Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Buda és Pest mellett Felhévíz kereskedelme sem volt jelentéktelen. Az egyik 1473-as oklevél Felhévü tanúsítja, hogy polgárai éppúgy vámmentességet élveztek az egész ország területén, mint a kereskedelme budaiak. A hévízi kereskedők a zsitvatői és kakati vámperekben a budai és pesti polgárok oldalán vettek részt. Borkereskedelemmel is foglalkoztak, Váradra is szállítottak bort. A Felhévízen tartott budai pünkösdi vásárok növelhették az itteni lakosság kereskedelmi hasznát. A település nem hiába volt Buda külvárosa. A kalmárok ugyan nem érték el a nagy posztó-, állat- és borkereskedők jövedelmét és befolyá- Kalmárok sát, de a Facsarnak tartozó kalmárok elég jelentékeny kereskedők lehettek. Bécsben is megfordultak, és magas adósságuk azt igazolja, hogy vagyonos emberek voltak. (Egy kereskedő sem nyújtott több hitelt annál, mint amennyire ügyfelének fedezet állott rendelkezésére.) Több kalmár bejutott a tanácsba. Pesten a kalmár céh a Szent Mihály-kápolna gondozását vállalta. A céh javaslatára az illetékes egyházi hatóságoknak a városi tanács tett javaslatot a kápolna papja kinevezésére. A kápolnaigazgatói tisztet egy volt városbíró — az is kalmár volt ! — fia töltötte be.

15 A patikárusok is tekintélyes kereskedők voltak. Budán német, magyar és olasz patikárusok Patikárusok éltek. Az 1470-es évektől a kilencvenes évekig Buda egyik legtekintélyesebb patikárusa Wild Engelhart volt. Ernuszt János szolgálatában állott, és úgy látszik, ő vezette — talán Königsfelderrel együtt az Ernuszt-céget főnöke kincstartósága és bánsága óta. A magyarok közül Patikárus Mihály az 1510-es években kétszer a város bírói tisztét is betöltötte. Aromatariusnak, azaz illatszer-, fűszerkereskedőnek is nevezték. A patikárusok segédeket is foglalkoztattak, akik közül többen más városból származtak. Egy György nevű aromatarius patikájában például 1516-ban Varasdi Gáspár és Wenczoni András familiárisok dolgoztak. Ebben az időben a pesti királyi hajósok céhe borral is kereskedett. Nem tartoztak a városi Pesti hajós céh tanács alá, és ezért kereskedői mivoltukban állandóan viszálykodtak a tanáccsal. Még az 1510-es években is kieszközölték a királytól a városi tanács érdekeit sértő új kiváltságokat.

16 A többi kereskedő, az ószeresektől a halárusokig és a szénaárusoktól a csapiárosokig, továbbra Egyéb is éppúgy működött, mint korábban. Külön ki kell emelnünk a kofákat (latinul: penesticus). kereskedők Ebbe a fogalomba számították ekkor Budán vegyesen mindazokat a férfiakat és nőket is, akik összevásárolták az iparosok és parasztok áruit, hogy viszont eladják. Leggyakrabban a piaci élelmiszerkofákat számították hozzájuk, így Pozsonyban, vagy a budai Jogkönyvben. A budain alapuló (szerem-) újlaki Jogkönyv is piaci elhelyezkedésükre utal az I. rész 30. fejezetében. Elhelyezkedésük és árubeszerzési módjuk miatt azonban különféle gazdasági erejű kereskedőket is közéjük soroltak. Az ócska ruhát a piacon áruló férfiaktól és nőktől a húsoskofákig — akik a mészárosoknak vetélytársai lettek, és ezért csak szerdán és szombaton árulhattak — mind kofának számítottak. De közéjük tartoztak jelentős távolsági kereskedők is, például azok, akik a tímárok elől kivitel céljából összevásárolták az állatbőröket, és akiknek ezért eltiltották, hogy kis tételben huszonöt bőr alatt vásároljanak.

17 Más kereskedelmi ágak közül ebben a korban, különösen a XVI. században vált Budán nagyon jelentőssé a könyvkiadás és -kereskedelem, amely már a könyvnyomtatás eredménye volt. Erről azonban majd a művelődési részben fogunk részletesen megemlékezni. Kereskedelemben és hitelnyújtásban egyaránt jelentős a zsidók szerepe is. Elvileg ugyan ke- Zsidók reskedelmüket tiltották a szabályok, de azt megengedték, hogy a ki nem váltott zálogtárgyakat eladhatják, sőt úgy látszik, talán mást is. A Zsigmond által kereskedelmüket engedélyező királyi kiváltságlevélről ugyan kiderült, hogy azt Zömléni Gábor hamisította, és így az országgyűlés érvénytelenítette. Mátyás azonban egy pesti zsidó és szolgái érdekében vám- és harmincadmentességük megtartását rendelte el. Ez azt mutatja, hogy a zsidók kereskedtek és árukkal járták az országot. Több oklevél bizonyítja, hogy hitelben adtak el árukat, olykor nagy értékben. Fekete Mendelnek több mint ezer forinttal tartozott áruk fejében a bárói rendű Balassa Ferenc. Sajnos, nem sok adat mutatja, hogy a, zálogtárgyak eladásán kívül mivel kereskedtek a zsidók. Egy ízben gyógyszert, más alkalmakkor Fekete Mendel — nyersbőrt, illetőleg ezüstkupákat adtak el. Bizonyos jelek azonban arra is mutatnak, hogy a zsidók üzleti tőkéjük egy részét az iparba fektették. A budai magyar szabók 1492. évi céhlevele ugyanis a következőket írta elő: ,,hogy a mesterek közül egy sem készíthet új ruhákat a zsidók számára, hogy azok eladják. Aki ellenkezőt tesz, zárják ki a körükből . . . továbbá, ha valaki a szabómesterséget mesterei, vagy legényei közül titokban zsidók számára dolgozik, vagy őket a mesterségre oktatja ... az jlyent ... le kell tartóztatni és ... a tanács késedelem nélkül ítélje el". Ugy látszik tehát, hogy a zsidók nagyobb arányú ruhakereskedelmet folytattak, és erre a célra ruhákat gyártattak a szabókkal. Fő üzleti tevékenységük azonban nem a kereskedelem, hanem a pénzhitelezés maradt. A budai zsidóknál ebben az időben kétfajta kölcsönügyletet lehet kimutatni: a korábban is előfordult törvényes zsidókamatos heti kétszázalékos kölcsönt, valamint a határidős üzletet: amennyiben az adós egy bizonyos — általában rövid— határidőre nem fizet, akkor kétszerest kell visszafizetnie,