Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Udvari és hadsereg szállítás A főurak és a fővárosi piac Pozsony közvetítő szerepe a XV. század közepén Az 1457-58as harmincadkönyv és tanulságai. Kereskedelmi mérleg A posztóbehozatal a délnémetek kezén A pozsonyiak és bécsiek közvetítő szerepe Pozsony hanyatlása A kincstár és a királyi birtokokat igazgató udvarbíróság állandóan Budán székelt és így természetes, hogy a királyi udvar szükségleteit a fővárosi kereskedőktől szerezte be. Mátyás alatt gyakran, a Jagellók alatt pedig szinte állandóan Budán tartózkodott az udvar. Különösen a Jagelló-korban nőtt meg tehát az udvari szállítás jelentősége. Budán a kincstár a helyi üzletek állandó vásárlója. A Jagelló-korban a hadseregszállítás jelentősége is megnőtt. Mátyás a hadsereg ellátására szolgáló posztót és hadiszereket inkább a meghódított, fejlett Sziléziában és Ausztriában, esetleg adó lejében a magyar városoktól szerezte be. A Jagelló-uralkodók kincstartói viszont rendszeresen a budai kereskedőknél vásárolták meg, és ez nem volt alacsony tétel. A délvidéki végvárakban^a Jagelló-uralkodókj is állandó helyőrséget tartottak. Ha arra gondolunk, hogy a katonák részben posztót kaptak zsold fejében, és ezt többnyire Budán vásárolták meg, világosan látszik, hogy a hadiszállítás is kereskedelemfejlesztő erő volt akkor is, ha az udvar gyakran adós maradt a fizetéssel. Az is érthető, hogy a főpapok és a főurak, akik ebben az időben általában budai háztulajdonosok is, az iparcikkeket ugyancsak a fővárosban szerezték be, így Hippolit esztergomi érsek számára is többet vásároltak Budán, mint saját érseki székvárosában. A kedvező előfeltételek ellenére a főváros csupán a XV. század utolsó harmadában érhette el azt, hogy vitán felül az ország gazdasági és különösen külkereskedelmi központjának tekintsék. Addig a legfontosabb külkereskedelmi út mellett fekvő Pozsony közvetítette hazánk külföldi áruforgalmának zömét. A Duna menti út és egyben Pozsony jelentőségét csak emelte a huszita háborúk miatt a cseh út hanyatlása, valamint az olasz magyar kereskedelmi kapcsolat ideiglenes csökkenése. Pozsony a század közepén bérbe vette a nyugati és a középponti fekvésű határvámhivatalokat (harmincadokat), és ezzel a külkereskedelmi forgalmat ellenőrizte, és polgárainak vámmérséklést járt ki. A pozsonyi harmincad egy évi számadása 1457 — 58-ból fennmaradt, és pontosan mutatja Pozsony túlsúlyát és az egész magyar külkereskedelem szerkezetét. Magyarország nyugatra irányuló kereskedelme erősen egyoldalú, és nyersanyagtermelő, iparilag fejletlen államra jellemző, ugyanis elsősorban állatokat vittünk ki, míg iparcikkeket hoztunk be. A behozott áruk többsége azonban oly alacsony vámértéket képvisel, hogy azok — leszámítva néhány fényűzési cikket — kizárólag Pozsony saját piackörzeti ellátását fedezhették. Kivételt jelentettek a posztófélék, a vásznak, egy-két ruházati cikk, mint a süveg és a harisnya, valamint a hihetetlen mennyiségben behozott kések. A legjelentősebb, egyben az egész külkereskedelmi forgalom legfontosabb cikke a posztó. (Megjegyezzük, hogy a behozott áruk egv része átmenő áru kelet felé.) A posztókészítő területek, ahonnan hazánkat áruval látták el a Jogkönyv, a Siebenlindertarifa és a pozsonyi harmincadkönyv egybehangzó adatai alapján Olaszország, Anglia, Németalföld és környéke (Flandria, Brabant, Liège), a Rajna — Majna vidék a drágább; míg a svábbajor terület, Szilézia, Cseh-Morvaország a közepes és olcsó posztó vonatkozásában. Ami a vászonbehozatalt illeti, szintén a délnémet terület volt a legjelentősebb. Az olasz kivételével a legfontosabb posztó- és vászongyártó területek és hazánk között feküdtek a nagy délnémet kereskedővárosok, elsősorban Nürnberg, és így ők közvetítették ezeket az árukat kelet felé. Nemcsak Ausztriában és Magyarországon, de Sziléziában és Lengyelországban is megtaláljuk a délnémeteket. Nürnberg és a többi délnémet város Velencével és Olaszországgal is élénk üzleti összeköttetésben állott: Csehországba ők szállították az olasz árukat, a drága szöveteket és a fűszert. A legfontosabb behozatali áruk tehát délnémet közvetítéssel érkeztek hazánkba. A délnémetek és Magyarország belseje közötti közvetlen kereskedelmi összeköttetésnek útját állta azonban a bécsi és pozsonyi árumegállító jog. A délnémetek számára is egyszerűbb volt, ha a magyar posztóbehozatalt a pozsonyiak bonyolítják le. A magyar külkereskedelem passzivitása, valamint az árumegállító jog élvezetével járó közvetítő szerep is magával hozta, hogy a pozsonyiak általában kimutathatóan nem rendelkeztek megfelelő kereskedelmi tőkével, és eladósodtak délnémet üzletfeleiknél. Ugyanígy vettek át délnémet árukat a bécsiek is, hogy azokat azután a magyar királytól kapott kiváltságleveleik értelmében nálunk értékesítsék. A pozsonyiak azonban nem csupán a délnémetektől, hanem az állatkereskedő magyar városok polgáraitól is áruhitelt vettek igénybe. A negyvenes —ötvenes években növekszik azoknak az adatoknak száma, hogy budai és pesti kereskedők hitelben adnak át állatokat a pozsonyiaknak, amelyekért posztót kellene kapniok. Különösen jelentős budai állatkereskedő volt ebben a korban a Fejér megyei nemes Mikolai Angyal István deák, Buda többszörös bírája. Ennek ellenére 1457 58-ban a pozsonyiak még vezető szerepet játszottak a magyar külkereskedelmi forgalom lebonyolításában. Egyedül Gailsam Albert társasága 48035,71 aranyforint értékű árut hozott be. A pozsonyiak és a bécsiek az ötvenes években „boltokat" tartottak fenn Budán a posztó nagybani elosztására. A határszéli város hanyatlását közvetlenül az Ausztriával való szoros gazdasági kapcsolata indította el. A várost talán erősebb szálak fűzték a nyugati szomszédhoz, mint Magyarország-