Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

kező évtizedek legfontosabb erőtényezői. A bolgárok feltételezett jelenlétéről ez idő tájt a Dunántúlon a történeti források mit sem tudnak.

36 A langobardok Amíg az erős kezű és a germán világban nagy tekintélynek örvendő Theoderik élt, a Drávától betelepülése északra fekvő területen a keleti gót befolyás túlsúlyával számolhatunk. Változás Theoderik halála (526. szeptember 30.) után következett be. A 643-ban megjelent langobard törvénykönyv bevezetése, az Origó gentis Langobardorum egyik adata

37 szerint a langobardok negyvenkét évig laktak Pannoniában, mielőtt 568 húsvétján elhagyták volna e területet. A langobard részről hivatalosan számon tartott hagyomány, aminek hitelt érdemlősége jogosan nem vonható kétségbe, tehát pontosan a Theoderik halálát követő évre, 527-re tette Pannónia megszállását. A langobardok bevándorlása mögött bizánci kezdeményezés nem kereshető. Erről forrásaink is hallgatnak. Különben is I. Justinus utolsó és az 527 augusztusában trónra lépett I. Justinianus első éveit a perzsa háborúk elhárítása, majd mikor ez nem sikerült, a háború gyors és sikeres befejezése töltötte ki. A bizánci diplomácia ezekben az években a Duna-völgyi viszonyokkal nem tudott kezdeményezőén foglalkozni. Nehéz ezzel szemben észre nem venni az összefüggést a langobardok megmozdulása és a Pannónia sorsára igen nagy befolyást gyakorló keleti gótok cselekvőképességének gyöngülése között, mely utóbbit Theoderik halála és a kiskorú Athalarik meg anyjának, a gyám szerepét átvevő Amalasunthának kormányzása váltott ki. A keleti gótok súlyának meggyöngülését kihasználva szállták meg tehát egyes langobard nemzetségek (fara) a Drávától északra fekvő területet, elsőnek valószínűleg annak csak az északi részét. A fejedelmi székhely, a jelek szerint, egy ideig még a Dunától északra fekvő területen maradt,

38 A langobard hagyomány számon tartotta továbbá azt is, hogy 510 és 540 között Wacho fejedelem meghódoltatta a svébeket.

39 Az utóbbiak mármost nem lehetnek a Duna-kanyar körül élt V. századi svébek feltételezhető bal parti maradványai, amikor ezen a területen a langobardok jelenlétére sem a történeti forrásokban, sem a régészeti emlékanyagban a legcsekélyebb utalást sem találjuk. Azokról a svéb névvel is jelölt alemannokról sem lehet szó, akiket Theoderik a pannóniai — noricumi határ mentére vagy részben esetleg a gót gepida határszélre telepített, hiszen a Dráva vonalát a langobardok csak 546 után lépték át. Maradnak tehát az V. század utolsó negyedében a Duna jobb partjára áttelepült svébek, illetőleg ezek leszármazottai, akik a századforduló körüli évtizedekben nem vándoroltak ki Dél-Bajorországba. Majdnem bizonyosra vehető tehát, hogy a Dunántúl északi felében élő svébeket hódoltatták meg a langobardok, amikor 527-ben megszállták Észak-Dunántúlt, A langobardok A közel fél évszázados langobard uralom elég gazdag hagyatéka Budapest területén eddig kizáreges

^

l rólag csak a budai oldalon található meg. A leletanyag eloszlása is elárulja, hogy a langobard település nem lépte át a Duna vonalát. A lelőhelyek a római útvonalak mentén, római kori erődítmények közelében vagy éppen azok területén fekszenek. Így az albertfalvai auxiliaris tábor hátsó főkapujától észak felé elágazó útvonal mentén jelölhető ki az a kisebb langobard temető, 130. Korai avar.lovas sír az óbudai Szőlő utcában 194