Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

kori agyagedény.

62 Az idézett leletek alapján állítható, hogy az avarok egyrészt a Vörösvárivölgybe, másrészt a Duna-parthoz vezető nyugat kelet irányú római útvonalat és ez utóbbi vonalában kijelölhető átkelőhelyet a VIII. században, sőt bizonyára már korábban igénybe vették. Az Aranyhegyi-pataktól északra a római korban kiépült útvonalak és az avar kori lelőhelyek kapcsolata újból szembetűnő. A római időben két fontosabb útvonallal számolhatunk ezen a területen. Az egyik a Duna-part közelében, a Szentendre felé haladó hadiút, a másik az úgynevezett aquincumi út, amely a polgárvárostól a Római fürdőig az aquaeductus vonalát követte. A Római fürdő területét elhagyva ez az útvonal a római korban Békásmegyer területén fennállott telep érintésével valószínűleg a dombvidék lábánál haladt Kalász és Pomáz felé. Az utóbbi útvonal közelében a Szentendrei út melletti úgynevezett Farkas-villa udvarán találtak rá szőlőaláforgatáskor VI. század végi —VII. századi temetőre, amelynek anyagából több férfi és női sírmelléklet került elő.

6:í A hurkos végű kengyelpárral és lándzsával eltemetett harcoson kívül még egy női sírt említhetünk. Az utóbbi mellékletei közül rovátkolt aranydróttal tekercselt ezüst fülbevalót, ötgombos ezüst fibula ólommal kitöltött, félkorongos fejlapi részt és különböző színű szemes gyöngyöket szolgáltattak be. A fibulás női sír idegen, valószínűleg gepida beházasodás (exogámia) emléke. Lelőhelyünkkel majdnem szemben fekszik a fontos megyeri révátkelőheJy, amelynek közeléből a VI. század végére, a VII. század első felére keltezhető avar leleteket tartunk számon (134. kép) a pesti oldalon.

64 A megyeri lelőhely, de még inkább az ottani temetőt használó avar csoport szálláshelye a megyeri révhez igazodhatott. A szomszédos Duna-jobbparti aránylag jól átkutatott békásmegyeri dombsoron VI VII. századi avar kori emlékek eddig még nem kerültek elő. A Pünkösdfürdőtől egészen a Tanácsi üdülőig húzódó területen (sőt elszórtan még ettől északabbra is) azonban olyan késői avar kori kerámia jelentkezik, amely technikai kivitelben, méretben, formában és díszítésben a pesti oldal griffes-indás csoportjainak késői temetőiből is jól ismert (135 - 136. kép). Az ide sorolható aránylag kisméretű (tíz-tizennégy cm magas), sötétszürke színű és korongon készült edényeket befésült hullámvonal, vízszintes körbefutó árkolás vagy szaggatott vonalsávok díszítik. Békásmegyeren az idézett kerámia időrendi helyzetét (VIII. század második fele) a késői avar kori temetők edényeivel fennálló egyezések mellett az is megerősíti, hogy a pünkösdfürdői Tanácsi üdülő helyén kimutatható későbbi, IX. századi telep zárt edényegyütteseiben, amelyekről később még lesz szó, ez a késői avar kori kerámia már hiányzik, illetőleg már csak formai és díszítő elemeiben él tovább. A békásmegyeri VIII. századi település lakóházformáit illetően mindössze egyetlen homályos utalás áll rendelkezésünkre, amelyre messzebb menő következtetéseket nem építhetünk.

65 A lelőhelyek föntebbiekben áttekintett nem nagyszámú és részben szórványos avar kori emlékanyaga természetesen alig tükrözi az avar birodalom belső szerkezetében, etnikai összetételében a VII. század utolsó harmadában bekövetkezett változásokat. A leletanyag jelenleg csak két nagyobb csoportra osztható szét: 1. a VI. század végétől a VII. század közepéig terjedő időközbe sorolható csoportra, amelynek gerincét a VII. század első harmadában földbe került 136. Korongolt, fésűs díszű avar kori agyagedények (Budapest) 200