Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

földekre is. A hegyvidéki erdők területe, különösen a Budától nyugatra eső vidéken, ebben a korszakban részben a szántóföldek, részben a szőlők rovására terjeszkedett. Ritka volt a szántóföld a pesti oldalon is, a város közvetlen környékén a polgárok kerteket műveltek. A várostól északra főleg istállózó, délen a pusztásodás következtében megnőtt legelőkön rideg állattartás Szőlőtermelés folyt. A várostól keletre, Kövérnél és Cinkotánál már szőlőt is termeltek. Buda borterméséről Budán 1505-ből és 1510-ből maradt fenn egy-egy tizedlajstrom. Ez nem tartalmazza a sasadi, felhévízi és nándori szőlőket. Az 1505-ös Csak az 1505-ös tizedlajstrom adatait mutatjuk be a továbbiakban. Ezt az is indokolja, hogy tizediajstrom 1510-ben majdnem egyharmaddal kevesebb bor termett Budán (lásd az előbbi táblát), és így az egyes szőlőtulajdonosoknak még kisebb volt a bortermése. (Az alábbi táblázatokon természetesen egyesítettük az egyes szőlőgazdák termését, ha több szőlőhegyen volt szőlője.) A budai szőlősgazdák a termés nagysága alapján 1505-ben Termés Birtokosok Az összes (köbölben) száma birtokosok %-a 1-100 355 58,9 101-200 133 22,0 201-400 70 11,6 401-800 37 6,2 801 fölött 8 1,3 összesen 603 100,0 A szőlőbirtokosok foglalkozása A szőlőbirtokosoknak tehát közel hatvan százaléka már száz köböl, azaz körülbelül 8,5 hl bornál kevesebbet termelt. Ennek tizede az egyházat illette, ezenfelül még adót kellett fizetnie a városi hatóságnak, a maradék hat-hét hl-t egy négytagú család maga is elfogyaszthatta, piaci értékesítésre nem juthatott belőle. (Budán kevés és rossz volt az ivóvíz.) A második csoport termésének egy részét piacon értékesíthette. De mennyit kereshetett rajta? Amennyiben pénzben fizették<ki a tizedet, ez tíz köböl termés után 12,5 — 14 dénár volt általában véve, tehát ennyibe kerül egy köböl bor ára. Felföldi János kalmárnak kétszáz köböl termése volt, amely után 2 forint 34 dénár tizedet fizetett. Egész bortermésének értéke 23 forint 40 dénár. Abban az időben, amikor 8 10 dénár volt a napszám, egy család megélhetési költségét Budán legalább két forintra, ha nem többre kell számítanunk egy hónapra. Ez világosan mutatja, hogy a kétszáz köböl termésből, amely után tized és adó is járt, és valamit a szőlő megmunkálására is kellett fizetni, még akkor sem élhetett meg a szőlősgazda, ha terméséből maga nem ivott. Kedvező feltételek mellett megélhetett a szőlőből 11,6, minden esetben pedig mindössze 7,5 százalék. Hozzá kell még mindehhez tennünk, hogy az 1510-es év termésének ismeretében azt kell mondanunk, hogy 1505-ben igen jó termés volt, és az átlagnál több bor termett a fővárosban. Miből élteK meg a szőlőbirtokosok, ha a szőlő nem adott erre lehetőséget? A szőlőbirtokosok között voltak iparosok és kereskedők is. Vizsgáljuk meg most külön, termésük szerint az iparosok arányát a szőlőbirtokosok között, Szőlőtermelő iparosok Búdéin a termés nagysága alapján 1505-ben Termés Birtokosok Az összes (köbölben) száma birtokosok %-a 1-100 96 51,1 101-200 41 21,8 201 -400 31 16,5 401-800 19 10,1 801 felett 1 0,5 összesen 188 100,0 Nyilvánvaló, hogy az iparosoknak a fele csupán szórakozásból, saját borszükséglete fedezésére művelte a szőlőt. 21,8 százalékra azt mondhatnánk, hogy ezeknél a bortermelés az ipar mellett mellékfoglalkozás lehetett, míg a többiről (27,1 százalékról) feltételeznünk lehetne, hogy a szőlőművelés nálunk még főfoglalkozás volt. Ez azonban egyáltalán nem áll fenn. Éppen a legnagyobb szőlők tulajdonosairól lehet kimutatni, hogy nem a szőlészetből éltek meg.