Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

D) Âr- és bérviszonyok alakulása, pénzértékváltozás Budán a magyar aranyforint volt a fő fizetési eszköz, ebből azonban sohasem volt elég a piacon. Több adat szerint, amennyiben valaki aranyra akarta beváltani az ezüstpénzt, nehezen juthatott nagyobb mennyiséghez. Az ezüst váltópénz, a dénár, már régóta nem felelt meg az eredeti finomságnak. Zsigmond és utódai alatt gyakori pénzrontások, majd javítások váltogatták egymást, és így a százdénáros számítási forint csak ritkán volt egyenértékű az aranyforinttal. Végül 1467-ben Mátyás pénzreformot hajtott végre, új, állandó nemesfémtartalmú ezüstdénárt veretett, amelyből valóban száz dénár felelt meg egy aranyforintnak. Változatlan finomságú pénzt vertek 1467-től 1521-ig, és így általában nem kellett külön aranyforintban és külön számítási forintban számolni. Ez a kereskedelem szempontjából nagy jelentőségű volt, és hozzájárult Buda XV. század végi gazdasági fejlődéséhez. A valóságban ugyan teljesen nem egyezett a két forintérték. A pénz kopása, a piacon található arany bősége vagy hiánya módosíthatott az árfolyamon, de ez csak négy-nyolc százalékos eltérést okozhatott. A kereskedelmi forgalomban az augsburgi Paumgartner szerint a százdénáros számítási forinttal számoltak, az üzleteket ebben kötötték. Ha valaki be akarta váltani ezüstpénzét aranyra, néhány dénárt rá kellett fizetnie. Az arany és ezüst értékviszony megváltozása csak a Jagelló-kor második felétől kezdte éreztetni fokozódó mértékben a hatását.

56 Azzal az ürüggyel, hogy így fedezzék a török elleni védekezés költségeit, a kincstár valószínűleg Szerencsés Imre javaslatára, pénzrontást határozott el 1521-ben. Az ezüstdénárok névértékét viszont nem módosították. Igaz, később kénytelenek voltak a régi jó, és az új, rossz pénz egyenlő értékű beváltási árfolyamát megszüntetni, de a kincstár, illetőleg a pénzverő kamarák vezetői vagy bérlői továbbra is a tényleges értéknél alacsonyabb árfolyamon váltották be a régi pénzt, a pénzzé még nem vert nemesfémeket vagy az aranyforintot. A kamarákon kívül más nem foglalkozhatott nemesfémbeváltással, és így a kincstár haszna valóban megnőtt. A kincstár igyekezett az országot elegendő ,,új pénzzel" ellátni, és ezzel saját hasznát növelni. Visszaállították az 1460 70-es években megszűnt budai pénzverdét is. Az országban drágaság következett be a lőcsei Sperfogel krónikája szerint. Elsősorban az élelmiszerárak emelkedtek, ami emelte a megélhetés költségeit. A drágulás csúcspontja 1525-re tehető. Az 1525. évi királyi számadáskönyvből nagyon világosan látszik, hogyan esett hirtelen a pénz értéke: április l-ig egy aranyforintért kétszáz új dénárt adtak, de május 25-ére, azaz nem egészen két hónap alatt az aranyforint ára kettőszázötven dénárra emelkedett. Az egyéb áruk ára csak lassabban, de egyre nagyobb mértékben követte az aranyforint emelkedését. így tehát ugyanazon áruért, aranyértékre átszámítva, a tavasszal már jóval többet kértek, mint korábban. Ugyanakkor napszámbéreknél nem lehet ilyen emelkedést kimutatni. Ekkor már megfigyelhető az arany - ezüst értékviszony megváltozásának a hatása is. A régi, jó dénárokból az év elején száz dénárt adtak száznyolcvan új dénárért, de az év közepén már egy a kettőhöz volt az arány. 1525 közepén tehát egy aranyforint százhuszonöt régi dénárral, azaz kettőszázötven új dénárral volt egyenlő, tehát közel huszonöt százalékkal drágább lett. Végre 1525 augusztusában megszüntették a rossz ,,új pénz" verését, és visszatértek a ,,régi pénz", azaz az 1521 előtti dénár veréséhez. Az ,,új pénz", amit ettől kezdve általában rézpénznek neveztek, egy ideig forgalomban volt ugyan, és 1526 közepéig általában kettő az egyhez arányban váltották be. A ,,régi pénz" bevezetése utánról, 1526 tavaszáról is maradt fenn egy királyi számadáskönyv, és ebből következtethetünk a Jagelló-kor elejéhez képest az árváltozásokra. Sajnos, csak kevés olyan árat ismerünk, amely összehasonlítható. Az 1525-ös számadáskönyvvel nehéz összehasonlítani az árakat. A malváziai (behozott) bor ára, amely 1494 -95-ben 25 és 31,25 dénár között váltakozott, most 32-ről 48 dénárig ment A pénzérték és változása Az 1521. évi pénzrontás Arany, régi pénz és új pénz viszonya 1525-ben Árváltozások az „új pénz'

n megszűnése után Néhány áru ára 1494 —95-ben és 152ü-ban (Királyi számadáskönyvek adatai) Áru 1494 141)5 1526 1526 1526 Áru 1494 141)5 Rézpénz Hégi, jó pénz Aranyérték Gyolcs, vég 1,5 Ft 3,0 Ft 2,4 Ft Skarlát, rőf 3-4,0 Ft — 5,0 Ft 4,0 Ft Ólom, mázsa 1,5 Ft — 10,0 Ft 8,0 Ft Puskapor, mázsa G-8,0 Ft — 15-30,0 Ft 12-24,0 Ft Kézi puska, db 57 d — 2,0 Ft 1,6 Ft Szakállas puska, db 60 d — 3,0 Ft 2,4 Ft Gyertya, db 16 d 33 d 16,5 d 13,2 d Zab, fertály 5 d 50 d 25,0 d 20,0 d