Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

mérték azonos-e azzal a communis canna muratorum-m&\, amellyel 1278-ban a Szigeten telket mértek? (Mon. Bp. I. 171.) Lócsy arra az eredményre jutott, hogy az Országház utca telkei nagyjából egyforma méretűek; átlagban 54—60 láb között, ami nagy méretnek számít. A rajta levő épületek zömmel a XIV. században épültek. Ebből azonban nem következik, hogy az utcát csak a XIV. században nyitották, amit egyébként a szerző sem állít. Az a körülmény, hogy a Magdolna templom az Úri utca és Országház utca meghosszabbítása között helyezkedik el, bizonyítja, hogy építésekor a két utca ki volt jelölve. Kelenföldre 1. Pataki, 1942; BTB I. 231; Pestre 1. uo. 53, 60—61, 226—227 és passim; a Budapest körüli falvakra általában 1. Gárdonyi, TBM 1940, 14—27; BudRég 1945, 381—392 és az egyes helységeknél megadott irodalmat. Felhévízre 1. Kubinyi, TBM 1964, 85—180. Az esztergomi és felhévízi keresztesekről Pázmány P. óta az volt a köztudatban, hogy a johannita (Jeruzsálemi Szent János) lovagrendhez tartoztak. Csak legutóbb mutatott rá Boroviczény György kéziratos orvostörténeti munkájában, hogy a johanniták nem azonosak az esztergomi „stefanita" ispotályos keresztesekkel (1970). A Szent István keresztes ispotály nem lovag-, hanem kanonokrend volt, de 1286-ban az akkori keresztes lovagokkal közösségben voltak (Mon. Bp. I. 224-226). Csőt (Csút) monostorára 1. Oszvald, Turul 1936, 6 — 11; MűvtÉrt, 1957, 241—242 és Mezey, TBM 1963, 7—42. Mezey nagy erudícióval megírt cikkében — Knauz és Ortvay nyomán — feltételez egy csúti főesperességet, mely az esztergomi egyházmegyéhez tartozott volna, és a Csepel-szigetre terjedt volna ki. A IX. Gergely 1232-i bullájában említett archidiaconus de Chut (Wenzel I. 300, s tőle. Mon. Strig. I. 284) azonban téves olvasat, s mint Erdélyi megállapította, az eredetiben archidiaconus de Chunt, azaz hon ti főesperes áll (PRT, I. 712). Észrevételem nvomán a csúti esperesség létét megcáfolta Mályusz, LevK 1970, 271 — 277. A Margitsziget irodalmára általában 1.'Feuerné 33; BTB I. 52—53 és 415—419. Boldog Margit irodalmára általában 1. Árpád 388; BTB I. 420—421. Kiemelendő az újabb irodalomból Lovas, PhalmiÉvk 1915 — 16, 203—364; Koltai Kastner, Minerva 1929, 245 — ; Mályusz, Károlyi Emlékkönyv 343—384, melynek újszerű eredményeit magunkévá tettük. Lovas id. értékes műveinek Marcellus szerzőségére vonatkozó igazolatlan feltevésével a szövegben foglalkozunk. Gazdaságtörténeti irodalmat ad: BTB I. 243—251. Buda és a környék XIII. századi társadalomtörténete feldolgozatlan. Ilyen vonatkozású tanulmányokat sorol fel a BTB I. 251—257; továbbá 1. a Budapest egyes előtelepüléseinél (Óbuda, Pest, stb.) adott irodalmat. A hospes-réteg és a céhek kezdeteire 1. Jjederer, Századok 1928, 521 — , 533 — . A pesti révészek szervezetének kereskedő-gilde értelmezését nem látjuk bizonyítottnak. A városi adminisztrációra, oklevéladásra, pecsétre alapvető Kubinyi, TBM 1961, 109 —143. A Kun László-kori budai vonatkozású eseménytörténetre 1. Szabó K., és Pauler 1899, II

