Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
mellette a tatárjárás előtt egy ,,bécs" vagy „Bécs". Mivel pedig Űjbécs falu (a XV. századi Bécs) úgy létesülhetett, hogy a böszörmények ide áttelepültek Pestről, valószínű, hogy Pestnek másik neve volt Bécs. De ha a XV. századi elnevezés tükrözné az eredeti helyzetet, Bécs falut akkor is Pest ikertelepülésének kellene tekintenünk: olyannak, mint a budai Ofen Pesthoz viszonyítva. A két település ősi összetartozását valószínűsíti, hogy a Bécs név eredetét ugyanúgy egy kemence jelentésű szóban találjuk meg, mint a Pest, Ofen és Paele helynevekét. Mielőtt a kemence elnevezéseit vennénk vizsgálóra, nézzük meg, hogy milyen volt a régi mészégető kemence. Budapest területén két helyen ástak ki régészeink középkori mészégető kemencét: Óbudán a Selmeci utca kezdeténél egyet és Békásmegyer északkeleti sarkában, a Duna és a Kalászi-patak összeszögelése alatt négyet. E sík talajon leásott kemencék alakja lényegében megegyezett. A kör alakú kemencetér 2,5-3 méter átmérőjű volt, melynek aljához, a tüzelőnyíláshoz egyik oldalról enyhén lejtős lejáró irányult, ami által a kiásott kemencetér felülről körte alakúnak látszik. A kemencét agyagos talajba ásták; az agyag a kemence falán vastagon átégett. Az alul hagyott tűztér felett rakták be a mészkövet; a földből kidomborodó mészkőkupacot agyaggal burkolták, füstnyílásokat hagyva rajta. A mészégetés után tetejét kibontva emelték ki a meszet, majd az üreget újból használatba vették. Az elhagyott mészégető helyet ilyen földbe ásott üregek jelezték. 44 A hegyvidéki mészégetés archaikus módját Erdélyből ismerjük. A kemenceteret ,,mart"-ba vagy meredek oldalba ássák boglya alakú üreget alkotva, mely oldalt lapított, befelé mélyebb. A kisebb kemence átmérője és magassága három méter, a nagy magassága elérheti az öt métert. A part felé néző alján ember által is járható 1 j i X í j 2 méteres tüzelőnyílást raknak nagy kövekből, s felette a nyitott oldalt égésálló kővel zárják el. A kemence alján tűzteret alakítanak ki úgy, hogy a mészköveket ember magasságúra felboltozzák. E boltozás tartja a további égetendő mészkövet, melynek a földből kiálló dombját agyaggal tapasztják be, hat-nyolc szelelőnyílást hagyva rajta. Ugyanezen az elven épülnek fel a Bükk vidéki mészégető kemencék, melyeknél a felboltozott mészkövet bótkő-nek, s e műveletet bótolás-nak nevezik. 45 A hegyvidéki mészégető kemence szerkezetében hasonlít a boltozott pincéhez. A kemence neve az indoeurópai nyelvek egy részében &pek- 'sütni' tőből ered. Erre vezethető vissza a német becken 'sütni' és a Backofen 'kemence'; ennek ősszláv *peko alakjából -tb képzővel alakult egy *pektb 'kemence' szó, amely a bolgár-szlávban pest, az oroszban pec alakot öltött. Az oroszból bejutott a szó pec alakban a kun nyelvbe is; egy régi török nyelv pedig, amelyben a szókezdő p- ismeretlen volt, bee alakban vehette át, A különböző nyelvekben másodlagosan fejlődött a szó 'üreg, barlang' jelentése az elhagyott kemenceüregek után, és 'szikla' jelentése az égetésre alkalmas kő után. De megvolt a pak-, illetőleg pac- 'süt' igető az óirániban is 'kemence' jelentésű paci származékával (vö. avesztai kicsinyített paciko alakját); ez a közép-irániban pec- alakban kellett jelentkezzék, mint ahogy kelet-iráni nyelvjárásokban pec-, pië-, piz- alakban ma is él. 46 Meglehetett a peci 'kemence' szó a fejlett építőkultúrával rendelkező iráni kálizok eredeti nyelvében is, ha pedig a kálizok a kazárok, illetőleg kabarok között eltörökösödtek, a szó átkerülhetett a török kabarok nyelvébe, itt szükségszerűen beci alakot kellett öltsön, mert a régi török nyelv a, p hangot 6-vel helyettesítette. Űgy látszik, hogy ez a szó meghonosodott becs alakban a magyar nyelv egy részében is. Erről nemcsak a Bécs helynevek tanúskodnak (így az ausztriai Bécs; Zalában a középkorban négy Bécs — közte egy Űjbécs — ; Sasad határában 1531-ben Bécskő helynév), hanem igazolja a moldvai csángóban ma is élő bécs szó. Ez ma borospincét jelent, de a jelentése nyilván elhagyott mészégető kemence felhasználása révén alakult ki. Még jellemzőbb, hogy a románba is átkerült beciu szó Munténiában ,,boltozást", Moldvában gödröt, pincét jelent. 47 Bár a bécs szó bekerült tájszóként a magyar nyelvbe, más nyelvjárások egyidejűleg a kemence, pest és talán a pécs szót használták. Pestnek Bécs elnevezői mindamellett nemcsak magyarok lehettek, hanem itt megtelepedett böszörmények is, akik a várat karavánszerájjá építették át. A kazárokat 965-ben sújtó orosz győzelem elvágta mohamedánjainkat keleti hazájuktól, és Buda-Pest elapadt a dirhemforgalom Magyarországon. Nyolc évre rá, 973-ban Géza nagyfejedelem elküldte mellozese követeit I. Ottó császár udvarába, Quedlinburgba, s ezzel döntő fordulat állott be kapcsolatainkban. A nyugat felé fordulás eredményezte, hogy Géza áthelyezte székét Esztergomba, ahová a dunai hajókon ,,sok vidék gazdagsága gyűl össze". Géza azt a vámolást, amit elődei Óbudáról, majd Pestről végeztek, Esztergomból folytatta, s ezzel alapítója lett az esztergomi árumegállításnak. Esztergom mellett Pécsváradot, illetőleg az itt fekvő Gyécséd falut vélelmezzük Géza másik, téli udvarhelyének. Esztergom maradt az első székhely még a XI. század elején is, amikor a várszervezet egységes kiépítésére és az egyházszervezésre került sor, s ez volt a fő oka, hogy a hosszú idő óta jelentőségét vesztett Óbudát az új berendezésnél teljes mellőzés érte.
