Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Adataink jól mutatják a három város egymástól különböző gazdasági és társadalmi rangját, Bár mindhárom városban a közvetlen környékről költöztek be a legtöbben, ez Óbuda esetében jelentette a legmagasabb, Budán a legalacsonyabb arányt, A piackörzetből beköltözöttek zöme falusi paraszt, részben meggazdagodott polgárosodó jobbágy, részben elszegényedett zsellér. Ez annak a szívóhatásnak egyik tényezőjét mutatja a város irányába, amelynek másik tényezőjét a pusztásodásban találtuk meg. Itt különösen érdekes a két szomszédváros, Óbuda és Buda összehasonlítása: a környékbeli parasztok inkább Óbudára, mint Budára költöztek. A harmincöt km-es körön belül a Budára költözők 44,4 százaléka városból (Pest és Vác) származott, míg Óbudára csupán 8,7 százalék. A környékbeli városok, mezővárosok lakói számára Óbuda nem jelentett emelkedést. Az ország többi részéből származó polgárok között, mind a három városnál a többség városból vagy mezővárosból (ide soroltunk néhány vám- és vásárhelyet is) került a fővárosba. Ez különösen Óbuda esetében érdekes, és azt mutatja, hogy fekvése és a Budánál valamivel alacsonyabb megélhetési költségei miatt egy vidéki mezővárosi polgárnak, például miskolcinak vagy pápainak az ideköltözés emelkedést jelentett. Igazi városi polgár egy pécsin kívül - nem költözött Óbudára. A beköltözöttek származása tükrözi a városi hierarchiát. Buda és Pest elsősorban városokból és mezővárosokból, Óbuda többségében falvakból és néhány mezővárosból szerzi utánpótlását. Külön kell azonban foglalkoznunk a dél-dunántúli származásúak magas arányával. Itt termelték különben akkor Magyarország legjobb minőségű és legtöbb borát, amelynek kereskedelméből a városok és különösen Pest polgárai jelentékeny részt vállaltak. Nem jelentéktelen tényező az sem, hogy a főváros területén birtokos egyházaknak is számos faluja feküdt ezekben a megyékben. Számolnunk kell azonban egyre inkább a gyakorivá váló török támadások által kialakult létbizonytalansággal is, ami ezekben a sűrűn lakott megyékben nyilván erősen éreztette hatását, sokan költözhettek el onnan. A Budára Somogy és Zala megyékből jövők többsége valóban Jagelló-kori forrásainkban tűnik fel. (Hunyadi-korban három, Jagelló-korban már negyvenhárom személy.) Ez nem lehet véletlen. Budára a legtöbben a következő öt városból érkeztek: Vác, Pozsony, Kassa, Pécs és Pest (ebben a sorrendben). Az első háromból származók legtöbbje a Jagelló-korban jött Budára. Sajnos, nincs módunk megállapítani, hogy a városbeli német lakosság milyen külföldi városokból érkezett Budára, illetőleg hogy a külföldi bevándorlóknak milyen magas volt a számaránya a lakosságon belül. Az mindenesetre megállapítható, hogy a legtöbb német külországi bevándorló Bécsből és Nürnbergből érkezett, és Sankt Gallentől nyugatabbról, Boroszlótól és Krakkótól északabbról senki sem jött a városba: a beköltözés tehát a kereskedelmi kapcsolatok arányait tükrözte. Magyarországi vonatkozásban a származási adatok ugyancsak városaink gazdasági kapcsolatainak tükörképét mutatják. Nem véletlenül a legtöbben a piachelyekről költöztek a városba: ezek bizonyára a fővárosi polgárok üzletfelei voltak, és talán össze is voltak házasodva a budai és a pesti üzletemberekkel. Iparosnak is elsősorban nagyobb, városias helyről és nem pedig valami hegyi faluból mentek el a fiatalok. Ennek ellenére a teljesen paraszti eredetű polgárság még Buda esetében sem jelentéktelen, tehát sok falusi jobbágy is költözött a városba. Itt arra kell gondolnunk, hogy a jobbágyszökés, az osztályharc egyik formája ! És valóban, maradt is adatunk arra, hogy szökött jobbágyok telepedtek le a főváros területén.

59 A fővárosi örökösödési jog nemcsak a népességi viszonyok alakulására gyakorolt hatást, Az örökösödési hanem hozzájárult a polgári vagyon mozgásához is. Házasságkötésekkel hatalmas vagyonok t

^^^^ jöhettek létre, és elhalálozás esetén ezek éppoly hamar szétforgácsolódhattak. A budai ingatlan- hal

a

sa birtoklásnál kétségtelenül megfigyelhető gyors változások egyik okát itt kereshetjük. Egyes háztulajdonosoknál igazolni is lehet, hogy ez hogyan történt. Nagy Fülöp özvegye másodszor férjhez ment, és az új férj - Iváncsi Sebestyén deák felesége halála után is megtartotta az ingatlant, majd másodszor is megnősült, egy másik özvegyasszonyt vett el. Mindez huszonöt év alatt, 1475 — 1500 között zajlott le, és meg kell jegyeznünk, hogy az egyik házasságból sem származott utód. Ezalatt a szomszéd házak birtokosai háromszor kicserélődtek. Az örökösödési jog természetesen a gyakori birtokcserélődésnek csak egyik oka. Mégis előfordulhatott, hogy a nagy vagyonok hirtelen több örökös kezén részekre szakadtak. Ez a városi vezetőréteg gazdasági állandóságát, és ezáltal az egyes családok társadalmi helyzetét veszélyeztette. Ennek elkerülésére a városi jog megtiltotta, hogy a gyermekek szüleik engedélye nélkül nősüljenek vagy férjhez menjenek. Amennyiben mégis ez történt, örökrészüket elvesztenék. A polgárság ezáltal biztosította, hogy gyermekeik a saját vagyoni helyzetüknek megfelelő családokból házasodjanak. így, ha az apa halála után egy család vagyonát felosztották is, az örökösök hasonló vagyonrészű örökösökkel összeházasodva, meg tudták őrizni szüleik vagyoni és társadalmi súlyát. Ennek következménye az egyes társadalmi rétegek kasztszerű elzárkózása lett. Egyedül az özvegyasszonyok házasodhattak azzal össze, akivel akartak. Csak iparos özvegyeknek kellett házassá-