2

. Az országgyűlésekre és zsinatokra 1. BTB I. 279 —. A XIII. századi hazai irodalomra 1. az SRH I—II. bevezető tanulmányait; Györffy 1948; ifj. Horváth J. 1954; Mezey 1955; Klaniczay, MIrodTört I. 66—; Mályusz 1967. A ferences krónika folytatásához vö. Kristö, Századok, 1967, 457—. Ákos mesterre vonatkozó felfogásomat (1948 és e mű kézirata) nagyrészt elfogadta és jelentős monográfiában fejlesztette egy XIII. századi krónikaíró életművének ismertetésévé: Mályusz, 1971. A beginizmusra általában 1. Mezey 1955. tanulságos fejtegetéseit; a margitszigeti domonkos apácakolostor beginaház jellegét illető fenntartásainkat 1. a szövegben. A XIII. század végi budai eretnekség beható tárgyalását 1. Székely, Tanulmányok 32 —. Kéziratom eseménytörténeti részét azért zártam le az 1301. évnél, mert az 1301 utáni fejlemények megírására Székely Gy. vállalkozott, munkája azonban nem készült el. Kéziratomat a MTA Történettudományi Intézete 1964-ben vitatta meg, amikor Fügedi E., Heckenast G., Mályusz E., Paulinyi O. és Székely Gy. tett figyelemre méltó bíráló megjegyzéseket. A hozzászólók főleg egy európai kitekintésű várostörténeti bevezetést hiányoltak, joggal, mert erre a maga idejében Salamon is kísérletet tett (II. 98—113). A bevezetéssel kiegészített kézirat (rövid változatát franciául 1. CCM. 1969, 127—146, 253 — 264) 1968-ban került, rnint doktori értekezés megvitatásra, ez alkalommal Gerevich L., Kumorovitz L. B. és Székely Gy. volt opponense. E helyen mondok köszönetet mindazoknak, akik a munka elkészítésében segítségemre voltak. JEGYZETEK 1 Ferrari 56—60. 2 Reg. Arp. 716, 716, 719, 721, 724, 725, 728, 735, 736, 737, 738, 742, 751, 752, 753, 772, 786 és 793 sz. 3 Kovachich 1799, 361—364 és Mon. Bp. I. 41— 43; vö. Salamon, III. 34—84; Tagányi, Századok 1887, 61—62; Pauler 1899, II

2 522;*Schmall, II. 93—104; Gárdonyi, Turul 1910, 75—84, 117—127; Reg. Arp. 781. sz.; Fügedi, TBM 1961, 17—107. Hitelességét támogatja, hogy most már nem csupán Jagelló-kori átiratait ismerjük, hanem a zágrábi áll. levéltárban megtaláltuk 1320—29 között kelt átiratának egy könyvtáblából kifejtett darabját (Zágrábi kp. o. lt. 2. 1. 18.). 4 PRT II. 325; Mon. Strig. I. 521; ZW, I. 160. 5 Fejér, IV. 1. 132—135; HúScava, 16—17, 42—44. 6 Domanovszky, 18—27; Fügedi, TBM 1961, 41. 7 Hodinka, 417; VMH I. 187—188. 8 Fügedi, TBM 1961, 78—79; Századok 1964, 775; Kubinyi, TBM 1961, 127; 1964, 93; Zolnay, TBM 1963, 78—80. 9 Mon. Vespr. II. 383—384; Garády, BudRég 1943, 206—233; Bp. műeml. II. 193; Bártfai 1938, 24. 10 Pataki, BudRég 1950, 292—293. 11 L. Bécsújhely, Vágújhely, Sátoraljaújhely nevében. 12 Mon. Bp. I. 48—49. 13 Mon. Bp. I. 54, 72—74; Mon. Strig. I. 575; Fejér, V. 2. 442. 14 Uo. 71—72, 100, 145; PRT II. 325; Fejér, V. 2. 114; Gombos, III. 2518. 15 Mon. Strig. I. 521; Fejér, IX. 7. 695; Gombos, III. 2025, Mon. Bp. I. 119. 16 Reg. Arp. 736, 737, 744. 17 Dörrie, 193; VMH I. 198. 18 Györffy 1965, 116—117. 19 VMH I. 203, 204, 208 — 210, 231; Györffy 1965. 91. 20 VMH I. 231, 285; vö. Anjou-kori II. 226. 21 HO VI. 46—47. 22 Mon. Bp. I. 48—49.