Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
139. Varkocsszorítók a Népstadion mellett feltárt avar temetőből főt említ elvándorlásával értek ideiglenesen nyugvópontra. Könnyen lehetséges, hogy a linzzizlaui temető avar tárgytípusai nem a 630-at megelőző évek pannóniai avar— bajor kapcsolatainak emlékei, hanem az avar birodalombóJ kimenekült pontusi népelemek hagyatékához sorolhatók. 75 Ennek lehetőségeit is figyelembe véve a kivándorolt csoport korábbi szálláshelyei a dunai útvonal vonzási körzetében, a Dunántúl és az Alföld északi részein, abban a sávban, ahová Budapest területe is tartozott, kereshetők. A leletanyag megritkulása ezzel az elvándorlással, illetőleg az azt követő áttelepítésekkel hozható kapcsolatba. A kivándorolt pontusi népelemek lázadását majdnem bizonyos, hogy közvetve a Kurt (Qobrat)féle Pontus vidéki onogur-bolgároknak 76 legkésőbb a húszas évek végén bekövetkezett elszakadása váltotta ki. A továbbiak miatt szükséges ennek a Kurt-féle önállósult onogur-bolgár fejedelemségnek további sorsát is röviden érintenünk. Annyi sok más úgynevezett nomád államalakulathoz hasonlóan az erős kézzel kormányzó Kurt halála (642) után az onogur-bolgár fejedelemség mint alig kétszáz évvel korábban a hun birodalom alkotóelemeire hullott szét, és nem tudott ellenállni a kazárok terjeszkedésének. Az eseményekkel közel egykorú, VII. századi forrást használó Theophanes, bizánci történetíró említi, hogy Kurt halála után az onogur-bolgárok egyik erősebb törzscsoportja Avarországba menekült, és meghódolt az avar kagánnak. 77 Az idézett Theophanes-hely minden előfeltevés nélküli forráskritikai vizsgálata nem szól amellett, hogy ez az adata későbbi betoldás lenne. Amennyiben pedig a bolgár hagyomány, amelyből Theophanes ismeretlen forrása merített, esetleg különböző időkben lejátszódott eseményeket egy időbe tett, a negyedik Kurt fiúhoz kapcsolt Közép-Duna vidéki bevándorlás akkor is csak az 568 -570 utáni időkre vonatkoztatható, amikor Avarország pannóniai része avar uralom alatt állt. A Pontus vidéki kuturgurok meghódolása az 560-as években ezzel nem keverhető össze. A kérdésre részletesebben most nem térhetünk ki, csupán a bevándorlás Nagy Géza óta 679. évre helyezett időpontjához fűznénk néhány megjegyzést. 78 Az onogur-bolgár törzscsoport betelepülése ugyanis egy-két évtizeddel föltétlenül megelőzte az Asparuch (Isperich)-féle bolgár csoport nyugat felé vándorlását. Az utóbbi a 670-es években érte el az Aldunát. Tehát ezt megelőzően, legkésőbb a hatvanas években játszódott le a korábban elvándorolt csoport betelepülése a Kárpát-medencébe. A jövevényekkel kapcsolatban két dolgot jegyeznénk meg. Először, hogy mint minden lovasnomád társadalmi-politikai alakulat, etnikai összetételében ez is vegyes volt. Az onogur-bolgárok csupán a vezető réteget alkották. Másodszor a nomád államvezetés gyakorlata a befogadott, később csatlakozott népeknek általában a határsávokban jelölt ki szálláshelyet. Majdnem bizonyosra vehető, hogy az avar kagán is hasonlóan járt el a meghódolt onogur-bolgár törzscsoporttal. A szálláshelyül kijelölhető területek sorában pedig elsősorban az a terület jöhetett szóba, amelyet a 630-as évek felkelésében részt vett népelemek elhagytak. A Dunántúl északi részéből, aDuna könyökétől a Fertő tóig húzódó sávban a VII. század végén egész sor olyan új temető használata kezdődik, amelyek régészeti hagyatékában a korábbi korszaktól eltérő sírrítus, új típusú fegyverzet és övfelszerelés, női ékszergarnitúra jelentkezik. A temetők embertani anyagában igen erős a mongol jelleg. Mégpedig nem a korábbi időszakból kimutatható sinid és tungid, hanem az úgynevezett paleoszibirid típus képviselői találhatók meg. Budapest területéről a Népstadion melletti temetőt, nyugatabbra Öskü, Győr, Mosonszentjános, Nemesvölgy, Harka avar kori temetőire, illetőleg embertani leleteire hivatkozhatunk ebben az Az onogur— bolgár népcsoport beköltözésének kérdése
