Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

részt benne, s mivel a földhözragadt szegények bűnbánó vándorútra kelése a feudalizmust alapjaiban fenyegette, az egyház elítélte, s az állam elnyomta. Ez a flagelláns mozgalom ihlette a Képes Krónika miniátorát egyik legmegragadóbb festményének megalkotására, s a magukat korbácsoló, derékig meztelen férfiak és csuklyás nők hátterében a budai Várhegy és Váralja templomait ismerjük fel

254 (169. kép). Buda fél évszázad alatt gazdasági, közigazgatási és művelődési központtá fejlődött: Nyugat és Kelet határán európai szintű polgárváros született, csírájában hordva mindazokat az ellentmondásokat, amelyeknek harcából a haladás kerül ki győztesen. IRODALOM Budapest 1241 —13 00 közötti történetére 1. Salamon II. 185—261; az azóta megjelent műveket 1. BTB I. 44—49. A tatárjárás utáni viszonyokra általában 1. Pauler 1899. II

2 186 — . IV. Bélának a tatárok elleni védekező politikájára 1. Györffy 1965. Ill — ,a korábbi irodalom összeállításával. Azóta egy új forrás vált ismertté: The Vinland Map arid the Tartar Relation by R. A. Skelton, Thomas E. Marston, George D. Painter, New Haven—

