Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az ötvenes években Berki Mihály nemes perbe fogta a tárnoki királynéi népeket, nyilván tárnokokat, hogy kétekényi földjét elfoglalták. A perben ítélkező királynéi udvarbíró először úgy döntött, hogy a királynéi népek budai „jobbágyai", azaz tisztjei (köztük egy száznagy és egy billogos) fogják megmutatni a nemesi föld határát. Nem sokkal ezután kiadtak egy oklevelet, amely szerint a királyné említett „jobbágyai" felsorolt tanúikkal, tekintélyes óbudai, tárnoki, martonvásári, tétényi, pest vári (azaz budavári), torbágyi és újbudai lakosokkal esküt tartoznak tenni a föld ügyében.

52 Kérdés, hogy mit kell a fenti Budán érteni: hol volt a királynéi gazdaság központja, ahol a királynéi népek tisztjei éltek ? Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy nem új keletű gazdasági szervezetről van szó, hanem olyanról, amely már a tatárjárás előtt is működött. Erre mutat egyrészt, hogy királynéi tárnokmestert már 1238-ban említenek,

53 másrészt, hogy a Tárnok ~ Tárnokvölgy helynév létrejötte több évtizedes múltat enged feltételezni. A királyné udvari szervezete tehát már a tatárjárás előtt is fennállott, s ha központja már ekkor Budán volt, csak Óbudát jelenthette; akár szűkebb értelemben Óbuda várost, akár tágabban véve a Római fürdőtől a Margitszigetig és a Vár derekáig terjedő területet. Mivel pedig az ötvenes években Buda hazai forrásainkban még mindig Óbudát jelentette, itt kell keresnünk a királynéi jobbágyok központját. Ugyanerre mutat, hogy tanúik felsorolásakor első helyen óbudai tanúkat említenek. A tárnok völgyi per második szakaszában, a hatvanas években megváltozott körülményekkel találjuk magunkat szemben. A Berki nemesek most már nem a királynéi népek óbudai tisztjeit, hanem a budavári, más néven pestvári polgárokat perlik a tárnokvölgyi föld elfoglalása miatt. A per Olivér királynéi tárnokmester elé került, aki esküt ítélt a Berkieknek; a polgárok azonban nem fogadták el Olivér ítélkezését azzal, hogy ők a földet a királytól kapták, és az ügy a királyra tartozik. Utóbb sem jelentek meg eskütételre, amit a királyné bírósága nekik ítélt, inkább elvesztették a birtokot.

54 Az a körülmény, hogy a Berkiek az ötvenes években a királynéi népeket, a hatvanas években pedig a budavári polgárokat perlik, többekben azt a gondolatot ébresztette, hogy királynéi népek olvadtak be a polgárságba. A budavári polgárok királynéi függése alátámasztható azzal is, hogy a királyné bírósága tárgyalta ügyüket, márpedig a középborban általában az alperes bírósága illetékes. Meg kell jegyeznünk, hogy a kérdés megoldására más magyarázat is lehetséges. Hajnik Imrének a középkori magyar perjogról írott klasszikus munkájában a következő ide vonatkozó tételeket olvassuk: „Csak a XIII-ik század végétől fogva . . . lesz az illetékességre nézve döntő az alperes hovávalósága" ; „ . . . a perbeli illetőség a per tárgya szerint is irányult, például . . . városi fekvőségek iránt, ha nemesek kezén is voltak, a városi bíróságnál kellett perlekedni ...";„... a birtok megvételével az arra vonatkozó perek is a vevőre átszállottak", amihez hozzátehetjük, hogy vitatott birtok esetén az új adományosra is átszállottak. Végül: „A bíróság illetéktelen volta perbeli kifogásul szolgált . . . "

55 A per a budavári polgárokra kétségtelenül a nekik adományozott birtokkal együtt szállt; minthogy királynéi földről volt szó, továbbra is a királyné bírósága vitte a pert, a budavári polgárok azonban illetéktelennek tartották a királyné bíróságát, amivel kifejezésre juttatták, hogy nincs közük a királynéhoz. Az ismert királynéi jobbágyok nem is szerepelnek a per folytatói között, és nincs adatunk arra, hogy felköltöztek volna a Várba, mindamellett a Vár déli harmadában megállapítható tárnoki szervezethez tartozók jelenléte. A királyi tárnokmester alá tartoztak a kamaraispánok és a zsidók, ami pedig Majos mestert illeti, ő kisebb megszakításokkal 1274 1280-ig viselte a királynéi tárnokmesterséget.

56 Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a Vár déli harmadában, ahol a királynéi tárnokmester háza is állt, van-e jogunk királynéi udvarházat feltételezni. A királyné budavári lakhelyére több adat enged következtetni. Először is feltűnő, hogy az első budavári rektor, Preussel Henrik osztrák lovag 1264 őszén Mária királyné bizalmasaként került e helyre. Egy fél év múlva, amikor István ifjabb király elfoglalta a német forrásban Oven-nék nevezett Budavárát, innen űzte el anyját, Máriát. Mária királyné 1267 -68 körül a budai várban adta ki azt az oklevelét, amelyben a királynéi kápolnában való eskütételre utasítja a budavári polgárokat. Izabella királyné 1278-ban azt írta, hogy „királynéi házában" gyermekségétől fogva hűségesen szolgált neki György budai polgár, királynéi főszekerész (akinek anyja, Menne, Kun László dajkája volt), és Izabella az 1285-i tatárjárás idején a budai várba zárkózva báróival, udvarának apródjaival és a budai polgárokkal, figyelte a pesti parton nyargalászó tatárokat.

57 Bár egyik adat sem jelöli meg az udvarház helyét kifejezetten a Várban, ezek az adatok látszólag egy budavári királynéi házra mutatnak. Figyelembe véve azt, hogy a királyi és királynéi udvarhoz tartozók Majos mester palotája környékén laktak, és itt kaptak helyet a ferencesek is, akikhez Mária királyné a domonkosoktól