Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

szerint helyezte el vagy költöztette át. A vásárhelyek kötetlensége az oka, hogy a középkori magános vásárhelyek zöme nem fejlődött várossá. A Balti-tenger vidékén a régészeti kutatás elhagyott kora középkori vásárhelyek sorát tárta fel, és a középkori vásárhelyek nagy része falu maradt vagy eltűnt. Ha viszont a vásár helyét a kereskedelemnek biztonságot adó vár árnyékában jelölték ki, a kettő találkozása termékeny fejlődés elindítója lehetett. Várat nemzetségi szervezetben élő társadalmak is hoztak létre, ezek azonban a közösség Várépítés védelmét szolgálták. Több település összetartó lakói építettek egy kisebb vagy nagyobb, mentsvárat, amely a veszély állandósulásával állandó telephellyé is válhatott. Ezek ugyanúgy nem hatottak a városfejlődésre, mint az etnikumközi vásárhelyek vagy az ősközösség kultuszhelyei, a szent ligetek. A nemzetségi szervezet bomlása, a nemzetségfők, törzsfők uralma a település képén is nyomot hagy. A nemzetségfő és törzsfő nemcsak idegen törzsek, hanem saját népe ellen is kénytelen védeni magát, ezért mindenkori tartózkodási helyén katonai kísérettel veszi magát körül, és állandóbb telephelyén mentsvárat emel, vagy ha a közösség maga is várban lakik, ennek egy részét építi ki „fellegvárrá". Az államszervezet kiépítésével a törzsi várak nagyrészt az uralkodó kezébe kerülnek, aki ezekben helyezi el főtisztviselőit, várnagyait. Maga az uralkodó nem egy várban székel, hanem kíséretével együtt körbeutazza az országot, udvarhelyről udvarhelyre menve, hogy a királyi birtokokról az udvarhelyekre begyűjtött terményadót felélje, emellett igazgasson és ítélkezzék. A gyakrabban felkeresett udvarhelyeket megerősítik, várrá építik ki. Megerősítik a feudális állam támaszait: az egyházi központokat, és így kiépülnek a püspökvárak, az erődített királyi prépostságok és apátságok. A biztonságot adó várak vonzzák a kereskedőket, kézműveseket, s így kettős település jön létre: a vár és váralja, amely a vásárhely körül vagy mellett létesül. Ez a kettős település, amely két alkotóelemével is a rétegzett társadalmat tükrözi, még mezővárosi szinten mozog, de magában rejti a várossá alakulás lehetőségét. Hogy a vár és a város között genetikus kapcsolat van, azt az a tény is elárulja, hogy a középkorban vár jelölésére használt szavak előbb-utóbb átmentek a város jelölésére is. A latin civitas, a territórium és annak központja, mely a kora középkorban 'püspöki székhely', majd a IX — XII. században 'vár' jelentést kapott, a XII. századtól a város jelölésére szolgált (vö. az olasz cittá, francia cité, angol city fejlődését). A görög pürgosz, illetőleg a latin burgus 'kőtorony' szóval rokon germán burg 'vár' jelentése mellett a germán nyelvekben a középkor elejétől kezdve kialakult a 'város' jelentés is (vö. gót baurgs, középfelnémet purg, angol borough 'város' és a germán eredetű olasz borgo, spanyol burgo, francia bourg ~ faubourg 'külváros'). Jóllehet a német Burg ma már csak 'vár' értelemben használatos, de a középlatin burgensi.s-ből eredő francia bourgeois és a középfelnémet purgari-bó\ eredő német Bürger és magyar polgár 'városlakó' jelentése szemlélteti a vár > város jelentésváltozást. A szláv *gord (orosz górod, lengyel gród, délszláv grad, cseh lirad) 'vár' szó a középkorban átment az alatta kialakult 'város' jelölésére is. ?]zekután megérthető, hogy a magyar vár szó birtokos képzővel ellátott alakjából alakult ki város szavunk, s mint ilyen, a fentieknél is világosabban szemlélteti, hogy a városon a középkorban olyan települést értettek, amely egy vár tartozéka, függvénye volt. A magyar város szó 'váralja, külváros' értelemben ment át a délszlávba, albánba és újgörögbe (Spalato középkori külvárosa ma is VaroS nevet visel), és 'város' értelemben terjedt el a románban a belőle eredő or as szó. A vár és város kapcsolata olyan állapotban fogant, amikor a várost a vár mellett kialakult váralja (latinul suburbium) jelentette, és megelőzte azt a kort, amikor a késő középkori városokat kőfallal vették körül. A nyugati váralják körülfalazása a magyar kalandozások idején indult meg: Regensburg 917-ben, Namur 937-ben és Köln 948 előtt. A XI —XII. százada vár alatti iparos-kereskedő település erődítésének klasszikus korszaka, és 1200 után nyugaton a városfal tartozékává válik a városi joggal felruházott városnak. A városi kiváltságolás előfeltétele, hogy városi civilizáció létezzék, és hogy a jogi írásbeliség Kiválteágoláa kifejlődött legyen. Ilyen viszonyok a római birodalomban, Bizáncban és több mohamedán országban (Cordovai kalifátus, Khorezm) is voltak, de hogy ott mégsem terjedt el a városok különféle kiváltságokkal való ellátása, az a nyugati feudalizmus sajátosságából magyarázható, ahol az úr és a városi közösség kapcsolatát nem egységesen szabályozták, hanem minden helyen egyedi módon alakult, attól függően, hogy az úr és a közösség ellentétes érdekeinek harcából milyen megállapodás született meg. A városi kiváltság ugyanis nem egyoldalú rendelkezés, hanem lényegében olyan szerződés, amelyet az uralkodó vagy földbirtokos a helyben lakó közösséggel köt, de amelyet az uralkodó helyzetben levő fél foglal írásba. E szerződés lényege tehát még ha ezt a kiváltságlevél nem tükrözi is olyan kétoldalú megállapodás, melyben 15 Budapest története I. 225