Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

újfajta függőség felé vezetett. Krónikáink már fel sem jegyezték a törzsek nevét, csupán a törzsfőket, akik a X. században az uralomért versengtek. E törzsfők között azonban felleljük az arab és a bizánci források által feljegyzett főméltóságokat is, és így képet alkothatunk magunknak arról, hogy a fejedelmek hol telepedtek meg. Anonymus, akit budai prépostnak tartunk, s aki a pest budai helyi hagyományokban igen tájékozott volt, azt állítja, hogy a honfoglaláskor a mai Budapest területén két vezér: Árpád és Kurszán választott szálláshelyet magának: Csepel-sziget Árpád nyári szálláshelye lett, míg „Kündü fia" Kurszán vára Óbudán emelkedett. Ez a településrend régebbi elképzelések szerint érthetetlen volt. Már a XIII. századi krónikás úgy próbálta a „hét vezért" elhelyezni, hogy az ország különböző pontjain jelölte meg azt a helyet, ahol sátrukat felütötték: Árpádot a királyi székhely, Székesfehérvár mellé, Kund vezért pedig az üresen álló Nyírségbe helyezte. Ez a krónikás kombináció vált alapjává a legújabb kori történeti elképzeléseknek, amelyek a krónikák és Anonymus eltérő vezérnévsorainak és vezéri szálláshelyeinek egyeztetésével próbálták a törzsi központokat kikövetkeztetni. A kétféle és egymásnak ellentmondó vezérnévsorról azonban kiderült, hogy nem hiteles, a vezéri központokról vallott elképzelés pedig nem felel meg annak, amit egykorú feljegyzések alapján a nomád szállásviszonyokról tudunk, s így az amúgy is ellentmondásos kép felülvizsgálatra szorul. Mint fentebb kifejtettük, a nomád fejedelmek és főemberek egy-egy folyó partja mentén ingamozgást végeztek téli és nyári udvarhelyeik között, de volt olyan udvarhely is, mint Karakorum, amely félúton feküdt a téli és nyári végpont között, s amelyet évente kétszer kerestek fel. Az udvarhelyek megválasztásában döntő szerepe volt gazdasági okoknak. A fejedelem és kísérete sok ezer hátas és fejős lóval, taligavonó ökörrel rendelkezett; ezeknek legelőt kellett biztosítani. Az udvart élelemmel és kézműves termékekkel a szolgáló népek látták el; az udvarhely megválasztásának előfeltétele volt, hogy ilyen falvakat lehessen telepíteni a környéken; még inkább kedvezett a fejedelmeknek a régi városok szomszédsága, ahol megmaradtak a kézművesek. Fontos szempont volt a fényűzési cikkek beszerzése, ennek módja pedig a távolsági kereskedelem vámolása volt; ezért létesítették udvarhelyeiket lehetőleg fontos révek közelében, s helyeztek oda révészeket és mohamedán vámszedőket. Ha ezeknek tudatában vesszük vizsgálóra az Anonymus fenntartotta hagyományt Árpád Csepel-sziget és Kurszán szálláshelyéről, értelmet nyer a két fejedelem szomszédsága Budapest területén. Csepel-szigetről Anonymus „A Duna szigete" című fejezetében a következőket írja: „. . . Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda, és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket ott hagyva távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét."

20 Anonymus elbeszélésének vannak vitatható részletei. A honfoglalás idején kunok még nem éltek Magyarországon, s így Csepel „kun" vitézről nem beszélhetünk, hacsak nem értelmezzük a kun népnevet úgy, hogy ezzel Anonymus a kabarokat jelölte. Az is kérdéses, hogy Csepel egy ott élt személyről kapta-e nevét. Van olyan nézet, hogy Csepel török személynév; a török nyelvben ugyanis van csépel 'piszkos, sötét', 'rossz idő, vihar' jelentésű szó. A Csepel helynév azonban magyarázható a magyar tájnyelvi csépel 'bozót, növendékerdő' szóból is.

21 Ami a Csepel-sziget fejedelmi sziget voltát illeti, bizonyos, hogy a sziget Anonymus urának, III. Bélának és Imrének is kedvelt tartózkodási helye volt. Ez azonban nem új keletű intézmény volt, mert egyik bejárójánál, Taksonyban fejedelmi udvarhely volt, ami X. századi használatát igazolja, és mint alább kitérünk rá, István király idejében insula Schepel 'Csepel-sziget' volt a királyi ménes egyik őrzőhelye.

22 Az Anonymus által írt, de az ő korában szokatlan insula Sepel név azt sejteti, hogy a névtelen jegyző itt egy korai, reánk nem maradt forrásból is merített. Ennek alapján elfogadhatjuk, hogy a honfoglalás után Csepel-sziget Árpád nyári szálláshelye volt, ahol tavasztól őszig tartózkodott, és ménesét itt tartotta. Árpádnak emellett téli szálláshelye is volt, ahová a szigetről a Lóréven átkelve és a Duna jobb partján dél felé vándorolva jutott el; ennek helyét a Pécs melletti Árpád falu jelöli.