Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

h) egyéb foglalkozások : borbélyok, fürdősök, korcsolyások Pesti ipar A pesti ipar fogyasztópiaca Óbudai ipar Felhévízi ipar Iákkal befedi a kolostort. Erre a munkára száz forint előleget adtak. A budai téglások tehát a várostól elég távol is vállaltak munkát. A téglások, fazekasok, cserepesek azonban nem függtek a megrendelőtől, piacra is dolgozhattak. Ez kiderül a téglások árszabályzatából is. A téglavetők mind a külvárosban, valószínűleg a mai Moszkva és Mechwart tereken működtek, és ezért az árszabályzat nemcsak a téglák árát (ezer darabban), hanem a városba szállítás költségeit is megadja. Érdekes megjegyzés: az árszabás csak Budára és Pestre vonatkozik, mert a városon kívül olcsóbb a tégla. A téglavetőknek tehát a városon belül kivételesen magas árat biztosítottak, olyan magasat, amely a városhatáron kívül, ahol szabad vagy legalábbis szabadabb verseny érvényesült, már nem volt tartható. Hozzá kell még ehhez számítanunk azt is, hogy a városon belül a nagyobb építkezések miatt magasabb volt az igény, mint a vidéken, az építőanyagra. A kőművesek és az ácsok céhmesterei házak eladásánál vagy megosztásánál, építkezési költségek, becsértékek megállapításánál hivatásos becsüsként is működtek. Az üvegesek általában gazdag, tekintélyes polgárok voltak, akik elérték a patríciusi szintet is. Üveggyártó Máté például Buda bírája volt.

45 Nem tudjuk egyik fenti csoportba se beosztani a borbélyokat és a fürdősöket. Előbbiek látták el a sebészorvosok feladatát is. A legtekintélyesebb budai borbély a Dubrovnikből származó és ezért Raguzai-nak nevezett István mester volt. Igaz, ő a királyi udvar borbélya, aki kereskedett is, sőt feudális tisztséget is vállalt, óbudai várnagy lett, később egy időre Óbudát zálogként is megszerezte. Fontos szerepet játszottak Budán, de különösen Felhévízen a fürdősök is. A mezőgazdasági iparhoz tartozott tulajdonképpen a korcsolyás- vagy hordóhúzó-mesterség. A korcsolya az a szerkezet, amelyen a hordót leeresztik a pincébe, a korcsolyás pedig az, aki ellátja ezt a munkát. A budai árszabályzat is így értékeli ezt a szakmát.

46 A hordók mozgatása nem csekély szakértelmet igényel, mert akkoriban a hordókat még nem ráffal vasalták, hanem indákból készült kötelekkel tartották össze. így azután a korcsolyások munkáját jól megfizették. A testvérváros ipari szerkezete csak részben hasonlított Budáéhoz. Az egész korszakon keresztül végig a ruházati ipar vezet: az összes iparosok egyharmada tartozott ide, Budán még a Jagellókorban sem érte el egészen az egynegyedét. Nagyjából a budaihoz hasonló arányú volt a Hunyadi-korban a fémipar és bőripar, míg alacsonyabb az élelmiszer és jóval alacsonyabb a szövő-, fa- és építőipar. A Jagelló-korban változott a helyzet. A ruházati ipar megtartotta első helyét és arányát, de esett a fémipar, bár az iparosok egyötöde még mindig idetartozott. Nőtt a bőripar és különösen erősen az építőipar aránya. A szövőipar és faipar végig jelentéktelen, az előbbi valószínűleg a tőkeerősebb budai posztónyírók üzleti versenye, az utóbbi pedig a nyersanyagellátás nehézsége miatt nem fejlődhetett. Érdekes az élelmezési ipar viszonylagos gyengesége, nemcsak számban, hanem tekintélyben is. Arra kell ebből következtetnünk, hogy a budai élelmiszeripar nem csupán a polgárság ellátásából, hanem a fővárosban ügyes-bajos dolgaikat intéző nemesek ellátásából élt meg. Hozzájárult azonban más is, a mészárosok Pesten nem érték el azt a társadalmi megbecsülést és vagyont, mint Budán, mert itt városi patríciusok, sőt feudális urak is vásárolhattak mészárszékeket. A tényleges munkát végző mesterek tehát csak bérlői vagy bérmunkásai a szék tulajdonosának. A bőripar Jagelló-kori emelkedése a város kedvezőbb földrajzi helyzetéből fakadt, hiszen az állattenyésztő Alföld szélén feküdt, és így az alföldi falvak és mezővárosok mészárosaitól a pesti polgárok összevásárolhatták a bőröket. Az építőipar növekedését viszont nem kell különösen indokolnunk helyrajzi fejezetünk olvasása után: a városfal építése, a faházak kicserélése kőházakra fejlesztette az építőipart. Úgy látszik, hogy a pesti kézművesek nem annyira a fényűzési cikkek gyártására, mint inkább a nagyközönség, a szegényebb rétegek igényének kielégítésére törekedtek. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy 1525-ben a budai Gallinczer Lénárt Pesten olcsóbban szerzett be iparcikkeket, mint Budán. Az előbb már idéztünk okleveleket, amelyek vásárokra járó pesti szabókra, vargákra, tímárokra vonatkoztak. De nemcsak ezek fordultak meg a vásárokra. A felhévízi kikötővel kapcsolatos egyik perben például tímárok mellett, akik hajót béreltek a vásárokra, tűgyártók, mészáros, varga, posztós, szűcs, asztalgyártó, szabó, kovács, erszénygyártó tettek vallomást.

47 Óbudán és Felhévízen a Jagelló-korban mutatható ki fejlődés. Óbudán az élelmezési és ruházati ipar uralkodott, de nem volt jelentéktelen a fém- és az építőipar sem. A legtöbben a mészárosok voltak. A mészárszékek egy része feudális kézre jutott, azonban a többség a mestereknél maradt. Most is bejutottak a mészáros mesterek a tanácsba. A ruházati ipar vonatkozásában a vargák jártak az élen, úgy látszik, tímárok nem éltek a városban, és ezért Óbudán ők foglalkoztak a mészárosoktól átvett állatbőrök kikészítésével és feldolgozásával. Különös, hogy ebben a nagy szőlőtermelő mezővárosban pintért sem találunk, lehet, hogy a budai pintérek meg tudták akadályozni az itteni pintéripar fejlődését, ami viszont azt jelenti, hogy az egész budai borvidéket Pomáztól Tétényig ők látták el hordókkal.

48 Felhévízen is uralkodott az élelmiszeripar, elsősorban a mészárosoké. Utána, a melegforrások következtében, az egészségügyi foglalkozások: a fürdősök és a borbélyok következtek. Jelentős