Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

leletegyüttesek alkotják (Csepel: magányos sír, temető a Cementárugyár területén és a hárosi oJdalon; a Fehérvári úti, a farkasréti és a Szentendrei úti sírok). Ezeknél korábbi időszakra egyedül a Szőlő utcai lovassír tehető. Majdnem teljesen hiányzik a VII. század második felének anyaga, amely átvezetne a második csoporthoz, a VII. század utolsó harmadában jelentkező préselt indadíszes, majd a VIII. századi öntött griffes-indás, végül az áttört liliomdíszű veretek anyagához. A budai oldalon ezt a késői csoportot a még közöletlen budafoki sírokon kívül néhány szórványdarab (Budaújlak, József-hegy; Óbuda, Aranyhegyi-árok; Békásmegyer Pusztatemplom), a tabáni zárt sírlelet és elsősorban a békásmegyeri telepanyag képviseli. Jelentősége lehet azonban annak, hogy a budai oldalon az avar megszállás első hatvannyolcvan évének leletanyaga jóval gazdagabb, mint a VII. század végével induló késői avar korszaké. A sejthetően nagyobb sírszámú temetők, mint a Fehérvári úti, használata a korai időszakba esik. A VIII. század elejével jelentkező öntött griffes-indás, majd áttört veretes csoportok temetői majdnem teljesen hiányoznak. A föntebbi képpel szemben a pesti oldalon éppen fordított a helyzet. A XIII. kerület Tüzér utcai és Üteg utcai, valamint a XVIII. kerület Törvény utcai korai síroktól eltekintve — a XV. kerületi Ferroglobus helyéről számon tartott sírleletek szerintünk nem tartoznak ide — a pesti oldal valamennyi nagyobb sírszámú avar kori temetőjét túlnyomó részben vagy teljesen a VIII. században használták. A részletekre ezzel kapcsolatban nem térhetünk ki, csupán a régészeti anyag feldolgozásának időrendi eredményeit összegezhetjük. A pesti oldal késő avar kori temetői közül az egyik legkorábbi a Tihanyi téri.

66 Összefüggése a Ä v

esli oídaí szomszédos Vezér utcai sírokkal, hitelesítő ásatások híján, még nem tisztázott. A Tihanyi téren JJ^

Z

~^

IJI

' feltárt temetőrész használata aVII. század végére, illetőleg a VII —VIII. század fordulójára tehető, temetői Ezt az időrendi meghatározást a Szolnok megyei alattyáni temető anyagával kapcsolatban tett megfigyelések is megerősítik.

67 A 3. sír övdíszének bronzlemezre préselt négyszögű aranylemezei a technikai eljárást tekintve a bócsai körhöz kapcsolhatók. A 2. sír négyszögű préselt bronzlemezén ábrázolt pihenő jobbra néző griff alakja öntött technikában a Csepel, Szabadkikötő VIII. századi temető egyik övgarnitúráján jelenik meg újból. A Tihanyi téri temető két ezüstkelyhe (137. kép), az egyik talpán karcolt írásjelekkel, a nagyszentmiklósi kincs kelyheinek előfutár jaként tartható számon.

68 A Tihanyi tértől nyugatra, a Népstadion mellett 1951-ben feltárt temetőrészt (37 sír) ugyancsak a VII. század utolsó évtizedeiben, VIII. század elején nyitották meg (138. kép). Többek között a 20. sír préselt, indadíszes aranyozott kis szíjvégei, a 31. sír aranyozott, préselt bronz rozettája, a téglalap alakú, szalagfonatos varkocsszorítók (139. kép) utalnak erre. A Népstadion út alá húzódó temető feltárt részének használata azonban mélyebben benyúlott a VIII. század első felébe. A 22. sír öntött, áttört díszű, csuklós övveretes halottját, valamint a dinnyemag alakú gyöngyökből fűzött nyakláncok nőit már ebben a későbbi időszakban temették el.

69 A Népstadion melletti temetővel nagyjából egykorú a rákosi volt Ejtőernyős torony mellett feltárt harmincnyolc sírós temető, amelyet 1943-ban sikerült körülhatárolni és teljesen felásni.

70 A 28. sír oroszlán alakos-indadíszes övszerelése (140 141. kép) az iráni-későszaszanida művészet örökségét meglepő frisseségben tartotta fenn. A nagy szíjvég poncolt hátterű palmettás indája a Kiskőrös, Vágóhídi 9. sír ezüst lemezes nagy szíjvégének

71 késői rokona. Ugyanennek a bócsai körnek fémmúvességi hagyományát képviseli a temető tojásdad testű, tölcséres nyakú ezüst edénye a szájperem és a vállrésznél felerősített préselt szalagokkal. Ugyanakkor a préselt szíj végű övek mellett megjelennek a griffes-indás öntött övgarnitúrák. A 25. sír aranyozott, poncolt díszű griffes veretei a legapróbb részletekbe menő egyezést mutatják a szlovákiai csunyi sírmező 54. számú sírjának övdíszével. Még a veretek méretei is azonosak. Kétségtelen, hogy ugyanabban a műhelyben készültek. Minthogy ezek a rákosi, csunyi példányok technika és stílus tekintetében a dél-dunántúli temetők (Eilend) áttört, griffes öv veretei vei is rokonok, komolyan mérlegelhető valamely központi műhely létezése. Az újabb kutatás a kagáni székhely mellett keresi ennek helyét.

72 Ugyancsak a griffes-indás csoporthoz tartozik a pesti oldal negyedik nagyobb sírszámú temetője, a Wekerle-telepi.

73 Anyagából már hiányoznak a préselt övdíszek. Helyettük öntött övgarnitúrák, így csuklós griffes veretek áttört kis szíj végekkel (35. sír), tojás alakú, indadíszes veretek azonos mintájú nagy és kis 137. Ezüst serleg a Tihanyi téri temetőből