Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

mény is, hogy Magyarországon az ezredfordulón az igen forgalmas központokban tartottak szombati heti vásárt, mint erre két I. István kori helynévből következtethetünk. Egyik a veszprémvölgyi görög oklevélben feljegyzett Szombotu helynév, amely a Csepel-sziget déli vége alatt a nagy forgalmú szigetfői rév mellett elterült vásárhelyet jelölte, másik pedig a XI. század eleji Passió Sancti Adalberti által fenntartott Schottin városnév, amely a kortárs Asztrik érseki székhelyének, azaz Esztergomnak a neve volt.

28 A Sobottin nevet a szláv értesülések alapján dolgozó német legendaíró változtathatta át a Szombat helynév szláv Sobota alakjából a német -in képzővel (vö. Szeged^-Segedin, Szombat- -^Sumeten-). E korai Szombathelyek neve a szombati vásárokkal együtt eltűnt, mert István király a vasárnapi templomba járás elterjesztése végett a vásározást vasárnapra tette — innen a vasárnap név - , és az első templomokat a vásárhelyeken építette fel. A templomozás és a vásárhely összekapcsolódására mutat I. László király törvénye (1/15), mely elrendeli, hogy aki vasárnap és a nagyobb egyházi ünnepeken, (így a templom névadó szentjének ünnepén) a templomot elhanyagolva a vásárt látogatja, lovát veszítse. A térítés után két emberöltővel a vasárnapi templomba járás már megszokottá válhatott, mert I. Béla, illetőleg fia, I. Géza az ünnep előtti napon alapított új, szombati vásárokat — mint látni fogjuk Óbudán is , I. László pedig egyenesen elrendelte, hogy aki vasárnap vásárt létesítene, az szüntesse be (1/16). A vásárhelyek ezt követő gyarapodása hozhatta magával a gyakori hétközepi ,,kis vásárnap", a szerda elterjedését, a pénteki vásárt viszont a hazai mohamedánok elleni intézkedések fojtották el, olyannyira, hogy mohamedánjaink 1150-re a pénteki imát is elfelejtették, mint ezt Abu Hamid feljegyezte.

20 Az első vásárhelyeknek az egyházakhoz való kapcsolódását mutatja I. László törvénye is (III/14), amely az elhagyott futárlovaknak a templomnál vagy a vásárban való mutogatását írta elő, a vásárnak a várhoz való kapcsolódását pedig az a törvénycikk (111/20), amely szerint a bitang jószág a várba (civitas) viendő, és a vásáron mutogatandó. Ha ehhez hozzávesszük azt a törvényt, amely a civitas-ról civitas-ra, járó vándorkereskedőket említi (III/ll] a XI. századi ,,váras hely" képe a templommal és a vásárhellyel. Nem voltak ilyen életképesek a világi földesurak által a XI—XII. században létesített vásárhelyek, például az 1055-ben említett ,,Martos vására".

30 Megszűnt vásárhelyeink zöme ilyen korai földesúri alapítás lehet. Ezzel szemben azok a vásárhelyek, amelyek a tatárjárás után épített feudális kőyárak alatt létesültek, sok esetben mezővárosi fejlődés elindítói lettek. A magyarság kialakulása kezdetén megismerkedett a várral. Ural vidéki őshazájában a régészeti kutatás az i. e. VI — III. századból egy jellegzetes földvár-kultúra, az ananjinói művelődés emlékeit tárta fel. Az ananjinóiak telephelyei folyóteraszokra épített földvárak voltak. Hogy vajon ezeket nevezték-e eleink az ugor falu szóval, az nem dönthető el. Ami vár szavunkat illeti, ez iráni eredetű, de átvételének ideje nem állapítható meg pontosan. Amennyiben a keletiráni vára 'vár' szóból ered, az i. e. I. évezredből való átvétel is lehet. A steppére leköltözött magyarság nyelvében mindenesetre már megvolt. 150. A telepes polgárokat üdvözlő feliratos feltehetően Budáról, XIII. század előttünk áll Várépítés 16 Budapest története I. 241