Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

hoz. Piacain osztrák pénzzel fizettek, a magyar pénz — az aranyforint kivételével alig volt forgalomban. Ausztriában a XV. század közepén jelentős mértékű pénzromlás figyelhető meg, ez természetesen Pozsonyban is éreztette hatását. Mátyás (1458—1490) uralkodása elején világosan kimutatható a gazdasági visszaesés Pozsonyban. Esik a harmincad bevétele, csökken az idegen kereskedők által nyújtott • áruhitel, gazdasági pangás következik be Pozsonyban és a többi nyugati határvárosban. Csökkentette a kereskedelmi forgalmat az akkor Ausztriában uralkodó belviszály, valamint a Magyarország és Ausztria közti hadiállapot is. Időközben Mátyás visszavonta a harmincadbérletet. A király az 1460-as évek második felétől kezdve több háborúban elfoglalta Magyarországot és Sziléziát, így Ausztria és Csehország megkerülésével a Nürnberg Boroszló útvonalon keresztül nyílt olyan összeköttetés a délnémet területtel, amely már nem érintette Pozsonyt. Később, amikor a békésebb időszakban visszatértek a legrövidebb Duna-völgyi útra, Pozsony már elvesztette erejét, nem tudott lényegesen bekapcsolódni a távolsági kereskedelembe. Mátyás reálisan mérlegelte az ország külkereskedelmi helyzetét, amikor megszüntette Pozsony és a többi nyugati határszéli város árumegállító jogát. Amikor 1485-ben Bécset, majd egész Alsó-Ausztriát elfoglalta, Bécs árumegállító jogát is megvonta. Később a Habsburgok is kénytelenek voltak a délnémetekre tekintettel megismételni ezt az intézkedést. Megnyílt a közvetlen út Buda és a délnémet terület között. A nyugati határszéli városok árumegállító jogának elvesztése után szabadon érvényesülhetett Buda hasonló joga és az útkényszer is. Idegen kereskedő nem adhatott el kalmárárut Magyarországon, csupán Budán. Itt viszont nagyon szigorúan vették az idegenek kereskedelmét bénító rendelkezéseket: külföldi kereskedő posztót csak végszámra, más árut pedig egy bizonyos határ felett adhatott el. Az idegenek kikényszerített nagykereskedelme a vásárok kivételével tehát érvényben maradt. Az olaszok azonban Mátyástól kiskereskedelmi engedélyt kaptak, és ez megszüntette a boltos urak és a posztómetők közti különbséget. Ez az az időszak, amikor Kováts szerint a Magyarországra behozott áruknak legalább háromnegyede, az innen kivitteknek pedig fele a budai piacon cserélt gazdát. A közvetlen összeköttetést azonban nem nevezhetjük teljesen hasznosnak, hiszen az erősebb délnémet kereskedelmi tőke is jobban behatolhatott Buda gazdasági életébe. Ellentétes hatását bizonyos mértékben mérsékelte azonban az ország külkereskedelmi mérlegében bekövetkezett változás. A harmincadbérleti szerződések a XV. század végén, valamint a kincstári bevételi előirányzat 1523 körűiről mutatják a legfontosabb nyugati útvonalat, az olasz áruforgalmat, és az állatkivitelt elvámoló harmincadhivatali (a pozsonyi soproni, a szlavóniai, a budai -székesfehérvári) bevételek egymás közti arányát. Buda és a délnémet terület közvetlen összeköttetésének helyreállítása Változás a külkereskedelmi A harmincadbevétel aránya a XV. század végén és 1523 körül, °/

0-ban Év Buda— Fehérvár Szlavónia Pozsony— Sopron összesen XV. század vége 1523 36,4 61,5 33,3 15,4 30,3 23,1 100,0 100,0 Ebből az következik, hogy a XV. század végén az olasz áruforgalom felért a délnémettel; a Jagelló-kor végére ez az arány megváltozott, és az olasz áruforgalom értéke jelentős mértékben csökkent, de fokozatosan csökkent a külkereskedelmi mérleg passzivitása. Az 1542-ből fennmaradt ugyancsak pozsonyi harmincadkönyvből ugyanazt a képet kapjuk a külkereskedelmi forgalom áruiról, mint az 1457 —58-asból. Ezeket és más adatokat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nyugatról posztóféléket, Olaszországból selymet, drága posztót és fűszert hoztak be, míg a többi behozatali cikk értéke néhány ruhaneműn és a késeken kívül alacsony. Más áruval a helyi kézművesek látták el az országot. Mi állatokat, bőröket, rezet vittünk ki. Hasonlóan az előző táblázatunkhoz olvasható adatokhoz, 1542-ben a harmincadkönyvből a külkereskedelmi mérleg hiányának megszűnése olvasható le. Az 1542-es esztendő azonban háborús év volt, és Buda, az idegen áruk legnagyobb fogyasztó piaca már török kezén volt, így ez az adat csak óvatosan használható fel. Egyébként a külkereskedelmi forgalom igen alacsony értéket képviselt, és így az ország gazdasági életére túlzott hatást nem gyakorolhatott. Az 1490-es évek végén a harmincadszerződések alapján legfeljebb 1 600 000 forintra becsülhető a külkereskedelmi forgalomba került áruk értéke, a behozatalt és a kivitelt egyaránt ide számítva. Magyarország még mindig kis arányban vett tehát részt a világkereskedelemben. Egy magyarországi lakosra mindössze 0,46 forint értékű külkereskedelmi forgalmi áru esett. A Szlavónián át Magyarországra kerülő áruk nagy része olasz, kisebb mértékben balkáni és török eredetű volt. A XV. század első felében az olasz —magyar közvetlen kereskedelmi összeA külkereskedelmi forgalom árui A külkereskedelmi forgalom mennyisége Az olaszok és áruik 7* 99