Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

fel. A fahéj fontjának árát Zsigmond herceg számadásából ismerjük meg, 1,5 forintba került, míg 1526-ban 4 forintba rézpénzben, ami 1,6 forintnak felel meg arany értékben. Nehezebb az összehasonlítás a polgári számadásokkal. (Az adatok az 1525-ös zavaros esztendőből származnak.) Arak az 1494 -95. évi kincstári, az 1525. évi Gallinczer-féle számadásban Áru 1494—1495 1525 1525 Aranyérték Vas, mázsa 1-1,075 Ft 3,5 Ft 1,4 Ft Istráng, db 1,5 d 5,0 d 2,0 d Zab, fertály 5,0 d 28,0 d 11,2 d A fa áráról már szóltunk, ez lényegében nem változott, sőt talán inkább olcsóbb lett. A Gallinczer-féle számadásban nincs lényeges eltérés az 1525. nyár elején és ősszel fizetett napszámbérek között, pedig ebben az időben tetőzött a pénzromlás, és változott meg a hivatalos árfolyam is. Kétfajta napszámbért fizettek a szőlőkben: tizennyolc-húsz dénáros szakmunkás és nyolc-tíz dénáros segédmunkás bért. (Aranyértékben 7,2 8, illetőleg 3,2 4 d-nak felel meg.) A kincstár 1494^ 95-ben a különféle mesterembereknek általában tizenkét dénár körüli napszámbért fizetett ki. Ez mindenképpen magasabb az 1525. évinél. Aranyértékre átszámítva, a Jagelló-kor végén nagyobb arányú áremelkedés csak a hadfelszerelési cikkeknél következett be, amit a török háborúk indokoltak. A behozatali áruk és talán a hazai iparcikkek nem drágultak lényegesen. Élelmiszer-és takarmány- áremelkedésre sajnos, kevés adatunk van, és ez is függött a termés mennyiségétől, azonban meglepő, hogy aranyértékre átszámítva 1525-ben és 1526-ban drágább volt a zab, mint 1494 -95-ben. Úgy látszik, hogy Sperfogelnek igaza lehetett: elsősorban az élelmiszer- és takarmányárak emelkedtek. A napszámbérek azonban nem emelkedtek. Az emelkedés kizárólag az aranyérték-változásnak megfelelő, sőt annál valamivel alacsonyabb lehetett, ami a bérből és fizetésből élők anyagi helyzetének romlását okozta. Megváltozott továbbá az egyes árucikkek árának egymáshoz vonatkoztatott viszonya is, ami feltétlenül éreztette hatását a kereskedelemre és az iparra. A húszas években tehát a főváros gazdasági életében változásokat kell feltételeznünk, amelyekre mind a pénzromlás, mind az árfolyamváltozás egyaránt hathatott.

57 3. A FŐVÁROS LAKOSSÁGA, TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS ÉS HARCOK A) A város lakói A fővárosi Igen nehezen és legfeljebb csak becslés útján állapítható meg a főváros népességszáma. A helylakossag ze

^

e

^ csa

k bonyolítja, hogy az állandó lakosságon kívül mindkét városban, de különösen Budán, az országos átlagnál nagyobb számban éltek rövidebb-hosszabb ideig nem állandó lakosok is. A királyi udvar méltóság viselő főurai és főpapjai, a közhivatalok és bíróságok középnemes beosztottjai, többé-kevésbé nagyszámú szolgahadukkal az év nagy részén már a fővárosban tartózkodtak és legfeljebb csak rövidebb időre tértek haza ,,állandó" lakhelyükre. A kisnemesi, polgári és paraszti eredetű tisztviselőréteg valószínűleg már állandóan itt élt. Hozzájuk kell számítanunk a hivatalokban, bíróságokon, országgyűléseken megjelenő nemeseket, hogy világossá váljék előttünk, hogy a város nem csupán a polgárságból állott. A polgári lakosság száma tehát még ha le is számítjuk a papságot, a zsidókat egyáltalán nem nyújt jó képet a főváros valódi népességéről, ami állandóan ingadozó számot mutathatott. A bírósági ülésszakok, az úgynevezett oktávák idején sokan, míg a nagyobb mezei munkák alkalmával csak kevesen laktak a városban a polgárságon kívül. Más helyen a polgári lakosság számát Lógóddal és Felhévízzel együtt tizenkét-tizenötezerre becsültük a Jagelló-kor közepén. Pest, amely ekkor Buda után az ország leggazdagabb városa, külvárosaival együtt feltehetően megközelítette, vagy talán túl is haladta a tízezret. Óbudán is feltételezhetünk az iparosok száma alapján népességtömörülést ebben a korszakban, de semmiféle támpontunk nincs, hogy megállapítsuk, valójában menynyien éltek ott.

58 Bevándorlás A polgárság számával kapcsolatban fel kell vetnünk annak a lehetőségét is, hogy a város vagy a helyi népessége nem volt állandó, hanem hamar kicserélődött. Ez magával hozta, hogy egyszer többen, lyolnciTsáo szaporodéisa m

áskor kevesebben éltek itt, Máshol is így volt, A XV. század közepén Bécs lakosságának többsége nem ott született, ugyanis a céhszabályok következményeként gyakran vettek az iparos-