London 1965, vö. Györffy, ÉlTud 1969, 7. sz. A IV. Béla-kori városfejlődésre Hóman 1908, 20-; Pleidell, Századok 1934, 13 — ; Molnár 1949, 11; Zolnay, TBM 1963, 51-. A magyarországi városprivilégiumokra általában Fügedi, TBM 1961, 27—. Az 1244-i budai kiváltságlevélre 1. a 3. jegyzetben közölteken túl Gárdonyi 1944, 7 - , és BTB I. 255—256. Budavár megszállására a 8. jegyzetben közölt irodalmon túl 1, Csemegi, 1955; Zolnay, Műv.Tan. 1961, 7—8; TBM 1963, 43 —. Ezek lényegében eldöntik azt a megalapozatlan feltevést (1. Némethy L. 1876; Jankovich, BudRég 1959, 82—83), amely szerint a Mátyás-templom helyén már a tatárjárás előtt tenvplom s a Várhegyen faluszerű település lett volna. A templom irodalmához 1. BTB I. 228—230. Budavár topográfiájára Schier, Haeufler és Rupp elavult áttekintésein túl 1. Rómer, AK. 11 (1877) 47— 59; Némethy, ArehÉrt 6 (1885) 162—171, 256—258; Gárdonyi, TBM 1936, 59—68; Pataki, BudRég 1950, 240—300; Kubinyi, NÉH I. 133—157; Gerevich L. 1966, 263 -. Budavár topográfiájának legtöbbet vitatott kérdése, hogy hol állott az első királyi udvarház a Várban. Gerevich László és munkatársai véleménye szerint IV. Béla a mai palota helyén épített magának udvarházat, s a palotaásatáskor itt előkerült épületmaradványok és XIII. századi kisleletek ennek maradványai (ArehÉrt 1952, 150—171; MűvtÉrt 1953, 210—220; Kubinyi, ArehÉrt 1962, 160—171; NÉH, I. 133—157; Gerevich 1966, 264 —.). Ezzel szemben Zolnay Liászló felelevenítve Csánki Dezsőnek egy kéziratból ismertté vált nézetét, tagadja, hogy a Vár déli végén I. Lajos előtt királyi szálláshely lett volna, s amellett érvel, hogy a király egyetlen vári udvarháza mar a XIII. században a Vár északi részén álló Kammerhof volt, mely azonos lenne Walter kamaraispán házával (MűvtÉrt 1952, 2; 1953, 204—209; Műv.Tan. 1961, 7—64;TBM 1963, 43—107; ArehÉrt 1967, 39—47). Jankovich (BudRég 1959, 77) és Kubinyi (TBM 1961, 126 — 127 és ArehÉrt 1962, 165—169) viszont a Kammerhof helyén kereste a királyné kúriáját. A Kammerhof pénzverde szerepére 1. Huszár 1958, 19. A kérdést összefoglaló Fügedi (Századok, 1964, 772—781) a kérdést el nem döntöttnek nyilvánította, amelyre választ adni a feltárt anyag és a kutatás mai fokán nem lehet. Nézetem szerint a szemben álló nézetek képviselői nem bizonyították egy XIII. századi budavári királyi udvarház létezését; erre nézve nincs sem okleveles, sem régészeti bizonyíték. A király budai dátumhelyeinek vizsgálata arra mutat, hogy a „budai" királyi kúria Óbudán állott. Emellett lehet számolni más királyi udvarházakkal is Budapest területén (Felhévíz, Pest, Csepel), budavári azonban a mai forrásanyagból nem mutatható ki. Ami a Kammerhof eredeti jelentését illeti, a körmöcbányai analógia nem hagy kétséget afelől, hogy Magyarországon ez kezdetben a fabrica-val, pénzverő műhellyel volt azonos, márpedig a királyi ház, ahol a nemesfémet őrizték, „fémjelezték", és ahol a kamaraispán működött, nem volt azonos a Kammerhof-fa], de nem is valószínű, hogy a király és kísérete naphosszat hallgatta volna a jjénzverő kovácsok kalapácsainak csattogását egy szomszédos helységből. 1301-ben, amikor Vencel király benne lakott, valószínű, hogy a pénzverők már későbbi helyükön, a mai Hess András téren dolgoztak. Feltehető, hogy a pénzverők XIII. század végi elköltözésével a Kammerhof „domus regalis"-sá változott kamarai értelemben, s mint bárhol az országban, ezt a király alkalmilag igénybe vehette. Ami Walter házát illeti, kezdetben talán ez is kamarai értelemben vett „királyi ház" volt, említése idején azonban már Walter tulajdonában kellett lennie, különben nem mondták volna kétszer Walter házának. A Vár nemesi — kamarai negyedébe való helyezését valószínűsíti a polgároktól való elkülönülés és a Wernerrel, Majos mesterrel, a ferencesekkel és a zsidókkal való kapcsolat. Ami a királynéi udvarházat illeti, valószínű, hogy a XIII. század második felében a Várban volt egy veszély esetére épített királynéi udvarház. A Kammerhoffal való azonosítását nemcsak a pénzverde jelentés zárja ki, hanem az is, hogy ezt XIV. századi igénybevételekor nem királynéinek, hanem királyinak mondják. À kun főfejedelemnek a budavári domonkos kolostorban tartott 1254-i megkereszteléséből (a szövegben nem István és Erzsébet esküvőjéről van szó !) nem lehet királyi központra következtetni (Kubinyi i. h. és Fügedi, Századok 1964, 780), mert a kunok térítése teljesen a domonkosok kezébe volt letéve, és a domonkosok 1239-ben közreműködtek a kunok beköltöztetésében (SRH II. 554). A kunok megkeresztelt főfejedelme, Erzsébet apja azonosítható a Bánátban székelő Zeyhanus (helynévben: Száján) kun fejedelemmel, akit IV. Béla 1255-ben carissimus cognatus noster-n&k címez (HO VIII. 62; Györffy, Tört.földr. I. 869; vö. 1965, 117). Száján 1262-ben halhatott meg, mert veje, István ifjabb király ettől kezdve viselte a „kunok ura" címet (Szentpétery, Századok, 1921, 82—83). Budavár megszállásakor az utcákat kijelölték, és a telkeket kiosztották az igénylőknek. Jjócsy Erzsébet a telekhomlokzatok nagyságának vizsgálatából kiderítette, hogy e méretekben 18 láb és 60 láb között 3—3 lábnyi (fél ölnyi) ugrás figyelhető meg, ami egy 97 cm-es mértékre mutat (BudRég 1964, 193). Vajon ez a