Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A belkereskedelem árui: gabona és takarmány Iparcikkek Pest a szerémi borok elosztója Pesti nagykereskedők. Németek csolatát a Funck-féle számadások is igazolják.

11 A belső piac gyengeségét mutatják az egyes városok egymás ellen folytatott küzdelmei. Pozsony, Sopron és Nagyszombat árumegállító jogát Mátyás idején sérelem érte, a Jagelló-kor elején ezt a jogot újra érvényesíteni akarták Budával szemben. A király azonban fővárosának adott igazat. Pozsony, Sopron és Nagyszombat 1508-ban már elismerte Buda jogát, és saját árumegállító jogát meg sem kísérelte érvényesíteni, csak útkényszer engedélyezését kérte a három városon keresztül. Tovább folyt a küzdelem a budai mértékek általános érvényéért is. Korszakunk végén mutatkoznak annak jelei, hogy az erre vonatkozó rendelkezéseket végrehajtják, tehát az egységes országos piac megteremtése előrehaladt. Az 1525-ös hatvani országgyűlés ilyen értelmű határozatát Pozsony megye végrehajtotta. A budai mértékek elterjedéséhez Pozsony megyében az is hozzájárult, hogy a Kisalföld maradt Buda éléskamrája. Az oklevelekben állandó a panasz a budai drágaságra: kevés az élelmiszer és a szalma. A polgárság Nyugat-Magyarországon vásárolta a gabonát. Ebendorffer Miklós budai tanácstag 1504-ben pozsonyi polgárnak adott pénzt gabonavásárlásra. A polgárság, a szőlőmunkások és az idesereglő nemesség élelmezése komoly nehézséget jelentett a tanácsnak és tekintélyes hasznot az élelmiszer- és takarmánykereskedőknek. Maga a királyi udvar is a budai piacon szerezte be élelmiszer- és takarmányszükségletének egy részét. És ez nem volt kis menynyiség ! Egy 1523 24 táján keletkezett királyi kincstári költségvetés összesen 18 557 forintot irányzott elő a konyhai kiadásokra, valamint borra és zabra. A helyi iparosok termékei is gyakran kerültek kereskedelmi forgalomba. Mindkét város iparosai, de talán nagyobb mértékben a pestiek, messzebbi vásárokon is megfordultak, az utóbbiak gyakran hajón utaztak. A pesti tímárok rendszeresen béreltek hajót, ezen keltek át a felhévízi pünkösdi vásárokra, majd innei\ a Tolna megyei bátaiakra utaztak. A kakati (Esztergommal szemben) vásárok alkalmával, egy ízben hajón érkező pesti szabókkal hatalmaskodtak. Ugyan- akkor szekéren vargák érkeztek oda. Más pestiek hajórakomány zabot szállítottak onnan. Különösen fontos és nagy értéket képviselő áruja volt a fővárosi iparnak a suba. A kincstár is elsősorban budai kereskedőktől, részben szűcsöktől vásárolta a subákat. Ügy látszik, hogy a kereskedők gyakran összevásárolták a szűcsöktől az árut, és ők adták el. Hogy esetleg az anyagot is már a kereskedő szerezte be, azt nem tudjuk. Kétségtelenül voltak azonban gazdag, kereskedelemmel is foglalkozó szűcsök.

12 Buda és Pest között a kereskedelemben bizonyos munkamegosztás jött létre. Az előbbi elsősorban a külföldi áruk elosztásával, valamint az uralkodó és nagybirtokosok iparcikkekkel (elsősorban ruházati, ötvös) való ellátásával foglalkozott, utóbbi a nyerstermény és állatkereskedelemben, közfogyasztási árucikkek eladásában kárpótolta magát. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két város tevékenysége mereven szétvált volna, de Pest kifejezetten állat- és borkereskedelmi központ volt. Oláh Miklós nagyon kiemelte borkereskedelmét, és megjegyezte, hogy elsősorban a szerémségi, baranyai és somogyi borok forgalma jelentős. Ez a terület volt akkor Magyarország legjobb borvidéke. Igen sok pesti polgár vásárolt vagy bérelt szőlőt a Szerémségben. A pesti borkereskedők vagyonáról tájékozódhatunk Bodó Mihály pesti polgár 1510. évi végrendeletéből; zálog fejében birtoka volt, adósai voltak, készpénze száz forint volt, de pincéjében ötven hordó szerémi és somogyi bor, a szerémségi Kamoncon pedig még nyolc hordó állott. Ha vagyonának értéke nem is érte el a legtekintélyesebb budai nagykereskedőkét, mégis jelentős kereskedelmi tőkére enged következtetni. A szerémségi bort — adataink szerint — az egész országban árulták a pestiek. A királyi udvar is Pesten vásárolta feltehetően a szerémi borokat, bar Budán is lehetett szerémi bort kapni. Igazolja ezt, hogy 1476-ban Jósvafőn raboltak ki kereskedőket, és vittek el tőlük Budán vásárolt borokat és más árukat.

13 Pest gazdasági életére a nagy szőlő- és borkereskedő cégek nyomták rá bélyegüket, akik mellett az iparosok közül elsősorban a szűcsöket és a szabókat említhetjük. A pesti patríciátus éppolyan gazdasági befolyást gyakorolt az alföldi városok és nagy mezővárosok gazdag polgárságára, mint a budai németek a német ajkú városokra. Ezt családi összeköttetéseik az ottani polgárokkal is igazolják. Ezek az összeköttetések azonban csak az 1460-as évek vége felé kezdődtek. Ügy látszik, hogy Pest borkereskedelmi központtá válása a szintén borkereskedő Szegeddel való kapcsolat alakulása alapján csak a század második felére tehető. Pestnek ez a bor- és állatkereskedő, valamint vásárváros jellege, ha más árucikkekben is, hasonlóvá tette Budához. A város kereskedői külföldön, így Bécsben

14 és valószínűleg Olaszországban is megfordultak. (Vámmentességüket egész Szlavóniára biztosították.) A város növekvő gazdasági jelentőségét mutatja, hogy egyre több külföldi, német kereskedő telepedett itt le. Míg a XV. század második felében erősen csökkent, és a gazdag polgárok között szinte teljesen eltűnt a városbeli német lakosság, a XVI. század elejétől egyre több némettel találkozunk a tekintélyes polgárok között. A Halierek több tagja Pesten telepedett le, ugyanitt éltek és velük összeházasodtak az Eysalerek is. Természetesen a tanácsba is bejutottak.