Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Felhévízi keresztes konvent, majd prépostság Kórházak Férfikolostorok : a) a premontreiek és bencések hanyatlása b) ferencesek tős birtokokkal rendelkezett. Bekebelezte a széki apátságot, amelynek vagyonát a káptalan dékánja kezelte. Az 1440-es években az esztergom-felhévízi keresztes konventet, amelyet ekkor már Hévízről kormányoztak, udvari főember kommendátorai (azaz olyan személyek, akik anélkül, hogy a rend tagjai lettek volna, élvezték a javadalmat) hivatalosan is megszüntették, és helyette Felhévízen társaskáptalant szerveztek. Zeleméri Miklós, később egyben nyitrai püspök, a keresztes konvent utolsó elöljárója, kérte a pápától a társaskáptalanná alakítást azzal, hogy az esztergom-szentkirályi és a szintén esztergomi Szent Lázár-javadalmakat kapcsolják hozzá. Ez meg is történt. Az új káptalan préposti javadalmát többnyire magas egyházi rangot viselő, állami főtisztviselők mintegy fizetés-kiegészítésképpen élvezték mint a prépostság kormányzói, így Filipec János váradi püspök, királyi kancellár, Thuz Osvát zágrábi püspök, királyi kincstartó, Vémeri Zsigmond királyi kincstartó, Szatmári György püspök, később esztergomi érsek, királyi kancellár. A magas egyházi és világi rangot viselő prépostsági kormányzók egyházuk jövedelmét teljes mértékben ki tudták használni, sőt azt nem mindig törvényes eszközökkel bővíteni. A felhévízi lakosság számára is kiváltságokat eszközöltek ki. Kanonokjai közül ismerjük Apari Gergely, Mocsmolnai Balázs (testvére nagyváradi polgár), Pápai János, Tolnai Menyhért neveit. A többség itt is mezővárosi polgár és nem találunk köztük egyetlen helybelit sem. Bizonyára többen a központi hivatalokban dolgoztak és a hivatalfőnök prépostsági kormányzótól kapták a javadalmat. Az itteni oltárigazgatói javadalmak egyikét 1521 táján a borosjenői pap birtokolta. A tulajdonképpeni lelkipásztori munka bizonyára itt is fizetett káplánokra maradt. Már a konvent, később a káptalan, Felhévíz területén pápai mentesítés (exemptio) értelmében szentszéki bírói joghatóságot gyakorolt, és ez még az apácák birtokára is kiterjedt, Az egyházi joghatóságot a rendszerint távollevő prépost vagy kormányzó helyett a káptalani időszakban az egyik kanonok gyakorolta helynöki és szentszéki ügyhallgatói címmel. A konventi, később káptalani templom Felhévíz plébániája is volt. A plébánosi címet a társaskáptalanná alakítás óta az egyik kanonok viselte. A káptalani birtokokhoz tehát a plébániai jövedelmek is hozzájárultak. A kórházak (Budán a Szent Lázár és az alhévízi Szent Erzsébet, Felhévízen a Szentlélek, Pesten a Szent Miklós) éppúgy, mint a plébániák, a városi tanácsok felügyelete alá tartoztak. Vagyoni ügyeiket a tanács által kijelölt világi gondnok, rendesen az egyik tanácstag intézte, míg a betegek ápolása és lelki gondozása itteni javadalmas papok feladata volt. Legjobban ismerjük a felhévízi, de a budai tanács alá tartozó Szentlélek-ispotálynak történetét. A kórházat 1526-ig a betegápoló Szent lélek-rend kezelte, sőt annak magyarországi főkolostora volt. A Jagelló-korban a magyar, német és lengyel rendtartományok, a bécsi rendház magisztere mint a rendfőnök helynöke és a három rendtartomány vizitátora felügyelete alá tartoztak. Ennek ellenére a rendnek nem sok köze volt a kórház vagyona kezeléséhez, mert a városi tanács és az általa kinevezett rektorok, köztük Harber Mátyás, szilárdan kézben tudták tartani. Közvetlenül Mohács előtt Esztergomi János felhévízi házfőnök valamelyest nagyobb beleszólást szerzett ispotálya vagyona kezelésére. Mohács után azonban a király, Zápolyai János, érvényesíteni tudta főkegyúri jogát az ispotályra. A király a városi tanáccsal és a renddel nem törődve, a javadalmat egyik titkárának juttatta, majd az 1530-as években nagy királyi kórház építésébe fogott, A kórház papsága itt sem volt helybeli, de hasonló lehetett a helyzet a többi ispotályban is. A fővárosban és környékén a XV. század második felében tovább módosult a koldulórendek javára a már eddig is kimutatható túlsúly. A monasztikus rendek kolostorai kihaltak. A kánai bencés kolostor legkésőbb a XV. század végén teljesen megszűnt, javadalmát a budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa kapta meg. A szigeti premontrei kolostorban is, amelynek a XV. században még volt prépostja, a XVI. században csupán egy káplán tartózkodott. A rend azonban nem vesztette el a kolostort, mert Fegyverneki Ferenc sági prépostnak sikerült biztosítania a premontreiek jogát. Más volt a helyzet Csőtön. Mátyás 1480-ban pálos perjelséggé alakíttatta át a pápával. Ugyancsak pálos perjelséget létesített ugyanekkor a fehéregyházi plébánia helyén. A koldulórendek közül a ferenceseknél korszakunk elején nagy változás következett be. A magyarországi ferences rendtartományhoz, az úgynevezett mariánusokhoz tartozó barátok nem nagyon tartották meg a rendalapító szabályait, ingatlanokat fogadtak el, jómódban éltek. Ugyanakkor Dél-Magyarországon egyre jobban terjedt a rend boszniai ága, amely az eretnekségekkel harcolva, az eredeti rendi regula követésére (ezért obszervánsok) törekedett. Több főúr ezeket támogatta, mind politikai (azaz az eretnekségek és a társadalmi elégedetlenség miatt), mind pedig vallási okokból. Megnyerték 1444-ben Cesarini Julián bíboros pápai legátust, aki elrendelte, hogy több kolostort, köztük a két legfontosabbat: a budait és a pestit vegyék el a konventuálisnak is nevezett mariánusokté)l, és ezeket az obszervánsoknak adta. A konventuálisok csak Óbudát, valamint valószínűleg a Margitszigetet tartották meg a főváros területén.