Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

131. Avar kori agyag kulacs a Szőlő utcai temetőből amelynek anyagából eddig két négyszögletes fejlapú, nyolcgombos ezüst fibulát ismerünk. (125. kéj).) Cserkúton már avar kori környezetben kerültek elő fibuláink testvérpéldányai, amelyek a rácalmási és a keszthelyi fibulák mellett a langobard ruhakapocstűk egy másik, Kelet-Dunántúlon kialakult változatát képviselik. Sem az albertfalvai, sem a cserkúti fibulákat nem tartjuk importdaraboknak. Az előbbiek a VI. század második harmada előtt aligha kerülhettek földbe.

40 Ennél korábbi időbe vezet viszont az Óbudán, közvetlenül a limes-útból a Szépvölgybe kiágazó útvonal mentén, az egykori helytartói villa szomszédságában feltárt langobard temetőrész, amelybe az első foglalók nemzedékéhez tartozó egyik nemzetségfő és kísérete temetkezett. (126. kép) A szomszédos katonai amfiteátrumban, a délkeleti főkapu egyik kőlapja alá elrejtve került elő ennek a korszaknak legszebb kincslelete: két félgömbös, aranyozott ezüstcsésze, félkorongos fejű, hétgombos ezüst fibulapár szintén gazdagon aranyozva és kilenc darab kúp alakú ezüstgomb (tutulus). Az egyik fibula hátlapján kétsoros bekarcolt runafelirat olvasható (127 — 129. kép).

41 Az alsó nyolcjegyű runa a huszonnégy rúnából álló teljes futharksor helyett áll az antik AJ3CD-feliratokhoz hasonlóan, valószínűleg mágikus értelemben. A kilencrunás felső sor xma olvasható második jelesoportjában, valószínűleg a melldísz, fibula ófelnémet megjelölése (kingia-kinga) maradt fenn. A fibula, a szabadbattyáni ezüst csattól eltekintve a bezenyei fibulák mellett a harmadik runás feliratú germán ékszer a Dunántúlról. A kincslelet történeti értékelése nem könnyű, és már eddig is a legkülönbözőbb véleményekre adott alkalmat az irodalomban. A kincslelet darabjai megítélésünk szerint a Duna középső folyása mentén kereshető egyik barbár fémművességi központban készültek a VI. század első évtizedeiben.

42 Ennek a műhelynek készítményeiben a gót ízlés (ékszerformák és díszítő elemek) türingiai ösztönzésekkel, valamint a Kárpát-medence fémművességi hagyományaival Ötvöződött össze. Az utóbbival kapcsolatban elég csak a fibulapár lábrészeinek fektetett S-mintás felületdíszítésére hivatkoznunk, amely a gávai fibulák azonos díszítésének későbbi és durvább kivitelű utánzata. A kincslelet langobard jellege a hétgombos fibulák és a runafelirat alapján nehezen vonható kétségbe. Ezt az újabb külföldi kutatás is elismeri.

43 A kincslelet darabjainak készítési ideje, valamint a kincslelet földbe kerülése között legalább húsz-harminc esztendő, de lehet, hogy egy emberöltőnél is több idő telt el. A fibulákon észrevehető aránylag csekély kopás a használati idő pontosabb megítélését azonban nem teszi lehetővé, mivel majdnem bizonyos, hogy a kincslelet ékszerdarabjait nem állandó viseletként, hanem csak ünnepélyesebb alkalmakkor hordták. A kincslelet földbe kerülését tehát nagyjából a VI. század második harmadára tehetjük. A kincs elrejtésével kapcsolatban fontos körülmény, hogy a kincs lelőhelye, a IV. század végén erődítménnyé átalakított római amfiteátrum, a VI. század első harmadában terjedelmes tömegében még fennállott, és langobard birtokban volt. Az erődített amfiteátrumon belül napvilágra jött kincslelet tehát jogosan felveti annak lehetőségét, hogy valamely váratlan ellenséges támadás elől ide menekült barbár lakosság egyik módosabb tagja rejtette el értéktárgyait. Ezzel kapcsolatban nem téveszthető szem elől, hogy a Duna vonalára évtizedeken keresztül ránehezült a gepidák nyomása. Könnyen lehetséges, hogy az 549-ben kirobbant és rövid megszakításokkal egészen 567-ig mind nagyobb elkeseredettséggel vívott gepida langobard harcok egyik előttünk ismeretlen mozzanata, amelyről az írásos források nem számolnak be, váltotta ki a kincs elrejtését. Az említett gepida langobard harcok, melyek súlyponttal az Alföld déli részében a Duna Száva szögletében játszódtak le, ismeretesen végül is a gepidák teljes vereségével végződtek. A döntő összecsapást megelőzően a langobardoknak sikerült szövetséges társul megnyerni a század közepe táján Európában megjelent nem eftalita eredetű, hanem belső-ázsiai lovas népet, az avarokat, akik ekkor új hazát keresve már az Alduna mentén táboroztak. A Bizánctól magukra hagyott gepidák a két oldalról jövő támadással szemben tehetetlenek voltak. Területük a KárpátAz avarok megjelenése; a langobardok kivándorlása