Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Városkönyvvezetés Kivételek a budai bíróság hatásköre alól a városban A budai bíróság hatásköre a Váron kívül jegyzők az országos jog szakértői voltak, amin nem kell csodálkoznunk. A városi oklevelek szerkesztőinek ugyan elsősorban a városi jogban kellett otthon lenniük, ezt azonban a gyakorlati jogászrend tagjai is tanulták, legalábbis a városi oklevéladás tanulására bizonyítékok a Kovachieh által kiadott formulás-könyvek: akár az Ars notaria, akár a Magyi-féle.

100 A városkönyveket szintén a jegyzők vezették. Korszakunkban is több adat maradt fenn a városkönyvekre és köztük olyan, ami jobban megvilágítja a városkönyv és az oklevél közti különbséget. Elvileg a városkönyv teljesen helyettesítette az oklevelet, amit igazolnak azok az adatok, amelyek a városkönyveknek perben bizonyítékként való felhasználására vonatkoznak. A városkönyvekben általában nem a teljes oklevélszövegeket vezették be, hanem csak az oklevél kiállításának alapjául szolgáló jogügylet lényeges mozzanatait. Amennyiben a fél oklevelet kért, a formulas részekkel kiegészítve lemásolták, és a szöveget ellátták a város pecsétjével. Kivonatot akkor adott ki a város a városkönyvből, ha perre került a sor, ahol valamelyik fél — oklevél hiányában a városkönyvvel bizonyított, és ennek szövegét bevezették az ítélet levélbe. Ha az ítéletet fellebbezés miatt fel kellett terjeszteni a tárnokszékre, erre szükség volt, A városkönyvet nem adhatták oda, ezért másolták be szó szerint az ítéletlevélbe a városkönyvi bejegyzést. Mégsem tekinthették a városkönyvet egyenértékűnek az oklevéllel. A királynak 1459-ben utasítania kellett Buda városát, mert egy ingatlanügyben készült bevallást ugyan bevezettek a városkönyvbe, azonban erről a tanács nem volt hajlandó oklevelet kiállítani. A város vezetősége valamilyen okból, ellentmondás, az ügylettel kapcsolatos díjak kifizetésének elmulasztása miatt, vagy talán azért, mert az ügyfél nemes volt, és elmulasztotta az adófizetésre való kötelezettség vállalását; ma már tehát nem tudjuk, hogy pontosan miért tagadta meg az oklevél kiállítását, akadályozta meg az ügylet teljes érvényűvé válását. Több városkönyv párhuzamos vezetése mutatható ki. A város (nagyobb) jegyzőkönyvébe vezették be Budán a fellebbviteli bíróságok ítéletleveleit, mint 1514-ben egy konkrét esetben, a személynöki bíróság által harmadfokon meghozott ítéletet, amely tartalmazta a másodfokú tárnokszéki és az elsőfokú városi bírósági határozat szövegét is. Egy házfelosztási oklevélben olvassuk, hogy ezt abba a jegyzőkönyvbe vezették be, amelyet ilyen ügyben használnak.

101 A városi tanács joghatósága valamennyi polgárra és általában — a polgárjogtól függetlenül valamennyi városi ingatlanra kiterjedt, A feudális urak személyükben nem tartoztak a tanács alá, ingatlanügyeikben azonban többnyire igen (mint háztulajdon átruházás). Csak a város által kiállított okleveleknek káptalaniaknak sohasem — volt ingatlanügyekben jogérvénye. Mint láttuk, a tanács ilyen oklevelek kiállítása fejében gyakran kötelezni tudta a feleket az adófizetésre is. Nem tartoztak a tanács alá a zsidók, a pesti hajósok és a budai halászok. A zsidók élén, Mátyás korától kezdve, a Mendel családból a király által kinevezett országos zsidó prefektus (,,a zsidók fejedelme") állott, míg az országos zsidóbíróságot a budai várnagy most már nem a nádor nevében gyakorolta. A hajósok és a halászok szintén a Várhoz tartoztak, hiszen annak szolgáltak. A felügyeletet a budai Vár udvarbírói hivatala gyakorolta felettük. A hajóscéhnek is megmaradt a községihez hasonló szervezete, élén bíró állott.

102 Buda tanácsa 1498-ban II. Ulászló rendeletére Karánsebes város számára összeírta a főváros kiváltságaira vonatkozó legfontosabb okleveleket, illetve jogi cikkelyeket. Közöttük két büntetőjogi rendelkezés fontod: „továbbá mindazok felett, akiket Buda városán kívül elkövetett lopás, rablás, vagy gyilkosság miatt Budán fogunk el (a város), akkor hivatalban levő bírái és esküdtjei ítélkezzenek László király engedelméből, ősidők óta megtartott kiváltságuk és szabadságuk formája szerint". „Elfoghatjuk, és elfogattathatjuk ezen felül a rablókat mindenütt, területünkön belül és kívül, írhatunk a távoli vagy közeli falvaknak, hogy a rablókat, ha ilyeneket elfognak, kötelesek kezeink közé adni, akiket azután vétkeik vagy bűneik szerint hatalmunk van megbüntetni". Egyik cikkely sem mondja ki, hogy Buda csak saját polgáraival szemben elkövetett vétkek esetében élvezi ezt a büntető bíráskodási hatáskört, nem beszél arról sem, hogy érvényes-e ez a kiváltság nemesek esetében is, A szöveg arra látszik utalni, hogy minden bűnügy esetében, akárki az elkövető és a károsult, Buda ítélkezhet. Az oklevelek is ezt az értelmezést támasztják alá, és egyes adatokból arra lehet következtetni hogy legalábbis a XV. század közepe óta — a főváros ezt a jogát a budai várnaggyal együtt gyakorolta. Mátyás - úgy látszik hatáskört biztosított a budai várnagynak az országos közrend fenntartásában. Az országszerte elfogott bűnösöket a várnagy a budai városháza börtönében, tehát a tanáccsal közösen őriztette. (Különben, ha a tanácsnak az ügyhöz nem lett volna köze, a rabokat bizonyára a Vár Csonkatornyában zárták volna el.) Egy rabló nemest tartottak fogva 1485-ben Mátyás parancsára a városházán. Halálos ítéletét — a fentiekből feltételezhetően — a budai bíróság hozta meg. A városházán foglalták írásba 1524-ben egy ott fogva tartott halálraítélt középnemes végrendeletét, a tanúk között pedig ott volt a budai (al)várnagy. Amikor a ceglédi jobbágyok megölték tiszttartójukat, az elfogott parasztokat a budai városházán tartották fogva és a tanács vette ki kínzással, és foglalta írásba vallomásukat. A nádor egyik familiárisának tolvaj szolgája felett