Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Szerencsére a falvak neveit, még ha pusztává váltak is, megőrizte a környező lakosság, s így a határjárásban szereplő Gercse és Megyer falu biztosan azonosítható. Gercse nevét a hidegkútiak őrizték meg; XVIII. századi térképeken a Csúcshegy neve Nagy Görcse és mons Gercse, s így a Csúcshegy déli lábánál fekvő templomromot kell tekintenünk a gercsei templomnak.

115 Az Óbudától északra említett Megér pedig kétségkívül azonos a mai Békásmegyerrel. A további azonosításokat megkönnyíti, hogy számos 1212-ben említett helynév későbbi oklevelekben is felbukkan, Óbuda 1355-i részletes határmegállapító levele pedig, amelyet a középkor folyamán többször, utoljára 1524-ben bejártak és megújítottak, több vonalon követi az 1212-i határpontokat.

116 Az első határjel Buda és Felhévíz között egy földdel borított kerek kő volt. Erről a kerek kőről 1355-ben megmondják, hogy a Szent Jakab-templom felső oldala és az Újbudáról Óbudára vivő nagy út mellett feküdt, tehát a mai Bécsi úton álló újlaki templom tövében. Az 1355-i határvonal egyébként a Margitszigeten álló Szent Klára-kolostortól (a főútvonal mellett emelkedő romoktól) indult ki, nyugat felé átkelt a Dunán, és Óbudát Szentjakabtói elválasztva ért az említett templom északi oldalához. E helytől a völgy talpához ment tovább; a völgy kétségkívül a mai Szépvölggyel azonos. Bizonyítja ezt az 1355-i határjárás és kiváltképpen 1524-i megújítása, mely szerint a völgyben út vezetett, a határ ezen a völgy végéig haladt, s itt fordult északra. A Szépvölgyben azonban két völgy egyesül; az egyik nyugat felől, a Zöldmáli völgyből, a másik viszont észak-északnyugat felől, a mai Fenyőgyöngye felől érkezik. Az a körülmény, hogy a határjárás szerint a völgy és a benne vezető út iránya nyugati volt, s csak a völgy végénél fordult a határ északra, a Zöldmáli völgy mellett szól. Az 1212-i határjárás szerint a határ a völgyből felment az Uza-háshegye ( Wzahashege, Vzahashege, Vzahashage, Vzhashage) nevű helyre. Minthogy hús a középkori magyar nyelvben a hárs neve volt, nem lehet kétséges, hogy a helyes értelmezés Uza-hárshegye, annál is inkább, mert a budai hegyek, közte a Hármashatár-hegy sziklás előhegyeinek flóraegyüttesére ma is jellemző a hárs.

117 Az 1355-i határjárás legkorábbi átiratában szintén Uzahashege áll. Mivel ez a Zöldmáli völgy végétől északra feküdt, a Gugger-heggyel, más néven Látó-heggyel azonosítható. A későbbi átiratokban Uzahazhege, illetőleg Uzahazhegye alakot találunk, az 1524-i határmegújításkor pedig már vita volt afelett, hogy Wzahazhegye avagy Wzahazahele a hely neve; a „házhelyet" ugyanis az egyik fél azonosítani kívánta a káptalan egykori majorházának helyével (locum domui allodialis didi capituli). Amennyiben ez a vitatott régi majorház a mai Csatárka-dűlőben feküdt, felmerül a kérdés, hogy hozzákapcsolható-e ahhoz a XII. századi állatviadal-jelenetes faragott kőhöz, amely itt került elő.

118 Lehet, hogy itt már a XII. században állott királyi vadászház, melyet 1200 körül, illetőleg 1212-ben a káptalan kapott meg, és egy ideig majorsági épületnek használt. Uza-hárshegyétől az 1212-i határ a Mogyorós-hegyig és a Csemerkőnek mondott kőig ment.

119 A későbbi határjárásokból megtudjuk, hogy az előbbi hegytől északra haladva értek a Mogyorós-hegyre, amelynek kiemelkedő, nyugati oldala köves csúcsán egy nagy nevetlen kő volt határként kijelölve. Ezek alapján a Mogyorós-hegy a 382 m magas Kecske-heggyel azonosítható, melyen ma a háromszögelési gúla egy szétvert nagy kő maradványai felett áll. Helytörténészeink e határvonalat többnyire a Szépvölgy keleti peremén, a Remete-hegyen és FelsőKecske-hegyen vezették, ez azonban biztosan cáfolható az 1355-i választóvonal folytatásából. Ugyanis 1355-ben a királynéi és káptalani Óbuda választóvonala a Mogyorós-hegyen keletre fordult, és átszelve egy völgyet egy másik hegyre ment, majd ennek végétől szinten egy völgyön át a szőlők közötti gyalogúton leereszkedett a Fejéregyházára vezető nagy útra, mely Fejéregvházánál az esztergomi nagy útban folytatódott. A Mogyorós-hegytól keletre eső völgy nem lehet más, mint a Szépvölgy felső szakasza, az ettől keletre fekvő hegy pedig a Felső-Kecske-hegy, melyről csakugyan egy völgy, gyalogút és út (a Perényi út) vezet le a Bécsi útra. Óbuda 1212-i határa a Mogyorós-hegytől (Kecske-hegy) tovább (északra) menve egy völgybe ereszkedett le, két út között haladt, majd elérte Verhard szántóföldjét,

120 utána felment a gercsei szőlőkig, végül Gercse falu végéig. Alig lehet vitás, hogy ez a Gercsét megközelítő két úttal jellemzett völgy a mai vitorlázó repülőtérrel azonos, amelynek aljától, a Hidegkúti út közeléből északkeletnek fordulva, a Vöröskővár domb északnyugati lankáin ma is gyümölcsösöket találunk, és innen emelkedve jut az ember a gercsei templomrom közeléig. Gercsétől az 1212-i határ felmegy egy lukas kőhöz, majd lejjebb ereszkedik a Hegyes-hegy alatt, határjelekkel elér az úthoz, átkel egy halmon, és ugyancsak határjelekkel felmegy a Pilis-hegyre. A lukas kő Smith János 1813-i térképén a gercsei templom mögötti hegyoldalban Durchlöcherter Felsen Saxum perforatum néven van feltüntetve. A Hegyes-hegyen az óbudaiak minden bizonnyal a mai Csúcshegyet értették, mely Óbuda felől minden hegy közül a leghegyesebb benyomást kelt. Az a hely, ahol az út vezet át, minden bizonnyal a Virágos-nyereg, mely ma is a hegyvonulat legjárhatóbb átkelője, a domb pedig a közelében emelkedő Vihar-hegy lehet. Végül a Pilis-hegy nevével árulja el, hogy fátlan, kopasz hegyet kell értenünk rajta; szláv eredetű régi pilis szavunk ugyanis