Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

kedett.) Ilyenformán gazdag és öreg özvegyasszonyokat szívesen vettek feleségül. Olyan esetben, ha valaki egy gazdag örökös özvegyet, esetleg leányt vett el, a budai szokás szerint felvette felesége első férje vagy édesapja vezetéknevét és ezáltal is bizonyította, hogy annak vagyonába ült be. Ezért nevezték Pemfflinger János özvegyének második férjét, Gallinczer Lénártot többnyire Pemfflingernek, vagy Kömlődi Gálné második férjét, Kreus Györgyöt Kömlődinek. Mizsér Mihály pesti tanácstag veje, a budai Götth Márk, apósa vezetéknevét vette fel, és így Mizsérnek hívták. így természetesen a budai polgárok vezetéknevei nem voltak állandóak. A polgárság A természetes szaporodási arány csökkenése következményeként a fővárosi polgárságban származás- sz

i

n

tén a bevándoroltak — olyanok, akik nem itt születtek — voltak többségben, akárcsak helyei gyesben. A származás szempontjából a város nagyon tarka összetételű. Ezt még csak növelte a kereskedelmi és ipari központi jellege, az, hogy az ország fővárosa is volt, és hogy nagyszámú idegen napszámosnak tudott munkaalkalmat biztosítani. Messze földről költöztek ide kereskedők, iparoslegények. Sok királyi tisztviselő, feudális úr is letelepedett a fővárosban. A többi városnál jóval nagyobb arányban tudott itt munkaalkalmat találni a világi értelmiség, de természetesen a papság száma is megfelelően magas volt. A polgárság között találunk a városi életformától jobb megélhetést váró kisnemest, nagyobb üzleti lehetőséget remélő mezővárosi polgárt vagy a földesúr elől szökött jobbágyot. Nyelvi vonatkozásban is sokszínű a két város. Budán nagyon tekintélyes a német kisebbség aránya. Nemcsak a patríciusok, hanem az iparosok között is sok a német. Mint láttuk, a Jagelló-korban Pesten is növekedett valamivel a németek száma, bár a budaiak arányát nem érte el. Mindkét városban jelentős zsidó települést is találunk. De éltek itt olaszok, vagy a soknemzetiségű magyar állam különböző nyelvű lakosai: szlovákok, horvátok, szerbek. A Csehországgal létrejött perszonális unió is éreztette hatását: csehek és sziléziaiak is éltek Budán. A kereskedelem révén németországi, osztrák és lengyel eredetű személyek is költöztek a városba. A többség azonban Budán is magyar. Különösen a szegényebb rétegek között volt a magyarság többségben. A polgárság származáshelyeinek vizsgálatánál a városban lakó nemesi hivatalnokokra vonatkozó adatokat nem vettük figyelembe. Az adatok feldolgozásánál mindazokat az adatokat, amelyek igazolják a származáshelyet, mind pedig a helynévből képzett vezetékneveket tekintetbe vettük. Nem különböztettük meg a Hunyadi- és Jagelló-kort, mert hiszen egy 1505-ben említett személy akár Mátyás trónra lépte óta élhetett a városban (23. kép). Buda polgárságának származása 1440—1529 között Származáshely Polgárok száma % Városi eredetű Városiak %-a 20 km-en belül 30 13,0 7 23,3 35 24 10,4 17 70,8 Dél-Dunántúl 66 28,6 15 22,7 Az ország többi része I 1 1 48,0 81 73,4 összesen 231 100,0 120 51,9 Pest polgárságának származása 1440 — 1529. években Származáshely Polgárok száma % Városi eredetű Városiak %-a 20 km-en belül 29 29,6 3 10,3 35 11 11,2 4 36,4 Az ország többi része 58 59,2 35 60,4 összesen 98 100,0 42 42,9 Óbuda polgárságának származása 1440—1529 között Származáshely Polgárok száma % Városi eredetű Városiak %-a 20 km-en belül 35 „ „ <x Az ország többi része 16 7 23 34,8 15,2 50,0 2 13 28,6 56,5 összesen 46 100,0 15 32,6