Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

30. Pest város címere a pesti polgárok alapította pasztofóriumon a Belvárosi plébániatemplomban, 1507 körül delte, hogy a város pecsétjei (tehát látszólag nem csupán a nagypecsét), a városkönyvek és a jogbiztosító oklevelek legalább nyolc esküdt pecsétjével legyenek elzárva és felnyitásánál ugyanennyinek kell jelen lennie. A cikkely megtartása teljesen megbénította volna a város igazgatását, és ezért ez a szabály csak a nagypecsétre vonatkozhat, amelynek különben két pecsétnyomója volt, A pecsétek száma azért tanulságos, mert a középkorban párhuzamosan használt pecsétek általában azt jelentik, hogy mindegyikhez önálló kancellária vagy legalábbis kancelláriai osztály tartozott. Valószínű tehát, hogy a budai jegyzői iroda három osztályra oszlott, amelyek több jegyzőt és írnokot alkalmaztak. Nem véletlen, hogy ha a fennmaradt oklevelek írását összehasonlítjuk, alig találunk azonos kézzel egy időben írt szöveget. A gondos írás, a formulák szigorú megtartása azt mutatja, hogy nem az ügyfél írta a levelet és a tanács csak megpecsételte, hanem az a városi kancelláriában készült." Pecsétekre általában a címert szokták rávésni. Buda esetében kérdéses, hogy mi is az igazi címer: a nagypecsét előlapja (vágásos pajzs), hátlapja (háromtornyú vár), vagy pedig a titkos pecsétnek a két előbbi alapján készített ábrázolása. Kezdetben a nagypecsét Buda alapítása előtt — Pest pecsétje lehetett, és ezért az előlap a királyi földesúrra, a hátlap a megyeközpont-jellegre utal. (Majd minden megyeszékhely várból keletkezett magyarországi város pecsétje háromtornyú vár volt.) A titkos pecséten egyesítették a két címert, mégsem ez vált Buda igazi címerévé. Akár a XIV. századi saját hatáskörben vert budai dénárokon, akár a XV. századi kisebb pecséteken a háromtornyú várat ábrázolták a kor és az ízlés alapján átalakított formában. Elsősorban ez lett Buda címere, de a város a titkos pecsét ábrázolását is címerének tekintette. Erre bizonyíték két valószínűleg az egyik budai városkapun elhelyezett kőbe vésett XVI. század eleji címerábrázolás: az egyik a háromtornyú várat, a másik vágásos pajzsot, felül két toronnyal, azaz a titkos pecsét képe' 'brázolja. (27 29. kép.) Pest 1541-ig mindössze két pecsétet használt, A nagypecsét egyszerű, azaz egyoldalú volt, és körülbelül a budai titkospécsét nagyságának felelt meg. Privilegíális oklevelekre ezt függesztették. Ezen felül, főképp levelezésnél használt a város egy még kisebb pecsétet is. Mindkettő a város újabb címerét, az egytornyú várat ábrázolta, ami mutatja Pestnek Budánál eredetileg alacsonyabb jogállását. A pestiek is kőbe vésették címerüket : a belvárosi templom egyik pasztofóriumán ma is látható (30 — 31. kép). Több jegyző keresztnevét ismerjük ugyan, de csak nagyon kevésnek a vezetéknevét. Úgy látszik, hogy akár mint Sopronban és több más magyarországi városban, Budán is idegen jegyzőket fogadtak fel. Buda egyik volt főjegyzőjét 1468-ban Szebeni Györgynek hívták. Bártfaval való kapcsolata alapján feltehetően a Sáros megyei Kisszebenből származott. Lehet, hogy az a Lőrinc nevű pesti városi jegyző, aki Bárl fa üzleti megbízottja volt a vásznak eladásában, ebből a felvidéki városból került a Duna mellé. Pesten a század végén a gyakorlati jogászrend tagjai kerültek előtérbe. A formulás-köny v írója Magyi János, Szabolcs megyei nemes, pesti főjegyző, előbb az óbudai káptalanban nótárius és egyben később közjegyző is volt, Utóda: Miklós deák, szintén ehhez a réteghez tartozott. Ezek a pesti 31. Best város pecsétje Buda címere Pest pecséthasználata és címere Városi jegyzők