Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az 1226-ot követő évekre tehetjük a királyi udvarház, helyesebben a palota építésének elkezdését. Erre mutat, hogy kápolnáját az 1235-ben szentté avatott Erzsébet tiszteletére szentelték. A palota, melynek pompás román stílű kőfaragványokkal ékes romjait az óbudai református egyház telkén (Kálvin köz 2 — 4.) tárták fel, ábrázolva is látható Óbuda város középkori pecsétjén. IV. Béla trónralépésétől kezdve előszeretettel innen intézte az ország ügyeit. A nádor 1236-ban ítélkezett „Budán"; 1238-tól kezdve oklevelek igazolják, hogy IV. Béla a nagyböjtöt „Budán" töltötte, amiről Rogerius is tudósít; 1238 januárjától szerepel Benedek óbudai prépost, aki egyben alkancellár; 1239-ben Óbudán ítélkezett az alországbíró, az a bírói hatóság, amely néhány évtized múlva állandóan Budán székelt, és végül, de nem utolsósorban az 1241 előtti évekre vonatkozik Rogerius megjegyzése, mely szerint Óbuda a többinél alkalmasabb központ (locus communior) volt.

137 Óbuda területén még egy királyi kápolna állott, a „budai Szent Jakab-egyház" a mai Szép- Szent Jakab völgy torkolatában. Bár az 1212-i határleírásban nem említik, lehetségesnek tartjuk, hogy már ekkor fennállott mint a Szépvölgy fejénél kitapintható királyi „allodium" tartozéka. Egyrészt az 1212-i határleírás nagyon szűkszavúan adja vissza az egyháznak jutott Buda és Felhévíz határvonalát, másrészt valószínűtlen, hogy királyi kápolnát építsenek egy választóhatár köve mellé, egy kettévágott völgy torkolatánál. Valószínűbb, hogy a kápolna építése visszavihető a XII. századig, amikor Buda még nem volt kettévágva e szokatlan mesterkélt határvonallal. A Szent Jakab-egyházat ugyan először 1247-ben említik azon egyházak között, amelyekre a veszprémi püspök jogot formált, de magából a felsorolásból is kiderül, hogy a tatárjárás előtt fennállt.

138 Budához tartozónak mondja számos oklevél a Margitszigetet is. Eredeti neve XIII. századi Margitsziget oklevelek szerint Insula Lepor

urn volt, ami szó szerint magyarra fordítva „Nyulak szigete", régi magyar nyelven azonban Nyúl-szigetnek nevezték. A Margit-legenda középkori magyar fordítója két ízben szó szerinti fordítást adva „Nyulak szigetét" írt, de egy helyen megfeledkezve a latin előképről „Nyúl-szigete" névalakot használt, s ennél is többet mond, hogy Nyúl-szigetnek nevezte 1752-ben egy, a török időkre visszaemlékező öreg tanú.

139 Ezt a nevét bizonyára azért kapta, mert sok nyúl volt rajta, és alkalmas lehetett a kedvelt régi vadászati mód, az agarászás gyakorlására. Tatárjárás utáni adatok szerint királynéi udvarház is állott rajta. A sziget első épülete, amely oklevélben szerepel, a Szent Mihály arkangyalról nevezett egyház, eredetileg talán az udvarházhoz tartozó kápolna volt. Amikor XIII. századi templomának romjait 1923ban Lux Kálmán kiásta (majd utóbb újjáépítette a mai Nagyszálló mellett délre), alatta egy régebbi kis kápolna alapfalait lelte meg.

140 Először 1225-ben említik, amikor II. Endre a Buda szigetén alapított Szent Mihály-egyháznak adományozott Jenő faluban (a Margit-híd pesti hídfőjénél) két háznépet, amely eddig a szolgagyőri vár népei közé tartozott. A két családból megnevezett három férfiemberről (Ákos, Vidolt és Endre) megmondják, hogy rustici, azaz parasztok, ők láthatták el gabonával a kis létszámú egyházi testületet. Ekkor az egyház még nem a premontrei rendé volt. Az a premontrei kolostor jegyzék ugyanis, amely 1234 körül (de mindenképpen a kun püspökség alapítása, 1228 után) készült, még nem említi a rend magyarországi monostorai között. A XIII. század végén készült jegyzékben már úgy szerepel, mint a váradelőhegyi (nagyváradi) anyamonostor filiája. Ebben a kolostorjegyzékben azonban más olyan monostort is találunk, így a benyit, amely eredetileg bencés volt, és utóbb kapták meg a premontreiek.

141 A nyúlszigeti egyház az 1235 utáni években kerülhetett a premontreiek birtokába.

142 7. PEST KIÉPÜLÉSE ÉS PUSZTULÁSA — A TATÁRJÁRÁS Fővárosunk területén nyugati értelemben vett városi fejlődés először Pesten indult meg. E fej- Pesti lődés történelmi előfeltételei adva voltak az 1200 után beköszöntött gazdasági és társadalmi tele

i

ni változásokban, s ezek csak növelték a pesti rév fontosságát, amelynek bal partján a böszörmény kereskedőváros, jobb partján pedig a szász vendégek települése eddig is nagy forgalmat bonyolított le. Ilyen körülmények között került sor II. Endre uralkodása idején a német vendégek betelepítésére. A betelepítés nagyjából két évszám közé szorítható. 1218-ban még említik a peísti böszörményeket, akik ekkor kamarabérlők voltak, mindeddig viszont Pesten lakó németekről nincs tudomásunk. A pápa 1221 áprilisában — bizonyára az esztergomi érsek panaszára már megintette a királyt és a királynét amiatt, hogy sok böszörmény keresztényeket tart uralma alatt, és mivel együtt laknak, pogány szokásaikat terjesztik. Az 1222-i aranybulla 24. pontja már tilalmazta a böszörményeket és zsidókat a pénzverő kamaraispánság, a sókezelés és a vámszedés tisztségeinek viselésétől. A törvényt elsősorban a böszörmények ellen hozták; a zsidókat inkább