Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

volt még a fémipar, valamint az építőipar és ruházati ipar is. A fémipar jelentőségét mutatja, hogy a királyi udvar is dolgoztatott hévízi mesterrel. Ez érthető, hiszen a hévízi vásár volt a vaskereskedelem központja. Felhévíz malomvidékét használta fel különösen a fővárosi ipar, itt működtek a gabonaőrlő, a kallós, a csertörő malmok. A főváros iparfejlődése korszakunkban jelentős növekedést mutat mind számszerűen, mind összefoglalás az iparágak megosztottságában, illetőleg céhhé alakulásában. A nagyobb arányú fejlődés körülbelül a kereskedelem fejlődésével egyidőben, Mátyás uralkodása második felében indult meg, és tetőpontját feltehetően a Jagelló-kor első két, viszonylag békés évtizedében érte el. Azonban az 1510-es évektől hanyatlás kezdődik. Az ország zilált belső viszonyai, a törökveszély és az ezzel kapcsolatos nagyobb adómegterhelés károsan hatottak a városi iparra és a kereskedelemre. Az 1521:6. törvénycikk eddig Magyarországon soha nem alkalmazott adót vetett ki a városi iparra. Érdekes, hogy a törvény milyen iparágakat sorol fel név szerint, hiszen ezek — városi iparról lévén szó — feltehetően elsősorban a fővárosra voltak jellemzők: szabó, gyöngyfűző, ötvös, ács, kőfaragó, kovács, festő, asztalos, ólomfazékkészítő, nyírő, takács, csapó, fékgyártó, rézműves, borbély, mészáros, szűcs, szíjgyártó, varga, nyerges, posztógyártó, lakatos, sarkantyúgyártó, szekérgyártó és tímár. Külön fogyasztási adót vetettek ki a sörfőzőkre, míg a molnárok malomkövek, a halászok hálóik után fizettek. Ugyanakkor kezdték verni a rossz pénzt is, amelyről még szólunk. Az egyes iparágak közül leginkább azok tehettek szert tekintélyre és gazdagodhattak meg, amelyek áruikat kereskedelmi forgalomba is hozták, elsősorban az ötvösök, mészárosok, szabók, szűcsök, zsemlesütők. Náluk már gyakran kereskedelmi tőkévé alakult át az ipari tevékenységgel felhalmozott pénz, de ez nem vált igazi tőkévé.

49 C) Mezőgazdaság A bevezetésünkben említett kétmérföldes tilalmi övezeten belül a Duna-jobbparton a szőlő- Mezőgazdaművelés uralkodott, és a szőlőtulajdonosok között mindenütt megtaláljuk a budai polgárokat, sági művelési Buda közigazgatási területén szántóművelésre nincs adat, a vizenyős részeken rétek húzódtak. aga eoszasa A város környékére ugyanezt mondhatjuk, bár azért főleg a falvakban maradtak adatok szántóBuda bortermése 7505-ben és 1510-ben Szűluhegy 1505 1510 Azonos birtokosok Szűluhegy Termés (köb öl ben) Birtokosok száma Termésátlag Termés (köbölben) Birtokosok száma Termésátlag Azonos birtokosok Rózsa, Rózsamái 4 389 56 78 4 439,5 52 85 17 Macskalik 1 368 25 55 409 13 31 4 Kisaranygomb 1 515 20 76 839 16 52 4 Fertály 573 10 57 759,5 7 108 3 Bordélmái 784,5 13 60 425 5 85 2 Tikermál 5 374 36 149 4 311,5 34 127 17 Káplánkő 1 303 10 130 1 166 10 117 3 Aranygomb 13 173,5 81 163 8 833,5 79 112 40 Sármellék 1 476 23 64 1 000,5 28 36 9 Csíkostó 3 234 37 87 2 639,5 19 139 20 Mondolás 3 276 21 156 1 783 21 85 7 Magasalja 7 230 47 156 0 202 59 106 27 Kerekpalást 324 11 29 497 13 38 5 Demjénmál 4 139 40 103 997,5 23 43 10 Meszesmái 955 4 239 499,5 7 71 2 Kapástemetés 3 160 17 186 1 909 18 105 9 Vereskő 1 346,5 13 103 605,5 11 55 4 Vereskép 822 5 164 677,5 0 113 2 Bársonymái 6 397,5 26 246 4 654,5 30 155 15 Formánkút 3 241 30 106 3 201 40 80 14 Nagydézsma 1 534 15 102 1 136 11 103 6 Kegler 6 140,5 52 118 4 500,5 44 102 22 Ligetvölgy 4 025 20 201 2 571 19 135 12 Hengerítő 3 343 27 123 1 685,5 28 60 15 Aranypohár 1 774,5 26 68 1 140,5 22 52 12 Agyagverem 750 7 107 578,5 7 83 1 Kecsele 2 320,5 11 211 1 484,5 8 186 3 összesen 83 968,5 683 123 58 956 648 91 285