Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az antik Sopianae romjai a IX. században a salzburgi érsek kezébe kerültek, és az itt éledező iparos-kereskedő telep szomszédsága kínált a fejedelemnek mindennél kedvezőbb téli szálláshelyet, Valószínűleg Árpád vámoltatta a Duna szekcsői révét, ahonnan Szeged felé a mohamedánokról nevezett ,,Káiiz út" indult ki, emellett a Csepel-sziget alatti szigetfői (rácalmási) révet, amely az Árpád-korban a Duna egyik fő átkelőhelye volt. Óbuda Még nevezetesebb volt az a rév, amely mellett Árpád vezértársa, Kurszán kündü telepedett meg. Az Árpád-ház krónikásai elhomályosították Kurszán emlékét, és a kündüt besorolták a hét vezér közé, mindamellett Árpád mindenkit elhomályosító személye mögött felcsillant az elfeledett vezértárs alakja is. Anonymus műve 46., ,,A Magyer rév" című fejezetében ugyanis a következőket írja: ,,. . . Árpád vezér, meg összes főemberei . . . tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyer révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. . . . Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt bevonult Attila király városába . . . Ugyanazon a helyen Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott Attila király városától Százhalomig és Gyógyig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Kurszán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette, s ez a név a mai napig sem ment feledésbe."

23 Megtudjuk ebből mindenekelőtt, hogy Kurszán kende a honfoglaláskor az ország természetes földrajzi központjában, Óbuda területén szállott meg. Óbuda ßld- Miért tekinthető Óbuda az ország természetes központjának? rajzi helyzete ^ Kárpát-medencében két tágas alföld nyújtott az állattenyésztésből, földművelésből és halászatból élő népességnek jó életlehetőséget: a Nagyalföld és a Kisalföld. A kettőt a Börzsöny, Pilis, Gerecse és Vértes erdős hegyvonulata választja el, melyen egy vízi út, a Duna visz át Esztergom és Buda között, és három szárazföldi út vezet keresztül, az első Móron, a második Bánhidán, a harmadik Dorogon át. Az első völgy végpontjában létesült Székesfehérvár, távol a Dunától, a második és harmadik völgy útjai viszont egyaránt Budapest felé vezetnek. A Dunán való átkelés ugyanis hosszú szakaszon csak itt volt előnyös, minthogy Visegrádtól Békásmegyerig a Szentendrei-sziget, Pesttől Szigetfőig a Csepel-sziget akadályozta az átkelést. Megyeri rév Hogy a két sziget közötti településcsomón történelmünk első századaiban Óbuda szerepe volt a legjelentősebb, azt a Dunán való átkelés kedvező lehetőségeivel magyarázhatjuk. E szerepet nem érthetjük meg, ha nem vesszük figyelembe, hogy a honfoglaló magyarság, sőt állattenyésztő népességünk még századokig nem csónakon kelt át a nagy folyókon, hanem bőrtömlőn, lovait és marháit úsztatva maga után. így keltek át Anonymus szerint a honfoglaló magyarok az Etil folyón, a Volgán, és így kelhettek át az Anonymus által említett megyeri réven. Hogy milyen módon zajlott le egy ilyen átkelés, azt Ibn Fadhlán 922-i útjának leírásából ismerjük meg legszemléltetőbben. Ibn Fadhlán az Uraitól délre folyó Bagindi folyón való átkelés leírásában elmondja, hogy a folyónál a karaván emberei előszedték tevebőrből készült bőrcsónakjaikat, kifeszítették, leszedték a tevéről a málhát, és megtöltötték a kerek bőrcsónakok belsejét ruhákkal és áruval. Midőn a bőrcsónak tele volt, négy-hat ember ült rá, nyírfaágat vettek a kezükbe, s evezőként használták, amíg a csónak forogva, és a folyótól sodorva átért a túlsó partra. A lovakat és tevéket hívták maguk után, s ezek úsztak utánuk. Mielőtt a karaván bármit átszállítana, szükséges, hogy egy csapat fegyveres harcos elsőnek átkeljen az átkelés biztosítására. Az Urál folyón való átkelés leírásával kapcsolatban elmondja, hogy ez a legerősebb sodrású folyó, amit látott. Látta, amint az egyik bőrcsónak felborult, s akik benne voltak, megfulladtak. Általában itt a karaván számos tagja, sok teve és ló veszett el, s csak nagy üggyel-bajjal tudtak átjutni.

24 Ez a leírás nemcsak az átkelést szemlélteti, hanem megmutatja a különbséget a csendes vizű és gyors vizű folyók között is. Ha most fontolóra vesszük a tömlőn való átkelés és az állatokkal való átgázolás, valamint az úsztatás lehetőségeit a Duna középső szakaszán, meg kell állapítanunk, hogy erre alkalmasnak a Visegrád és Rácalmás közötti szakaszon egyedül a Káposztásmegyer és Római fürdő közti Duna-szakasz, a régi Megyori rév környéke kínálkozik. A Duna ezen a szakaszon a legszélesebb, zátonyokkal tarkított, sodra a leglassúbb, úgyhogy Óbudáig még a víz által elsodort tömlők is partot érnek. A Margitszigetnél viszont a Duna medre összeszorul, sodra megnő, ami alkalmatlanná teszi tömlőn való átkelésre, gázolásra. Ráadásul