tartományfőnök kérésére 1495-ben megerősítette a főiskola statútumait, 1505-ben pedig újra kimondta, hogy csak filozófiát és teológiát adjanak elő, grammatikát pedig csupán a helyi rendi növendékek számára. Bizonyára az oktatás színvonalát akarták a hallgatók számának csökkentésével növelni azáltal, hogy elrendelték, hogy az egyes hazai kolostorok csak két-két rendtagot küldhetnek ide tanulni. 1506-ban a rendfőnökség határozatot hozott, hogy a teológiai tanulmányokra csak felvételi vizsga után lehet beiratkozni, a teológus hallgatók azonban három évig nem küldhetők el a budai egyetemről. (Kivéve, ha rossz az előmenetelük, ha botrányosan viselkednek, vagy ha elmennek tanárnak egy rendi iskolába.) A domonkos rend nagykáptalana 1507-ben kimondja, hogy a budai főiskola a bolognai egyetem mintáját követi. (De változatlanul csak filozófiai és teológiai oktatás folyik benne.) Ezzel kapcsolatban a káptalan nyolc, Párizsban tanult profeszszort küldött Budára. Közülük többen tanítottak is a francia fővárosban, és egyikük előtte XII. Lajos francia király gyóntatója volt. Ez az intézkedés is mutatja a főiskola súlyát. A budai domonkos egyetem 1530 után szűnt meg. Ebben az évben még utasította a rendi vikárius generális a magyarországi tartomány főnököt, hogy gondoskodjék jó tanárokról és tanulókról, hogy meg ne szűnjék a főiskola, pedig erre szükség van, hiszen nem lehet biztonságban külföldre menni. A budai főiskola Hunyadi- és Jagelló-kori tanári kara a domonkos rend akkori legkiválóbb európai színvonalú tudósaiból került ki. Általában a középkorias tomista filozófia hívei és a humanizmus ellenfelei voltak, mint különösen Petrus Niger (Nigri). Ez a különböző német egyetemeken működött, és német származású filozófus, aki héberül is megtanult Spanyolországban, elsősorban a zsidók térítésére adta magát. Ellensége volt a humanizmusnak, és Galeotto, Mátyás olasz humanistája, egyszer meg is verte. A budai egyetem élén Niger elődje volt az olasz Franciscus Nárdus de Neritono, egykori páduai professzor, egy Arisztotelész-kommentár szerzője. A budai egyetemen tanított a már említett és kolozsvári születésű Nicolaus de Mirabilibus (vagy Mirabilis) is, ő is tomista volt, és rendje nagy tudósai közé tartozott. Sienai, majd firenzei főiskolát igazgatott és mint ilyen, Lorenzo de Medici előtt is részt vett egy teológiai vitán. Bár a humanizmussal szemben állott, kapcsolatokat épített ki a híres Marsilio Ficinóval is. Magyarországi származása ellenére Olaszországban is tekintélyt szerzett magának. A Jagelló-korban úgy látszik, hogy az a Jakob von Lilienstein tanított Budán, akire már hatott a humanizmus is. A szakirodalomban, ha nem is minden munkában, több nem domonkosrendi tudóst is megtesznek a budai egyetemen tanárnak. Közülük azonban Rorbeck a Boldogasszony-templom iskoláját vezette, és Grynaeusék sem a domonkos egyetemen működtek. Egyedül Bylica (Ilkus) Márton plébános esetében lehetne feltételezni, hogy tanított a Szent Miklós-kolostorban elhelyezett főiskolában, de nem igazolható. Így tehát, bár nem lehetetlen, nem lehet igazolni, hogy Mátyás alatt a budai egyetemen a domonkos rendhez nem tartozó tanárok tanítottak. 117 A fővárosi származású, tanulni vágyó ifjak korszakunkban elsősorban két egyetemet kerestek A bécsi föl: Bécset és a század második felétől Krakkót. Többségben voltak a budaiak, de állandóan e 9y etem találunk pestieket is. Mátyás bécsi kormányzatának hatására ugrásszerűen megnőtt az itteni hallgatók száma. Magyarázható lenne ez ugyan azzal is, hogy a nyolcvanas évek elején nagyon kevesen tanultak Bécsben, és az évtized második felében csak a kiesést pótolták. Emellett szól 12* 179
