Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

átpártolt,

58 elsősorban a Vár déli harmadában tételezhető fel királynéi udvarház, s így gondolhatunk arra, hogy ennek maradványait rejtik a palota alatt előkerült XIII. századi épületek. E feltevésnek nem kedvez, hogy e területen a XIII. század második feléből csak kevés érem került elő,

59 bár e hiányt azzal is magyarázhatjuk, hogy a királynék várbeli udvarházukat igen ritkán, inkább csak veszély esetén keresték fel. A királynéi oklevelek keltezési helyei valójában inkább óbudai és margitszigeti tartózkodásra mutatnak. Óbudán, mint láttuk, királyi palota állt, a Margitszigeten pedig kifejezetten királynéi udvarházat említenek. Az ötvenes években Mária királyné minden pénzét és ékszerét két nagy építkezésbe ölte: a szigeti apácakolostorba, mely leánya, Margit befogadására épült, és a visegrádi fellegvárba, amelyet menedékül szánt maga és a szigeti apácák számára. Az apácakolostor mellett állt egy 1289-i oklevél szerint a királynéi kúria.

60 Mária, Erzsébet és Izabella királyné ,,Buda" (Óbuda) mellett leggyakrabban itt keltezett oklevelet. A Vár déli részének 1258 körüli megszállásával és az első rektor 1264-i kinevezésével tekinthetjük lezártnak a Vár betelepítését. A Vár építési munkái azonban ezzel még nem fejeződtek be. A IV. Béla és István ifjabb király által 1266-ban kötött egyezségbe bevették, hogy a király nem kényszeríti várépítésre a Dunától keletre lakó népeket, 1276-ban pedig IV. László úgy rendelkezett, hogy az örökös nélkül elhalt pesti polgárok vagyonát kétharmad részben a budai vár erődítésére fordítsák.

61 Budavár közigazgatási kerülete, disztriktusa nem csupán a Várhegyre terjedt ki, hanem, mint Váralja 1313-ban kifejezetten megmondják, hozzá tartozott a Váralja és Pest is.

62 A Vár északkeleti lejtője le a Dunáig korábban sem volt lakatlan. Ez a terület a Vár megszállása előtt Felhévízhez tartozott, s mint említettük, az első megszállók innen költöztek a Vár északi végére. Ilyen módon a várbeliek fenntartották jogukat a Váraljára, mely egyébként is gazdaságilag a hegyen épült város síkföldi, Duna-parti függvénye volt, és fontos, még római eredetű útvonalaival, valamint dunai kikötőivel kivette részét a Vár kereskedelmi forgalmából. Ügy látszik, hogy kezdetben ezt az új váraljai települést nevezték Üjbudának; a tárnok völgyi tanúk között (1259 után) ,.óbudai" és ,,pestvári", azaz budavári emberek mellett ,,újbudait" is említenek, amin mást, mint Váralját aligha érthetünk. Hogy Újbudát ezen a tájon kell keresnünk, mutatja az említett 1355-i határjárás is, amely szerint a Szent Jakab-templom (újlaki templom) mellett vitt az Óbudáról Újbudára vezető út.

63 Amint Óbudát Szent Péter és Pál apostolokról nevezett templom ékesítette, Üjbuda templomát az 1253-ban szentté avatott Péter mártír tiszteletére emelték. A templom közvetlenül ezt követően épült, egy időben a várbeli Mária Magdolna-templommal, és mindkettő egyaránt a vári Boldogasszony-templom filiája volt. Jogviszonyának rendezésére már 1257-ben sor került, amikor Benedek érsek megállapította, hogy az új plébánia a Boldogasszony-plébániától való függése jeleként évi négy márka három fertó censust tartozik fizetni. A Szent Péter-templom, melynek alapfalait a szentély alatt a babonás kőművesek kakasáldozatával a Csalogány utca 7 9 11. alatt tárták fel, utóbb nevet adott a vízivárosi Váraljának is; a XV. századtól ugyanis e külvárost Szentpéternek vagy Szentpétermártírnak nevezték.

64 A Váralja összeszűkülő déli végénél, az újkori kapucinus kolostor helyén (Fő utca 32.) épült fel az ágostonos remeték Szent István mártírról nevezett klastroma. A remeték perjele már a Margit-tanú vallatáskor tolmácsként szerepelt a két pápai inkvizítor mellett.

65 Váralja lakóinak zöme magyar volt. Neve szerint az lehetett Feke ács, akinek fiacskája, János ,,kórságos" volt, és Margit sírjának meglátogatása után meggyógyult. Emellett Váralja többnyelvű lakossággal is rendelkezett. A tanú vallatások során vették fel egy váraljai őrült nőnek, Ehellős (Acileus) és Féra asszony leányának, Erzsébetnek a vallomását. Erzsébet búskomorságba esett, mert vőlegénye, Tamás hosszú időre eltávozott. Gyógyulása után Erzsébet maga mondta el, hogy az 1270. évben, Szent Mihály havában, szüretkor kiment apja szőlejébe. Este hazatérve enni adott megkötött kutyájának, s ekkor észrevette, hogy egy szörnyű nagy fekete kutya szalad el mellette, amitől úgy megijedt, hogy átszaladt a szomszéd házba. Itt az ablakon át három olyan gyönyörű fényes alakot pillantott meg, hogy rájuk sem tudott nézni. Ettől még jobban megrémült, olyannyira, hogy rájött az őrültség; kavarólapátot ragadott a kezébe, rátámadt apjára és anyjára. A kétségbeesett szülők a leányt tüstént lefogták, két kezét kenderkötéllel hátrakötötték, lábára pedig vasból készült lóbéklyót raktak. Több hónap múlva megkötözve csónakon átvitték Margit sírjához, ahol ,,szóla ez lean németöl, tótul", valamint anyanyelvén, magyarul.

66 A tót nyelv megtanulására a váraijaiaknak módja volt, mert az északi Váralján, a Várfok Tótfalu utca környékén a XIII. század második felében szláv falutelepülés jött létre: TótfaluP A -falu összetételű helynév többé-kevésbé meghatározza a helység korát; ilyen típusú, népnévvel össze20* 307